Daempf Sándor
Daempf Sándor | |
Született | 1852. március 5. Pécs |
Elhunyt | 1898. június 26. (46 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | jogász |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Daempf Sándor (Dämpf Sándor, Pécs, 1852. március 5. – Budapest, 1898. június 26.) jogi doktor és királyi ítélőtáblai bíró.
Élete
[szerkesztés]Középiskoláit szülővárosában végezte a ciszterci gimnáziumban és jogi tanulmányait is ott kezdette meg, melyeket a budapesti egyetemen befejezett, mire ugyanott az összes jog- és államtudományokból 1875 októberében doktorrá avattatott. Ugyanezen év és hónapban (Budapesten eltöltött két évi gyakorlat után) köz- és váltóügyvédi oklevelet nyert; ekkor a pécsi püspöki újonnan szervezett jog- és államtudományi karhoz a magyar és osztrák magánjog és a bányajog nyilvános rendkívüli tanárává neveztetett ki.
1878-ban a budapesti egyetemen a magyar magánjogra magántanárrá habilitáltatott. Azon egyházfőhatósági rendelet miatt, mely a pécsi jogakadémiát 1881. évben az ország egyéb jogakadémiától eltérőleg újjászervezte s nevezetesen a tanári állás eddigi közjogi jellemét alapjában megváltoztatta, tanári állásától 1882. februárban megvált és Pécsett mint gyakorló ügyvéd működött. 1884-ben Pécs szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja lett. 1887-ben a pécsi kamara ügyészévé választatott meg, ahol öt évig működött; ugyanazon évben Pécs városa tiszti főügyészévé nevezte ki s ezen hivatalát 1891. április végéig viselte; ekkor mindkét hivataláról lemondott, mert ő felsége április 18-án a pécsi királyi ítélőtáblához rendes ítélőbírónak nevezte ki. Nyelvismerete kiterjedt a magyar, német, latin, francia és angol nyelvekre.
Rendes munkatársa volt 1873-ban a Pécs-Baranyai Lapoknak és 1882-ben a Pécsi Lapoknak; egyéb lapokba is írt czikkeket, különösen szaktudományiakat a Jogtudományi Közlönybe (1880. 1884-85. 1888. Mutatványok kézirati munkájából) és egyéb szaklapokba. A jogászgyűlés állandó bizottságnak felhivására véleményt adott a jogi szakoktatás reformja tárgyában (X. magyar jogászgyűlés évkönyvében.)
Munkái
[szerkesztés]- A magánjog és tárgya különös tekintettel a magyar általános magánjog codificatiójára. Pécs, 1877.
- Előadói vélemény «a fellebbvitelről a sommás eljárásban» cz. törvénytervezetről. Uo. 1890. (A pécsi ügyvédi kamara megbizásából írt véleményt adott a polgári törvénykezési eljárás reformját czélzó igazságügyminiszteri törvénytervezetről.)
- A holtkézi törvény (Lex amortisationis) Magyarországon. Magánjogi tanulmány. Uo. 1891.
Kéziratban van egy nagyobb jogtörténeti s dogmatikai munkája.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gyászjelentése
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
- Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.