Ugrás a tartalomhoz

Dabis László

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dabis László
Született1891. október 1.
Rákospalota
Elhunyt1956. október 20. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorvos
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1914)
KitüntetéseiKossuth-díj (1956)
SírhelyeFarkasréti temető (8/3-1-129/130)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Dabis László, családneve 1909 és 1936 között hivatalosan Scheff (Rákospalota, 1891. október 1.[3]Budapest, Józsefváros, 1956. október 20.)[4] Kossuth-díjas magyar orvos, higiénikus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Élete

[szerkesztés]

Dabis Julianna nagykőrösi születésű magánzónő fia.[3] Scheff László (1848–1935)[5] ügyvéd, majd rendőrtisztviselő örökbe fogadta. Anyja kisparaszt-kisiparos családból származott. Anyai nagyapja részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, ezért 1849 után bujdosnia kellett. Nevelőapja – Wolf Ella festőnővel kötött[6] – házasságából származó öccse, Scheff György szintén orvos lett.

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd 1909-ben a Budapesti Tudományegyetem orvosi karának hallgatója lett. Egyetemi éveiben bekapcsolódott a radikális ifjúsági mozgalmakba, 1912-től a Galilei Kör főtitkára, 1913-tól a medikus szakosztály elnöke volt. 1912 és 1914 között a Preisz Hugó vezette Egyetemi Bakteriológiai Intézet munkatársa volt. Orvosi diplomáját 1914-ben szerezte meg, ekkor az Országos Radikális Párt tagja lett.

Az első világháború idején mindvégig a harctéren szolgált, előbb a keleti fronton csapatorvosként, majd a tábori laboratóriumok vezetőjeként, végül 1917-től 1918-ig a durazzói terület malária-felügyelőjeként. A világháborút követően az egyetem Liebermann Leó által vezetett Közegészségügyi Intézetében gyakornok, majd tanársegéd volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság egészségügyi főosztályának előadója, a Vörös Hadsereg dunántúli hadtestének higiénikusa és a közegészségügyi bizottság elnöke volt. 1919-től évekig rendőri felügyelet alatt állt. 1923 és 1926 között Rockefeller-ösztöndíjasként az USA-ban dolgozott, az ashevillei tbc-kutatóintézet munkatársa volt, ezt követően visszatért budapesti tanársegédi állásába. 1925. november 2-án New Yorkban házasságot kötött Frida Wolffal, akitől később elvált.[7]

1926-tól a Fővárosi Közegészségügyi Intézet munkatársa volt, melynek 1928-ban osztályvezetője, 1936-ban helyettes igazgatója, 1945-ben pedig igazgatója lett. 1947-től az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Egészségtudományi Szak­csoportjának elnöke, 1948-tól az egyetem Közegészségügyi Intézetének vezetője volt. 1950-ben egyetemi tanár lett, 1951-től az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja volt. 1952-ben a MTA az „orvostudományok kandidátusa” fokozattal tüntette ki, ebben az évben jelölték Kossuth-díjra is. 1955-ben az MTA Egészségtudományi Főbizottságának és az Egészségtudományi Tanács elnöke lett. 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Ebben az évben hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.[8]

Dabis László munkássága kiterjed a táplálkozástan, a légszennyeződés, az élelmiszerhigiénia és a sugárbiológia területére is.

Emlékezete

[szerkesztés]

Emlékére a Semmelweis Egyetem 1977-ben díjat alapított, amellyel az ifjú egyetemi dolgozók tevékenységét ismerik el (Dabis László-emlékérem).[9] 1986-ban a Pest Megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás Dabis László nevét vette fel.[10]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A nagyvárosi tömörülések vízellátása (Budapest, 1934)
  • Egészségtan az általános iskolák 8. osztálya számára (Pikler Emmivel, Dubovitz Dénessel, Budapest, 1949)
  • Közegészségtani levegőhygiéne (Szeged, 1950)
  • A vírushepatitisek (Magyar Imrével, Budapest, 1955)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • MSZT aranykoszorúja (1951)
  • Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952)[11]
  • Kiváló orvos (1953)
  • Kossuth-díj (1956, III. fokozat)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a László Dabis című eszperantó Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]