Japán cikász

Japán cikász
	Elágazó törzsű japán cikász (Spanyolország, Elche,; Huerto del Cura botanikus kert
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Alország:	Embriós növények (Embriophyta);
Csoport:	Szövetes növények (Tracheophyta);
Főtörzs:	Virágos növények (Spermatophyta);
Törzs:	Cikászok (Cycadophyta);
Osztály:	Cikászok (Cycadopsida);
Rend:	Cikászok (Cycadales);
Család:	Cikászfélék (Cycadaceae);
Nemzetség:	Cikász (Cycas);
Faj:	C. revoluta;
Tudományos név
	Cycas revoluta; Thunb., (1782)
Szinonimák
	Cycas inermis Oudem., Arch. Néerl. Sci. Exact. Nat. 2: 394 (1867), nom. illeg.; Cycas miquelii Warb., Monsunia 1: 181 (1900); Epicycas miquelii (Warb.) de Laub., Blumea 43: 393 (1998);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Japán cikász témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Japán cikász témájú médiaállományokat és Japán cikász témájú kategóriát.

A japán cikász (Cycas revoluta) a cikászok (Cycadopsida) osztályának egyik legelterjedtebb faja. A revoluta név arra utal, hogy a fiatal levelek vége pásztorbotra emlékeztetően begöngyölt.

Előfordulása

Délkelet-Ázsiából származik; jóformán minden fagymentes területen megél. Őshazája Japán és Kína.

Leírása

Külsőre mintegy a páfrányfák és a pálmák közötti, átmeneti jellegű növénynek tűnik. Vaskos, pikkelyes, csak ritkán elágazó törzse legfeljebb 3 m magasra nő.

Gyökerei nagyon vastagok.

Párosan szárnyalt, összetett levele mintegy 2 méter hosszúra nő meg; a legfiatalabb levelek levélkéinek éle begöngyölt. Kétlaki; virágai a levélkorona közepén nyílnak. Hímivarú virágai felálló, tömör tobozok, a nőivarúak félgömb alakúak, bennük kerek magkezdeményekkel. A narancsvörös, 3-4 centiméter átmérőjű magvak csonthéjas terméshez hasonlók.

Életmódja

A fagyot nem tűri. A napos helyen tartott cikászok gyorsabban és nagyobbra nőnek, de a fiatal egyedek a tűző napon elpusztulnak. Lassan fejlődik; az első, mintegy öt évben évente csak egy-egy levelet, később évente egy-egy levélkoszorút hoz. A mészmentes talajt kedveli.

Az idősebb (többnyire a legalább 25 éves) cikászok időnként tősarjakat fejlesztenek; ezekről (késő télen, kora tavasszal) vegetatívan szaporíthatók.

A kórokozóknak, élősködőknek jól ellenáll; leginkább a takácsatka károsíthatja.