Dénes Valéria
Dénes Valéria | |
Született | Deutsch Valéria 1877. november 2. Budapest |
Elhunyt | 1915. július 18. (37 évesen) Pécs |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Galimberti Sándor (1911–1915)[1] |
Foglalkozása | festőművész |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Sírhelye | Új köztemető |
Festői pályafutása | |
Stílusa | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dénes Valéria témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dénes Valéria, 1902-ig Deutsch,[2] asszonynevén Galimberti Sándorné (Budapest, 1877. november 2.[3] – Pécs, 1915. július 18.[4]) magyar festőművész.
Életpályája
[szerkesztés]Deutsch (Dénes) Sándor és Abeles Zsófia lánya. Vajda Zsigmond mellett kezdte tanulmányait. Járt Szablya-Frischauf Ferenc festő magániskolájába és Nagybányán is tanult. 1906-tól Párizsba ment, ahol Henri Matisse tanítványa lett. 1911-ben itt lett Galimberti Sándor festő második felesége. Egész működését felölelő gyűjteményes kiállítást rendezett férjével együtt a Nemzeti Szalonban (1914-ben). Az első világháború Párizsban érte, ahonnan az internálás elől Hollandiába menekült férjével.[5] A meneküléssel járó küzdelmek folytán szerzett tüdőgyulladásban halt meg mindössze 37 évesen. Férje ekkor felesége halála fölötti fájdalmában öngyilkos lett. Képein a francia posztimpresszionisták hatása érezhető. A kubista térszerkesztés eredményeit is beépítette festészetébe, férjével a kubizmus első magyar képviselője volt. Párizsi lakásukban hagyott művei elkallódtak.
Galéria
[szerkesztés]-
Utca, 1913
-
Napraforgó, 1913
-
Párizsi háztetők, 1912 k.
-
Amszterdam, 1914–1915, világos szignója ellenére a 2024-es kiállításig Galimberti Sándor alkotásaként járta be a világot (Olaj, vászon, 92 x 92,5 cm). Janus Pannonius Múzeum, Pécs
-
Csendélet virágcseréppel, 1910 k.
-
Csendélet virágokkal, 1908–1910
Művei aukciókon, gyűjteményekben
[szerkesztés]Érdekesség
[szerkesztés]Az utólag Brugge címet kapott képe végül egy 2019-es árverésen magyar festőművésznő által alkotott műként legdrágábban, száztízmillió forintért kelt el.
„Brugge-i helytörténészek is segítettek: Kelen Anna művészettörténész, a Virág Judit Galéria és Aukciósház munkatársa az Indexnek elmondta: a brugge-i helytörténeti múzeumot is megkeresték, hogy segítsenek azonosítani, hol készült pontosan a kép. Kiderült, hogy lehetetlen megmondani, mert ugyan több épület felismerhető rajta, Dénes Valéria sajátos tömörítése és rálátásos technikája miatt a valóságosnál kisebbnek tűnnek a távolságok.”
– Kiss Eszter: 107 évig lappangott az egyik legdrágább magyar festőnő képe. index.hu, 2019. május 12. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2022. december 18., https://awarewomenartists.com/artiste/valeria-denes/
- ↑ A Belügyminisztérium 1902. évi 89134. sz. rendelete.
- ↑ Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 1549/1877. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Halotti bejegyzése a pécsi polgári halotti akv. 884/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 584/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
Források
[szerkesztés]- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 194. o. Online elérés (Részben.)
- Artportal Matits Ferenc írása
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
Irodalom
[szerkesztés]- Szobka J.: Galimberti Sándorné (A KÉVE könyve, Bp., 1916).
- Galimberti Sándor – G. Dénes Valéria. In: Művészet. Szerk. Lyka Károly. 14. évfolyam, 1915, 6. szám 320–322. o.
- Dénes Zsófia: Galimbertiék. In: Nyugat, 1915. 16. szám. Figyelő
- Dénes Zsófia: Galimberti Sándor és Dénes Valéria. Corvina Kiadó, Budapest, 1979. /A Művészet Kiskönyvtára/
- Zolnay L.: A Galimberti házaspár művészete. In: Művészettörténeti Értesítő, 1974/4.
- Mezei O.: Les Galimberti, couple d’artistes hongrois des années 1910. In: Acta Historiae Artium, XXIII., 1977
- Magyar művészet 1890–1919 (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981
- Szabó J.: A magyar aktivizmus művészete, Budapest, 1981