Csepel Művek
A Csepel Művek a Magyar Népköztársaság jelentős állami vállalatának közkeletű neve volt.
Fekvése[szerkesztés]
Gyártelepe Budapest XXI. kerületében, a Csepel-sziget északi részén, nagyjából a jogelőd Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén található.
Előzményei[szerkesztés]
1944-ben, a német megszálláskor a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek tulajdonosait a németek letartóztatták és a gyár vezetését 25 évre az SS vette át. A második világháborúban a gyártelep és berendezései óriási károkat szenvedtek, jórészt megsemmisültek a géptípusok rajzai, a szabványok is, szakértelemmel rendelkező munkaereje szétszéledt, sokan közülük meghaltak. A gépek pótlása nagy nehézségeket okozott, de nagy erőfeszítéseket tettek érte, nem csak a hazai szükséglet miatt, hanem mert a gyárnak háborús jóvátételre is gépeket kellett termelnie és el kellett látnia a megszálló szovjet hadsereget is járműalkatrészekkel. 1947-ben a gyár termelésének 90 százaléka háborús jóvátétel volt.
Az államosítás után[szerkesztés]
Az üzemet 1946-ban állami felügyelet alá helyezték, de már azelőtt felszámolták a WM Repülőgép- és Motorgyár RT-t. [1]. Ekkor a Weiss-Chorin-család tulajdonjoga még nem szűnt meg, de 1948-ban ténylegesen államosították, a neve WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat lett. 1948-1950 között a gyár vezérigazgatójának a mérnök Bíró Ferencet (1904-2006), Rákosi Mátyás öccsét nevezték ki.
Az 1950-es években[szerkesztés]
A vállalat neve 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek volt. [2]
A vállalat ebben az időszakban szocialista nagyipar fellegvárának számított. Az egyik gyáregységében készültek például a hazai árufuvarozásban és a hadseregben egyaránt hosszú időn át használatos Csepel teherautók. Egy másik gyáregységben 1950-ben adták át az első P-20-as motorkerékpárt, amely nevezetessé vált. [3] Az erőltetett iparosítás éveiben a gyárban a szerszámgépek termelése egyre növekedett. Amikor azonban 1954-ben változott az iparpolitika, a termelés visszaesett.
Az 1960-as évektől[szerkesztés]
A következő évtizedekben a termelés újra növekedett és diverzifikálódott a KGST-együttműködés és a jelentős nyugati export következtében. Az 1970-es évektől a termelés csaknem fele nyugati exportra ment.
A Tröszt[szerkesztés]
A Törösztöt 1963-ban szervezték meg. Magyarország legnagyobb vertikálisan szervezett ipari trösztje volt.
Tagvállalatai a következők voltak:
- Csepeli Fémmű,
- Csepeli Acélmű,
- Csepeli Csőgyár,
- Csepeli Vas- és Acélöntödék,
- Csepeli Szerszámgépgyár,
- Csepeli Kerékpár- és Varrógépgyár,
- Csepeli Egyedi Gépgyár,
- Csepeli Motorkerékpárgyár,
- Csepeli Erőmű és Szolgáltató Üzemek,
- Csepeli Transzformátorgyár,
- Pannonia (Pannónia?) Külkereskedelmi Vállalat,
- Csepeli Vas- és Fémművek Hiradástechnikai Gépgyára,
- Rézhengerművek,
- Székesfehérvári Vas- és Fémöntöde,
- Metallochemia,
- Qualital Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat. [4]
- egy tervező intézet.
A Tröszt megszüntetését megelőzően jelentős átszervezést hajtottak végre, amelynek során új intézményeket és intézeteket is létrehoztak. Ezek közé tartoztak: a Csepel Művek Védelemszervezési Intézménye, a Csepel Művek Irányítás- és Számítástechnikai Int.,a Csepel Művek Oktatási és Társadalomtudományi Int., a Csepel Művek Szociális és Munkásellátási Int. és a Csepel Művek Tervező és Kutató Int. Ezek az intézmények a Tröszt 1983-ban történt megszüntetésével szintén megszűntek. [5]
A Tröszöt 1983-ban szüntették meg.
A Csepel Művek Ipari Központ[szerkesztés]
A Tröszt megszüntetése után az egyre inkább veszteségesen működő vállalatok önállóvá váltak, közülük az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején számos átalakult, illetve megszűnt. [6]
A Tröszt megszüntetése után koordináló szervként megalakították a Csepel Művek Ipari Központot, amelyet a Csepel Művek ekkor újonnan életre hívott Igazgató Tanácsa irányított. [7]
A rendszerváltás óta[szerkesztés]
„Amerikai többséggel alakult meg 1988-ban a Schwinn-Csepel Kerékpárgyártó Kft., amely - a Schwinn amerikai csődje után - többszöri tulajdonosváltáson ment keresztül, 1994-ben rt-vé alakult, 2000 óta a Tandem-Szolnok Kft. a tulajdonosa, mely Magyarországon továbbra is Schwinn márkanéven hoz forgalomba kerékpárokat. A csepeli nagyüzem egykori területén üresen maradt csarnokokat és irodákat számos cég bérli. Az egyik fő "alaptevékenységet" jogutódként az 1993-ban létesített, jelenleg 100 százalékban magyar magánszemélyek tulajdonban lévő Csepeli Fémmű Rt. viszi tovább.
A szintén 1993-ban alakult Csepeli Csőgyár Rt. felszámolás alatt áll, a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő Csepeli Acélcső Kft. viszont a Weiss Manfréd márkanevet használva folytatja a termelést. Az amerikai tulajdonba került Csepel Vas- és Acélöntöde UBP Csepel Rt. néven termel, s nem tekinti magát jogutódnak.[8]”
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Budapest lexikon 1. kötet 309. old.
- ↑ https://hvg.hu/360/20050325weissmanfred
- ↑ https://hvg.hu/360/20050325weissmanfred
- ↑ Budapest lexikon 1. kötet 309. old.
- ↑ Budapest lexikon 1. kötet 310. old.
- ↑ https://hvg.hu/360/20050325weissmanfred>
- ↑ Budapest lexikon 1. kötet 310. old.
- ↑ https://hvg.hu/360/20050325weissmanfred>
Források[szerkesztés]
- Longa Péterné cikke
- Budapest lexikon, 1. kötet, 307-310 old.