Ugrás a tartalomhoz

Dallos József (szemész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dallos József
Született1905. január 5.[1]
Budapest
Elhunyt1979. június 27. (74 évesen)[1]
London
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1928)
SablonWikidataSegítség

Dallos József, Josef Dallos (Budapest, Erzsébetváros, 1905. január 7.[2]London, 1979. június 27.)[3] magyar származású angol szemorvos, kontaktológus. Nevéhez fűződik a kontaktüvegek (mai szóhasználattal: kontaktlencsék) tökéletesítése. Kutatásai alapján 1929-ben – elsőként – olyan kontaktlencséket lehetett gyártani, amelyek a szem alakjához idomultak, és ezáltal egész nap viselhetővé váltak.[4]

Életpályája

[szerkesztés]

Dallos (Singer) Sándor (1870–1952)[5] polgári iskolai tanár, igazgató és Mayer Margit (1880–1959) fia. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1928-ban kapta meg orvosi diplomáját. Ezt követően nyolc évig a Mária utcai szemklinikán dolgozott Grósz Emil szemészprofesszor mellett, s időközben megszerezte szemorvosi szakképesítését. Magyarországon ő foglalkozott elsőként kontaktológiával.[6]

A budapesti 1. számú Szemklinika laboratóriumában végezte kísérleteit, és ezek eredménye volt az az üvegtechnikai eljárás, amely a mintára pontosan simuló vékony üvegkagylók előállítását tette lehetővé. 1932-ben megtalálta a hibátlan lenyomatvételhez alkalmas anyagot - a Poller-féle „negocollt", amelynek nagyüzemi előállítását is megszervezte. 1934-ben világszabadalmat szerzett az új kontaktüvegre.[3]

Dallos József emléktáblája Londonban

Kísérleteihez segítséget adott a Széchenyi Tudományos Társaság. A kontaktüveg tulajdonságainak tökéletesítésével (a kagylókat a szem egyéni aszimmetriájának figyelembevételével készítette) nagymértékben megjavította a kagylók[Mj. 1] viselhetőségét, és kiküszöbölte az addig egyszerűen csak gömbfelszínre kiképzett kontaktüvegeknél mutatkozó hátrányokat.

Egy 1935-ben írt cikkében, Dallos a kontaktüveg használatára megadja az útmutatást is: „Az ilyen kagyló szabály szerint naphosszat hordható, eleinte egy-két órás déli szünettel. Éjszakára kivesszük. Kivétele éppúgy, mint a betétele is óvatosságból, ruhával letakart asztal felett történik, mert az üveg magasból kemény lapra ejtve eltörhet. A kivétel és betétel kézzel történik, mindenki könnyen elsajátíthatja.... Gondozása mindössze annyiból áll, hogy este, kivétel után, vízzel leöblítjük, és tiszta ruhával szárazra törölve tesszük el."[7] Grósz Emil professzor nyugdíjba vonulása után, 1937-ben, Dallos József Londonba emigrált, kísérleteit ott folytatta tovább és munkásságával világszerte elismert lett.[7] A British Contact Lens Association Dallos halála után határozatot hozott, amely szerint 1980-tól Josef Dallos Award pályadíjjal jutalmazza azt a kontaktlencse területén dolgozó kutatót, akit az erre kijelölt szakértői bizottság a legérdemesebbnek tart.[8]

Felesége Niszel Dorottya volt, Niszel Adolf és Pap Szeréna lánya, akit 1932. augusztus 17-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[9]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Über Haftgläser und Kontaktschalten. Klinische Monatsblätter für Augenheilkund, 1933. p. 640-659.
  • A „láthatatlan” kontact szemüveg. (Szemészet, 1935)
  • Contact Glasses, the „Invisible Spectacles (Archíves of Ophtalmology, 1936)
  • Sattler's Veil (The British Journal of Ophtalmology, 1946)

Megjegyzés

[szerkesztés]
  1. A kezdeti próbálkozások csak néhány, a szemgolyó egész felszínét borító, üvegből készült kagylószerű eszközt jelentettek, kontakt kagylónak is hívták emiatt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]