Ugrás a tartalomhoz

Dékán István (ÁVH-tiszt)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dékán István (Győrvár, 1919. május 6. – Moszkva, Szovjetunió, 1975. május 14.), partizán, ÁVH-s vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes.

Élete

[szerkesztés]

Az elemi iskolába Győrváron járt. Ezt követően Székesfehérváron a cisztercita gimnáziumban kezdte meg a középfokú tanulmányait. A polgári iskolát Kőszegen fejezte be. Ezután felszolgálónak tanult. 1936-től 1937-ig, illetve 1939-től 1940-ig Vasváron, Hévízen, Kőszegen és Budapesten dolgozott pincérként. 1937 őszétől 1939 végéig Hamburg környékén autópálya építésen dolgozott.

1940 őszén bevonult katonának és árkász lett. 1943 májusában Szvjatosinóban antifasiszta iskolát végzett. 1944 elejéig egy partizánegységben a frontvonal mögött, a németek által megszállt területeken harcolt, később ejtőernyős kiképzésen vett részt. 1944 augusztusában Észak-Erdélyben vetették be.

1944. decemberétől 1950-ig a PRO (Politikai Rendészeti Osztály), illetve utódszervezeteinek állományához tartozott. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kémelhárítási osztályának vezetője volt alezredesként. A koncepciós perekben elítéltek kihallgatását és vizsgálatát vezette, illetve a Péter Gábor és társai ügyében indult 1953-as vizsgálatnak egyik irányítója volt.

1950-ben a belső tisztogatások őt is utolérték, s ezután két évig a civil életben dolgozott. 1953 májusában Rákosi Mátyás rehabilitálta, majd az ÁVH egyik irányítójává nevezte ki, ezredesi, később vezérőrnagyi rangban, és belügyminiszter-helyettessé nevezte ki. Az 1956-os forradalom alatt a Szovjetunióba távozott családjával együtt. Egyes források szerint 1962-ben tért csak haza,[forrás?] felesége (Kardos Éva, Rákosi Mátyás unokahúga.) visszaemlékezései szerint 1957-ben. 1962-ben kizárták az MSZMP-ből. Ezután a Vendéglátóipari Technikum, majd a Hotel Silvanus igazgatója volt. 1975-ben Moszkvába utazott a Győzelem Napja 30. évfordulójára, de 1975. május 14-én szállodai szobájában holtan találtak rá. Halálának oka mindmáig ismeretlen.

Könyvei

[szerkesztés]
  • Vihar Ukrajnában – Egy magyar partizán naplója, Budapest, 1945
  • Partizánutakon (Budapest, 1955); Harcostársak emlékeznek (szerk., Budapest, 1960)
  • Dékán István – D. Kardos Éva: Utak és ösvények, Magvető, Budapest, 1975, ISBN 9632700120; Magvető, Budapest, 1979, Tények és tanúk 30., ISBN 9632709659

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dékán_István_(ÁVH-tiszt)&oldid=25466751”