Csemiczky László
| Csemiczky László | |
| Született | 1909. március 24.[1][2] Liptószentmiklós |
| Elhunyt | 2000. január 6. (90 évesen)[1] Stomfa |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Nemzet Művésze (1975) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csemiczky László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csemiczky László (Ladislav Čemický; Liptószentmiklós-Csemic, 1909. március 24. – Stomfa, 2000. január 6.) szlovákiai magyar festő, tanár.[3]
Élete
[szerkesztés]Régi liptómegyei nemesi család sarja.[4]
Liptószentmiklóson és Budapesten végezte a gimnáziumi tanulmányait, majd 1929–1934 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, később visszatért Csehszlovákiába. Részt vett a Sarló mozgalomban. Tanulmányutakat tett Bécsben, Párizsban (1935, 1938)[5] és Olaszországban (1937).
Első önálló kiállítására 1936-ban került sor, ezután szinte évente állított ki Pozsonyban, később Kassán, Komáromban és másutt. 1938–1944 között Pozsonyban élt, részt vett az illegális antifasiszta mozgalomban. 1948 után fontos tisztségeket vállalt a képzőművészeti életben. 1949-ben a Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége Nemzeti Központjának elnöke lett. 1950-től a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola docense, majd tanára volt.
1965-től Érdemes művész, 1975-ben Nemzeti művész címet kapott. Előbb a szociális tematika, a harc a társadalmi változásért, később lírai hangulatú akvarell tájképfestészete volt jellemző művészetére.
Egy időben Moyzes Ilonával élt együtt.[6] Tanítványa volt többek között Almási Róbert is.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Evidence zájmových osob StB
- ↑ Nyílt levél Lőrincz Gyulához. Magyar Nap 1/185, 5 (1936. október 11.)
- ↑ Vö. Nagy III, 128; Kempelen III, 91-92.
- ↑ Ott ismerkedett meg Lőrincz Gyulával
- ↑ ma7.sk
További információk
[szerkesztés]- Vojtech Tilkovský 1962: Ladislav Čemický
- Mojzes Ilona: Egy festő életútja. (Csemiczky Lászlóról) Irodalmi Szemle 17/1,60-62.
- Tudatos művészet - elkötelezett művész. A Hét 19/6, 14 (1974. február 8.)
- Oliver Bakoš 1982: Ladislav Čemický
- Németh Gyula 1974: A legtöbbet akkor adom, ha valami szépet adok. Irodalmi Szemle 1985/2, 116-121.
