Dalton-törvény
Dalton törvénye szerint egy gázelegy össznyomása egyenlő az egyes összetevők parciális nyomásának összegével. Ezt az empirikus törvényt John Dalton 1801-ben állította fel mérései alapján, és a tökéletes (ideális) gázokra érvényes.
Matematikailag: n számú gáz elegyének P nyomását az alábbi összeggel lehet kifejezni:
ahol jelenti ez egyes komponensek parciális nyomását. A törvény azzal a feltételezéssel igaz, hogy a komponensek nem lépnek kémiai reakcióba egymással.
Ha a Dalton-törvényt a Boyle–Mariotte-törvénnyel és az Avogadro-törvénnyel vetjük egybe, arra a következtetésre jutunk, hogy a tökéletes gázok elegyeiben egy gáz parciális nyomásának és az össznyomásnak a viszonya egyenlő a móltörtjével.
ahol az elegy i-edik komponensének a móltörtje.
Az alábbi összefüggés lehetőséget ad bármelyik egyedi gázkomponens térfogat-koncentrációjának meghatározására:
ahol: az i-edik komponens koncentrációja ppm-ben kifejezve.
A Dalton-törvényt nem teljesen követik a reális – a valóságban előforduló – gázok. Az eltérés nagyobb nyomásoknál jelentős. Ilyen esetekben a molekulák által elfoglalt hely szignifikánssá válik ahhoz képest, hogy mennyi az üres hely közöttük. Ezen kívül a molekulák közötti kis átlagos távolság megnöveli a molekulák közötti erőket.
Források
[szerkesztés]- A gázelegyekre vonatkozó gáztörvény; a Dalton törvény - Sulinet Tudásbázis
- Bokor József (szerk.). Dalton-törvény, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X