Déli óriásmoa

Déli óriásmoa
	Evolúciós időszak: Pleisztocén - holocén
	Rekonstrukció
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Öregrend:	Futómadár-szabásúak (Paleognathae);
Rend:	Struccalakúak (Struthioniformes);
Család:	Moafélék (Dinornithidae);
Nem:	Dinornis; (Owen, 1843)
Faj:	D. robustus;
Tudományos név
	Dinornis robustus; (Owen, 1846) Bunce et al. 2003
Szinonimák
Szinonimák
	Dinornis ingens var. robustus Owen, 1846; Palapteryx robustus (Owen 1846) Owen 1851a; Dinornis maximus Haast 1869; Dinornis altus Owen 1879; Dinornis validus Hutton 1891; Dinornis potens Hutton 1891; Dinornis strenuus Hutton 1893; Dinornis torosus Hutton 1891; Palapteryx plenus Hutton 1891;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Déli óriásmoa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Déli óriásmoa témájú kategóriát.

A déli óriásmoa (Dinornis robustus) a madarak (Aves) osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe, ezen belül a moafélék (Dinornithidae) családjába tartozó kihalt faj.^[1]

Előfordulása

Új-Zéland déli-szigetén élt. Az állat mintegy 500 évvel ezelőtt pusztult ki, valószínűleg a túlvadászás miatt.

Megjelenése

Magassága legfeljebb 3,6 méter, testtömege 230–278 kilogramm volt.^[2]^[3]^[4] A mai röpképtelen lapos szegycsontú madarakhoz hasonlóan a moa szegycsontján sem volt taraj, amelyen a repülő fajoknál az erős repülőizomzat ered. A moa csontvázon teljesen hiányoznak a felkarcsontok, ami arra utalhat, hogy ez a madár őse vagy soha nem tudott repülni, vagy már évmilliókkal a mai lapos szegycsontú madarak őseinek megjelenése előtt felhagyott a repüléssel. Feltételezések szerint tollazatának színe barna vagy piszkossárga lehetett.

Életmódja

A déli óriásmoa valószínűleg társas lény volt. Nappal kereste táplálékát, ami levelekből, ágakból, gyümölcsökből, magvakból és apró gerinctelenekből állt. A legveszélyesebb természetes ellensége a Haast-féle sas volt.

Szaporodása

Az ivarérettséget valószínűleg 4-6 éves korban érte el. A fészekaljban 1, néha 2, többnyire krémszínű tojás volt. A madárnak körülbelül 3 hónapig kellett kotlania a tojáson.

Rokon fajok

Legközelebbi rokona az északi óriásmoa (Dinornis novaezealandiae), amely az Északi-szigeten élt.

Képek

A koponyája és nyakának felsőrésze
A lábnyomai
Rajz a madárról (a nagyobbik)
és a rekonstrukciója

Jegyzetek

↑ Checklist Committee Ornithological Society of New Zealand: Checklist-of-Birds of New Zealand, Norfolk and Macquarie Islands and the Ross Dependency Antarctica. Te Papa Press, 2010 (Hozzáférés: 2016. január 4.)
↑ Davies, S. J. J. F. (2003)
↑ Amadon, D. (1947)
↑ Campbell Jr., K. & Marcus, L. (1992)

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Owen, Richard 1843: [On the remains of Dinornis, an extinct gigantic struthious bird.] Proceedings of the Zoological Society of London 1843: 8–10, 144–146.
Michael Bunce; Worthy, T.H.; Ford, T.; Hoppitt, W.; Willerslev, Eske; Drummond, Alexei; Cooper, A. 2003. Extreme reversed sexual size dimorphism in the extinct New Zealand moa Dinornis. ISSN 0028-0836|Nature 425(6954): 172–175. doi:10.1038/nature01871

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Checklist Committee Ornithological Society of New Zealand: Checklist-of-Birds of New Zealand, Norfolk and Macquarie Islands and the Ross Dependency Antarctica. Te Papa Press, 2010 (Hozzáférés: 2016. január 4.)

[Davies-2] Davies, S. J. J. F. (2003)

[Amadon1947-3] Amadon, D. (1947)

[Campbelletal1992-4] Campbell Jr., K. & Marcus, L. (1992)

[1]

[2]

[3]

[4]