Csillogó csiga

Csillogó csiga
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Osztály:	Csigák (Gastropoda);
Alosztály:	Valódi csigák (Orthogastropoda);
Öregrend:	Heterobranchia;
Rend:	Tüdős csigák (Pulmonata);
Alrend:	Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata);
Alrendág:	Stylommatophora;
Csoport:	Sigmurethra különálló csoport;
Öregcsalád:	Gastrodontoidea;
Család:	Oxychilidae;
Alcsalád:	Oxychilinae;
Nem:	Oxychilus;
Faj:	O. draparnaudi;
Tudományos név
	Oxychilus draparnaudi; Beck, 1837.
Elterjedés
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csillogó csiga témájú médiaállományokat és Csillogó csiga témájú kategóriát.

A csillogó csiga (Oxychilus draparnaudi) Magyarországon is honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj.

Külső megjelenése

A csigaház kerek és lapos, feltűnően fényes, áttetsző, felül halvány vörösesbarna, szaruszínű, alul kékesfehér. Szélessége 13–15 mm, magassága 6–8 mm. A házat öt vagy hat kanyarulat teszi ki, a legutolsó a szájadék magasságában kb. kétszer szélesebb mint a következő kanyarulat. Köldöke meglehetősen tág. Az állat maga sötéten kékesszürke, teste karcsú.

Elterjedése és életmódja

A csillogó csiga eredetileg Közép- és Nyugat-, Délnyugat-Európában élt, de az utóbbi időben elterjedt a Brit-szigeteken és Skandinávia déli részein is. A tengerentúli kereskedelem révén más kontinensekre is behurcolták, ahol (például Új-Zélandon) veszélyeztetheti az őshonos fajokat. Eredetileg erdős dombvidékeken az avarban, sziklaüregekben, sőt barlangokban volt honos, de jól alkalmazkodott az ember által megváltoztatott környezethez és kertekben, üvegházakban, pincékben is előfordul. 1000 méterrel a tengerszint fölött már csak ritkán található meg. Magyarországon a hegységekben és dombvidékeken gyakori.

A csillogó csiga ragadozó, főleg más, akár nála jóval nagyobb csigafajok húsával vagy gilisztákkal táplálkozik, de a ház körül megeszi a kutya- vagy macskaeledelt is. Szaporodási időszaka május és szeptember közé esik, egyszerre 3-15, összesen kb. 30-40 petét rak le, amelyek két héttel később kelnek ki. A kis csigák 8-9 hónap után érik el a felnőttkort, élettartamuk két év.

Források

Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN 9631126102
A behurcolt puhatestűek hatása az új-zélandi Északi sziget őshonos fajaira

Külső hivatkozások

Fajleírás (angol nyelven) Archiválva 2020. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben