Ugrás a tartalomhoz

D.S.

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michael Jackson
D.S.
dal a(z) HIStory: Past, Present and Future albumról
Megjelent1995. december 2.
Felvételek1995
Stílushard rock, funk
Hossz4:49
KiadóEpic Records
SzerzőMichael Jackson
ProducerMichael Jackson
Sablon • Wikidata • Segítség

A D.S. Michael Jackson amerikai énekes dala 1995-ben megjelent HIStory: Past, Present and Future című albumáról. Slash gitározik benne. A dal a kétlemezes album 2. lemezén szerepel, tizennégy másik új dallal együtt (az első lemez válogatásalbum Jackson 15 legsikeresebb számával). A D.S. egyike annak a három új dalnak, melynek teljes szövege szerepel a borítófüzetben. A dal egy Dom Sheldon nevű személyről szól, aki tönkre akarja tenni Jacksont; az álnév Thomas W. Sneddon Jr. kaliforniai állami ügyészt takarja, aki 1993-ban, amikor Jacksont gyermekmolesztálás vádjával perelték, az ügyész volt. A HIStory albumon több dal is kifejezi Jackson dühét afelett, ahogy az ügyészség és a média bánt vele, amikor ártatlanul megvádolták.

Háttere

[szerkesztés]

A HIStory: Past, Present and Future album számaira, köztük a D.S.-re is nagy hatással voltak a Jackson ellen felhozott gyermekmolesztálási vádak. Az album az énekes válasza az őt gyötrő médiának és a nyilvánosságnak. 1993-ban Evan Chandler és fia, Jordan Chandler megvádolták Jacksont, hogy molesztálta Jordant.[1] A Jackson elleni nyomozást a Santa Barbara megyei főügyész, Thomas W. Sneddon Jr. irányította.[2][3] Ő rendelte el azt is, hogy az énekest meztelenre vetkőztetve megvizsgálják, hogy kiderüljön, pontos-e a leírás, amit Jordan Chandler adott Jackson nemi szervéről (nem bizonyult pontosnak). A vizsgálat során Jacksont meztelenre vetkőztetve egy állványra állították és kb. 25 percen keresztül vizsgálták, bár nem érintették meg.[3][4]

A nyomozást a média rendkívül szenzációhajhász módon tárgyalta, sokszor nemhogy a valóságot, de a cikk tényleges tartalmát sem tükröző főcímeket használt,[5] pénzért minden kritika nélkül fogadott el álhíreket Jackson tetteiről,[6] közzétett a nyomozás során kiszivárgott bizalmas információkat,[7] szándékosan a lehető legelőnytelenebb fényképeket tette közzé az énekesről,[8] nem törekedett az objektivitásra[8] és a főcímekben erősen Jackson bűnösségét sugallta.[8] „El kell hogy mondjam, nagyon elkeserít, ahogy a borzalmas média kezeli az ügyet. Minden lehetőséget megragadtak arra, hogy darabjaira szedjék és manipulálják a vádakat, hogy a nekik tetsző következtetést vonhassák le belőle.” – nyilatkozta egy alkalommal Jackson.[9]

Az énekes a stressz csökkentése érdekében fájdalomcsillapítókat kezdett szedni: Valiumot, Xanaxot és Ativant.[10] Pár hónappal a botrány kitörése után már öt kilóval kevesebbet nyomott és alig evett.[11] Egészségi állapota miatt épp zajló turnéját abba kellett hagynia, és szanatóriumba vonult.[12][13] Egy klinika egész negyedik szintjét kibérelte, és itt-tartózkodása alatt intravénásan kapta a váliumot, hogy leszoktassák a fájdalomcsillapítókról.[12][13][14] Szóvivője elmondta, hogy Jackson alig képes értelmesen megnyilvánulni.[13] A klinikán egyéni és csoportos terápián is részt vett.[12][13]

Jackson végül peren kívüli megegyezéssel rendezte az ügyet, és a rendőrség bizonyíték hiányában lezárta a nyomozást.[1][15][16] Mikor egészsége javulni kezdett, az énekes elkezdett új albumán dolgozni. A HIStory felvételei 1994-ben kezdődtek meg. A D.S. című dal egy Dom S. Sheldon nevű, könyörtelen emberről szól – neve kiejtve rendkívül hasonlít Thomas Sneddon nevére. Az elterjedt vélekedést, miszerint a dal Sneddonról szól, maga Sneddon is osztja.[4][17][18]

Témája és műfaja

[szerkesztés]

Az album dalainak nagy része a Jackson által átéltekkel foglalkozik: a Scream és a Tabloid Junkie című dalokban az énekes kifejezetten a média elleni dühét fejezi ki,[19] a befelé forduló Stranger in Moscowban pedig arra panaszkodik, hogy kiesett a média kegyeiből.[19][20] A D.S. nagyban hasonlít az album többi dalához azzal, hogy erősen paranoiás hangulatú.[20] A szövegben Jackson egy olyan emberről énekel, aki el akarja őt kapni „élve vagy halva” és „a meglepetés erejével próbálja ledönteni”.[18] A dalban részletek szerepelnek a Yes Owner of a Lonely Heart című slágeréből, melynek szerzői Trevor Rabin, Jon Anderson, Chris Squire és Trevor Horn.[21] A dal puskalövéssel végződik.[22]

A rockos hangzású dalban gitározik a Guns N’ Roses gitárosa, Slash, aki már dolgozott Jacksonnal annak előző, Dangerous című albumán.[21] Slash szólója előtt Jackson Slash nevét kiáltja. Nem ez Jackson első rockdala: korábban a Beat It, a Dirty Diana, a Give In to Me és a Scream is nagy sikert aratott.[19][20][23][24] A HIStory albumról írt kritikájában Jackson Browne, az Entertainment Weekly kritikusa kemény rockdalnak nevezi a D.S.-t.[25]

Fogadtatása

[szerkesztés]

Bár az albumot jelölték az év albumának járó Grammy-díjra, és más dalai nagy figyelmet kaptak, a D.S.-t kevés zenekritikus elemezte részletesen; rendszerint csak a dal stílusát és Tom Sneddonnal való kapcsolatát említették.[14][19][20][26] Fred Shuster, a Daily News of Los Angeles munkatársa szerint a dal „szuper funk, ami a nyár legzsúfoltabb tánctereit fogja megtölteni”.[27]

Több hírcsatorna felfigyelt a dalnak Sneddonnal való kapcsolatára. A Fox News Channel és a CNN is megjegyezte, hogy a dal főszereplőjének a neve kiejtve nagyban hasonlít a főügyész nevére.[4][17] A BBC szerint a dalban elhangzó B.S.T.A. rövidítés is nagyban hasonlít az S.B.D.A.-hez (Santa Barbara District Attorney" – Santa Barbara kerületi főügyész). A The Guardian és a The New York Times szerint Jackson azt sugallja, a dalban szereplő „Sheldon” kapcsolatban áll a CIA-val és a Ku Klux Klannal, és „szavazatokra hajt”.[14][28] Sneddon saját weboldala szerint a főügyész maga is úgy tartja, ő a dal alanya. „Ő az ország egyetlen főügyésze, akiről dühös hangú dalt írt Michael Jackson pop-megasztár”. Sneddon így nyilatkozott a dalról: „Nem tettem meg azt a, mondjuk így, szívességet neki, hogy meghallgatom, de azt mondták, puskalövéssel végződik.”[22]

Utóélete

[szerkesztés]

Bár a dalhoz nem készült videóklip, a dal témájára utalt a Ghosts című rövidfilm. Az 1996-os Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott és 1997-ben megjelent filmet Jackson és Stephen King írta, és Stan Winston rendezte. A történetet az az elidegenedés ihlette, amit Jackson érzett az 1993-as események idején. A filmben a Maestrót (Jackson) csaknem elűzi a városból a polgármester (aki nagyon hasonlít Sneddonra) és a lakók, mert csodabogárnak tartják. A filmben számos speciális effektus látható, valamint különleges koreográfia, melyet Jackson tervezett. A HIStory és a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című albumok több dala és videóklipje is belekerült. A Ghosts több mint 38 perc hosszú; a világ leghosszabb videóklipjeként bekerült a Guinness rekordok könyvébe.[29][30][31][32]

2003-ban Jacksont ismét gyermekmolesztálással vádolták, és ismét Sneddon vezette a nyomozást, valamint ő volt az ügyész is. Jackson ezúttal nem egyezett meg peren kívül, vállalta a pert, melynek végén minden vád alól felmentették.[33] Az, hogy mindkét esetben Sneddon irányította a nyomozást, többekben felvetette, hogy a főügyésznek személyes elintéznivalója van az énekessel. Ennek bizonyítékaként felhozták, hogy Sneddon viccelődött azzal, hogy Jackson Number Ones című válogatásalbuma az énekes letartóztatásának napján jelent meg. „Mintha a seriffet és engem érdekelne az ilyen zene” – jelentette ki, majd gúnynévvel illette az énekest, és már akkor azt kiáltozta a médiának, hogy „elkaptuk, végre elkaptuk”, amikor még épp csak hogy megkezdődött a nyomozás és nagyon kevés bizonyíték állt a rendelkezésére. 2019-ben a "Leaving Neverland" című film kapcsán, a rajongók néhány, úgynevezett "Fanmade" dalokat csináltak. Ezek közt szerepel a "W.R" ami a D.S 2019-es változata. A refrénben a "Dom Sneddon is a Cold Man" sor helyett, "Wade Robson is a Cold Man" hallható. A "Fanmade" dalok közt szerepel a "Get Away From Me", az "Innocent", a "Nothing But Lies, a "What Did You Tell About Me" és a "I'm Tired Of You". Ezen dalok nagyrésze az Indestructible szintén "Fanmade" albumon található.

[33][34] A per minden egyes napján rajongók egy csapata a D.S.-t énekelte a bíróság előtt.[35]

Közreműködők

[szerkesztés]
  • Szerző, szövegíró, producer, vokális elrendezés, ének és háttérvokálok: Michael Jackson
  • Elrendezés: Michael Jackson, Jimmy Jam és Terry Lewis, Dallas Austin
  • Billentyűsök és szintetizátorok: Jimmy Jam & Terry Lewis
  • Gitár és ritmusgitár: Slash

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b 1993: Michael Jackson accused of child abuse. BBC, 2003. február 8. (Hozzáférés: 2006. november 11.)
  2. ↑ Campbell (1995), p. 16
  3. ↑ a b Taraborrelli, p. 534–540
  4. ↑ a b c Michael Jackson sings of D.A. on previous album. CNN, 2003. november 20. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  5. ↑ Campbell (1995), p. 42–45
  6. ↑ Campbell (1995), p. 77–80
  7. ↑ Campbell (1995), p. 47–50
  8. ↑ a b c Taraborrelli, p. 500–507
  9. ↑ Michael Jackson speaks: 'I am totally innocent of any wrongdoing.'. Jet, 1994. január 10. [2012. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
  10. ↑ Taraborrelli, p. 518–520
  11. ↑ Taraborrelli, p. 514–516
  12. ↑ a b c Campbell (1995), p. 89–93
  13. ↑ a b c d Taraborrelli, p. 524–528
  14. ↑ a b c Pareles, Jon: POP VIEW; Michael Jackson Is Angry, Understand?. The New York Times, 1995. június 25. (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  15. ↑ Taraborrelli, p. 540–545
  16. ↑ Jackson's 'past' allowed in court. BBC, 2005. március 25. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  17. ↑ a b Jacko Song About D.A. May Haunt Him Archiválva 2009. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, FOXNews.com, 19 November 2003. accessed November 5, 2006.
  18. ↑ a b Tom Sneddon: Dogged prosecutor. BBC News, 2005. január 31. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  19. ↑ a b c d Hunter, James. „Michael Jackson HIStory”, Rolling Stone, 1995. augusztus 10.. [2008. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. július 23.) 
  20. ↑ a b c d Erlewine, Stephen: [D.S. az AllMusicon Michael Jackson HIStory Overview]. Allmusic. (Hozzáférés: 2008. június 15.)[halott link]
  21. ↑ a b Jackson, Michael. HIStory borítófüzet. Sony BMG. p.50
  22. ↑ a b In Profile:Thomas W. (Tom) Sneddon, Jr.. National District Attorneys Association, 2003. February. [2008. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  23. ↑ Pareles, Jon. „How good is Jackson's Bad?”, The New York Times, 1987. szeptember 3. (Hozzáférés: 2008. július 23.) 
  24. ↑ Pareles, Jon. „Michael Jackson in the Electronic Wilderness”, The New York Times, 1991. november 24. (Hozzáférés: 2008. július 23.) 
  25. ↑ Browne, David: Michael Jackson HIStory Review. Entertainment Weekly, 1995. június 23. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 16.)
  26. ↑ Farley, Christopher: History and Hubris. Time, 1995. június 19. [2012. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 14.)
  27. ↑ Shuster, Fred: Jackson attempts to rewrite 'history'. Daily News of Los Angeles, 1995. június 18. (Hozzáférés: 2008. november 7.)
  28. ↑ Campbell, Duncan: 'Mad Dog' believes he finally has his quarry on the run. The Guardian, 2003. november 22. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  29. ↑ Taraborrelli, p. 610–611
  30. ↑ Lewis, p. 125–126
  31. ↑ Guinness World Records 2004
  32. ↑ George, p. 48–50
  33. ↑ a b Who Is Tom Sneddon?. CBS, 2003. december 18. (Hozzáférés: 2007. május 29.)
  34. ↑ Moss, Corey: Why Is The DA In The Michael Jackson Case Smiling?. MTV, 2003. november 20. [2003. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 7.)
  35. ↑ Glasister, Dan: Driving force who was 'motivated by grudge'. The Guardian, 2005. június 13. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=D.S.&oldid=27389464”