Déli-szigeti álfakusz
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Xenicus gilviventris (Pelzeln, 1867) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Déli-szigeti álfakusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Déli-szigeti álfakusz témájú médiaállományokat és Déli-szigeti álfakusz témájú kategóriát. |
A déli-szigeti álfakusz vagy szirti álfakusz (Xenicus gilviventris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe az álcsuszkafélék (Acanthisittidae) családjába tartozó Xenicus nem egyetlen még élő faja.[1][2] 2022-ben az év madara lett Új-Zélandon.[3]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt August von Pelzeln osztrák ornitológus írta le 1867-ben.[4]
Előfordulása
[szerkesztés]Endemikus faj, csak az Új-Zélandhoz tartozó Déli-szigeten honos. Természetes élőhelyei a magashegységi alpin és szubalpin erdők. Kedveli a gyér növényzetű, cserjés sziklakibúvásokat, kőomlásokat.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 10 centiméter, testtömege 16-20 gramm. A hím élénk olívazöld, a tojó kissé barnásabb, zöldes árnyalatú.[3]
 |
Életmódja
[szerkesztés]Rovarokkal táplálkozik, melyeket a kövek hasadékaiból és a kövek közül szedeget össze. Nagy lába a hóban segíti, a hosszú karmai pedig a sziklákon való közlekedésben.[3]
Szaporodása
[szerkesztés]Földön fekvő korhadó törzsek alatt, sziklarésekben és talajüregekben fészkel. Évente csak egy költése van, mert a magashegységekben viszonylag rövid a költésre alkalmas időszak. Fészekalja rendszerint 3 tojásból áll, melyeket a tojó egyedül költ ki. A költési időszak alatt a hím eteti a tojót, majd együtt gondozzák a fiókákat rovarokkal és pókokkal.[3]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe kicsi és töredezett, egyedszáma 5000 példány körüli és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.[5]
Mielőtt az európai telepesek megérkeztek Új-Zélandra a faj mindkét nagy szigeten előfordult. Azóta a betelepített kis ragadozók elsősorban a menyétek miatt állományai nagyon visszaestek. Ez a faj élete java részét a talajon tölti és felröppenve is csak néhány métert száll odébb, így könnyű zsákmánya a ragadozóknak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
- ↑ a b c d National Geographic. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
- Új-Zélandi madarak
