Ugrás a tartalomhoz

Dévényi Ádám

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dévényi Ádám
Dévényi Ádám egy 2012-es koncerten
Dévényi Ádám egy 2012-es koncerten
Született1957. február 24.
Budapest
Elhunyt2016. december 4. (59 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásadalszerző, előadó, zenei szerkesztő
SírhelyeFarkasréti temető (15-1-864)[1]

SablonWikidataSegítség

Dévényi Ádám (Budapest, 1957. február 24.Budapest, 2016. december 4.[2]) magyar dalszerző és előadó. Nevéhez olyan népszerű dalok fűződnek, dalszövegíróként, mint a Közeli helyeken, vagy az Adj helyet magad mellett; szerzeményei közül a legismertebbeket a Bikini vitte sikerre. Pályatársai kimagasló tehetségként, korának kiemelkedő lírikusai közt tartották számon.

Pályája

[szerkesztés]

Az 1970-es évek elején tűnt fel a magyarországi könnyűzenei élet palettáján, azon belül is az akkor még csak éppen alakulóban lévő folkzenei színtéren. Bár még tizenéves volt akkor, de már saját dalait játszotta, olyan zenekarokkal fellépve, mint a Vízöntő, a Vasmalom vagy a Tabula. Egyéni előadóként szerepelt az 1977-es Ki mit tud? televíziós tehetségkutató vetélkedőben is.[3]

Ismertségén sokat lendített, amikor egyik barátja, Trunkos András előbb a saját zenekarával, a Rolls-szal dolgozta fel néhány szerzeményét, majd a későbbiekben a Bikini is repertoárjára tűzte ezeket. Talán legismertebb szerzeményei az Adj helyet magad mellett és a Közeli helyeken, amelyek egyben ott szerepeltek a Bikini legnépszerűbb slágerei között az 1980-as évek második felében. Dévényi ez utóbbi időszakban többek között az Átmeneti Kabát nevű formációval zenélt – ugyancsak Trunkossal közösen.

Első nagylemeze 1986-ban jelent meg Nincs kegyelem címmel, ezen Postásy Julival közösen adtak elő olyan, melankolikus-szerelmes sanzonokat, melyek legtöbbje még a két világháború közt született. Saját szerzeményeit először csak 1990-ben énekelhette hanghordozóra, ez az albuma Adj helyet címmel jelent meg, kazettán. Négy év kellett a következő, 1994-es album kiadásáig, amely Mindennapi éjek címmel jelent meg, Soós Balázs és Börcsök Enikő színésznő közreműködésével. A folytatásban még jó néhány kazetta és CD felvételén zenélt, de ezek már jobbára magánkiadásban jelentek meg.

Egy alkalommal Tandori Dezső néhány versét zenésítette meg és adta elő; foglalkoztatta zeneszerzőként Szőke András filmrendező és a kaposvári színház is, utóbbiban (és még néhány másik színházban) színészként is játszott.

2016. december 4-én hajnalban hunyt el, hosszú betegeskedést követően.

Főbb művei

[szerkesztés]

Filmzenék

[szerkesztés]

Színházi zenék, dalszövegek

[szerkesztés]
  • A Herner Ferike faterja (bemutató: 2008. április 19.)
  • BelemenekülŐk (bemutató: 2005. július 21.)
  • Halleluja (bemutató: 2005. március 24.)
  • Buddha szomorú (bemutató: 2005. november 16.)
  • A hajnal leánya (bemutató: 2004. március 19.)
  • Hófehérke (bemutató: 2004. február 3.)
  • Egerek és emberek (bemutató: 2002. december 11.)
  • Óz, a nagy varázsló (bemutató: 2002. február 23.)
  • Macska a forró bádogtetőn (bemutató: 2002. január 11.; zenei szerkesztőként)
  • Volt egyszer egy királylány (bemutató: 2001. április 18.)
  • Pájinkás János (bemutató: 2001. február 17.)

Egyéb szerzeményei

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jellemzően elkerülték az elismerések, de egy alkalommal, szakmai szavazáson elnyerte Az év szövegírója díjat (annak ellenére, hogy a díjazók nem is az eredeti szerzeményeit, hanem a feldolgozó együttesek által átalakított változatokat értékelték).

Elismertsége a szakmában

[szerkesztés]

Pályatársai általában nagyra értékelték munkásságát, haláláról közeli munkatársa és pályatársa, Németh Alajos úgy fogalmazott, hogy ezzel „óriási veszteség érte a magyar könnyűzenét és tágabb értelemben a művészeti életet is”. A basszusgitáros-dalszerző kimagasló tehetségként értékelte Dévényit, aki szavai szerint a megelőző három évtized egyik legnagyobb lírikusa volt Magyarországon. Munkásságát szerinte „egyedi stílus és fogalmazási mód, nagyon mély látásmód és érzékenység jellemezte, amelyből mindig az emberszeretet csendült ki”.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]