Csuklyás vöröslóri

Csuklyás vöröslóri
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Lóriformák (Loriinae);
Nemzetség:	Lórirokonúak (Loriini);
Nem:	Eos;
Faj:	E. squamata;
Tudományos név
	Eos squamata; (Boddaert, 1783)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csuklyás vöröslóri témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyás vöröslóri témájú médiaállományokat és Csuklyás vöröslóri témájú kategóriát.

A csuklyás vöröslóri (Eos squamata), korábban csak csuklyás lóri,^[1] a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.^[2]^[3]

Rendszerezése

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben, a Psittacus nembe Psittacus Squamatus néven.^[4]

Alfajai

Eos squamata obiensis Rothschild, 1899
Eos squamata riciniata (Bechstein, 1811)
Eos squamata squamata (Boddaert, 1783)^[3]

Előfordulása

Indonézia területén honos, a Maluku-szigetek északi szigetein, Majun és Vedán, a nyugati Pápua-szigeteken és Nyugat-Irianon (ami Új-Guinea Indonéziához tartozó része). Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint ültetvények. Állandó, de kóborol.^[5]

Megjelenése

Testhossza 27 centiméter.^[6] Alapszíne a vörös különböző árnyalataiból áll össze. Háta felső részén a tarkótájékról kiinduló, kétoldalt a nyakára szélesen ráterjedő sötétkék (Romhányi szerint püspöklila), csuklyaszerű folt látható; erről kapta a nevét. Evezőtollai és a nagy szárnyfedők barnák, hasa és alsó farokfedői bíborszínűek. Írisze vörösesbarna, csőre narancsszínű.^[7]

Életmódja

Erdők lakója, de gyakran látható kókuszpálma ültetvényeken is. Igen kedveli az Erythrina nemzetségbe tartozó fák virágporát, ezeket a fákat nagy csapatokban látogatja. Talajlakó virágok nektárját is nyalogatja.

Legtöbb rokonáéhoz hasonlóan igen éles, rikácsoló hangját főleg költés idején hallatja. Más hangok megtanulására kevéssé hajlamos.

Szaporodása

Fák nagy (gyakran 1,5 m mély) odvaiban költ; a röpnyílás átmérője kb. 8 cm. Egy fészekalja általában 2 tojás. A költés alatt a hímek agresszívvé válnak.

Fogságban könnyen fészkelésre bírható, de az utódokat ritkán sikerül felnevelni. A fiókákat korán, már 10 napos korukban el kell választani szüleiktől.^[8]

Tartása

Nagyobb kalitkában vagy röpdében tartható, mert igen mozgékony. Könnyen szelídül, játékos természetű. Kisebb madarak mellé ne tegyük! Teleltetni fűtött helyen érdemes.

Lágy táplálékot (gyümölcs, tejbe áztatott zsömle, főtt répa vagy rizs) igényel, lehetőleg keverten. A magokat csak ritkán fogadja el.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[5]

Jegyzetek

↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. október 29.)
↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
↑ Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 64. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8
↑ Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 73. o. (1987). ISBN 963 233 126 5

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
Loripapagaj.lap.hu - magyar neve
Hivatalos magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Olah2022-1] Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. [2023. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. (Hozzáférés: 2023. október 29.)

[A-2] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)

[B-3] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)

[C-4] Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)

[D-5] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)

[E-6] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)

[Romhanyi_2003-7] Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 64. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8

[Romhanyi-8] Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 73. o. (1987). ISBN 963 233 126 5

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]