Ugrás a tartalomhoz

Dagadólápok semlyéktársulásai és átmeneti lápok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyapjas magvú sás (Carex lasiocarpa)

A dagadólápok semlyéktársulásai és átmeneti lápok társulástani rendje (Scheuchzerietalia palustris Nordhagen 1937) — amint ezt a rend magyar neve pontosan jelzi — a tőzegmohás síklápok és dagadólápok semlyéktársulásai közül az átmeneti lápok növényzetét és a dagadólápok peremvidékének növénytársulásait fogja közös rendszertani kategóriába. A dagadólápok belsejében a tőzegmoha fajok válnak meghatározóvá; ezek társulásait az önálló Oxycocco-Sphagnetea (Br.-Bl. & Tx. ex Westhoff & al. 1946) osztályban különítjük el.

Kialakulásuk, elterjedésük

[szerkesztés]

Hazánkban a síklápok és a dagadólápok semlyéktársulásai a hűvösebb, nedvesebb térségekben megbúvó, ritka, jégkorszaki maradványok, értékes vegetációtörténeti emlékek. A tőzegképződés intenzitása és vele a termőhely kémhatásának savanyodása a síklápoktól az átmeneti lápokon át a dagadólápokig nő. Kis kiterjedésű állományaik főleg az Északi-középhegységben, a Dunántúl nyugati és déli részén, valamint a Nyírségben fordulnak elő.

Megjelenésük, fajösszetételük

[szerkesztés]

A síklápokban és a semlyékekben a társulás felépítésében a sásfajok mellett főleg a lombosmohák játszanak fontos szerepet, míg az átmeneti lápokban a sások és a füvek mellett a tőzegmohák (Sphagnaceae) részvétele jelentős.

Társulásalkotó fajok:

Jellemző fajok:

Gyakran tömegesen jelennek meg egyes lombosmohák:

Rendszertani felosztásuk

[szerkesztés]

A rendet két társuláscsoportra osztják:

Források

[szerkesztés]