Délegyházi-tavak
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Délegyházi-tavak | |
 | |
| Ország(ok) |  Magyarország |
| Hely | Pest megye |
| Települések | Délegyháza |
| Elhelyezkedése | |
 Délegyházi-tavak
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 15′ 03″, k. h. 19° 03′ 41″47.250930°N 19.061260°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 03″, k. h. 19° 03′ 41″47.250930°N 19.061260°E | |
Délegyházi-tavak
Pozíció Pest vármegye térképén
| |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Délegyházi-tavak a Délegyházán található, 8 tóból álló tórendszer. A helyi kavicsbányászat következtében jött létre. Vízfelülete több mint 300 hektárt tesz ki, és újabb bányatavak megjelenésével jelenleg is növekszik.
A tavak képezik Délegyháza legfőbb turisztikai vonzerejét. A szabadstrandok, lakatlan szigetek és horgásztavak mellett a tórendszer az itt létesült Naturista Oázisról vált híressé, amely az V. tó körül terül el.
Története
[szerkesztés]Az 1920-as évek elején egy külföldről származó vállalkozó, Klauber Vilmos nyitotta meg az első kavicsbányát a településen. A kezdetleges, kézi módszerrel történő kitermelést a felső 3-4 méter vastag homokréteg és az afelett lévő humuszréteg leszedésével kezdték meg. Mivel a szállítás már akkoriban is igen költséges volt, az első kavicsbányákat az település vasútállomáshoz közel kezdték művelni, a talicskába lapátolt kavicsot pallókon tolták fel a vasúti kocsikba, ilyen módon kezdetben 8-10 vagon raktak meg naponta. Később bővítették a bányát, amihez 200 m hosszú összekötővágányt építettek, valamint beállítottak egy kis teljesítményű vedersoros kotrógépet. A második világháborúig alakultak ki a mai I-es és II-es számú bányatavak. 1949-ben államosították a kavicsbányákat és egyúttal bővítették a vágányhálózatot és korszerűsítették a kitermelést új kotrógépekkel, viszont a leföldelés és a vágányok időnkénti áthelyezése továbbra is kézi erővel történt.
Az intenzív kitermelés miatt a korábbi bányák kimerültek, ezért kutatófúrások és földtani vizsgálatok után 1959-ben nyitották meg a III-as számú tó mentén az új bányarészeket.[1]
Horgászhelyek
[szerkesztés]- I–III. tó
- Kezelő: Délegyházi Horgász Sportegyesület
- Terület: 80 ha
- Halak: ponty, süllő, amur, csuka, busa, keszeg, angolna, törpeharcsa.
- IV. tó
- Kezelő: Horgász Egyesületek Budapesti Szövetsége
- Terület: 18 ha
- Halak: amur, ponty, csuka, balin, süllő.
- Rekord horgásztó
- Kezelő: Tókert vendéglő
- Terület: kis területű horgásztó a IV. számú tóról leválasztva
- Fogható halak: ponty, süllő, csuka, törpeharcsa.
- Délpesti Horgászegyesület horgásztava
- Kezelő: Délpesti Horgászegyesület
- Terület: 16 ha
- Fogható halak: ponty, süllő, csuka, balin, harcsa, keszegfélék, compó, amerikai harcsa.
Légi felvételek
[szerkesztés]-
Délegyházi-tavak légi fotón -
Délegyházi-tavak légi felvételen -
Délegyházi-tavak a magasból
