Csíkszentdomokosi római katolikus templom
| Csíkszentdomokosi római katolikus templom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Egyházmegye | Gyulafehérvári főegyházmegye |
| Védőszent | Guzmán Szent Domonkos |
| Lelkész | Csiby László |
| Segédlelkész | Lukács János |
| Építési adatok | |
| Építése | 1787-1802 |
| Rekonstrukciók évei | 1972 |
| LMI-kód | HR-II-a-A-12963 |
| Elérhetőség | |
| Település | |
| Elhelyezkedése | |
 Csíkszentdomokosi római katolikus templom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 34′ 52″, k. h. 25° 47′ 28″46.581111°N 25.791111°EKoordináták: é. sz. 46° 34′ 52″, k. h. 25° 47′ 28″46.581111°N 25.791111°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Csíkszentdomokosi római katolikus templom a Csíki-medence legészakibb falujában, Csíkszentdomokos központjában található. Románia műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemléktemplomként a HR-II-m-A-12963 sorszámon szerepel.
A templom története
[szerkesztés]Csíkszentdomokos egyházközséget először 1567-ben Zent Domokos néven említették az oklevelek.
A mai templom helyén a tatárjárás előtt egy kis templom állott, amely a lakosság számának növekedésével kicsinek bizonyult és lebontották, köveit beépítették a mai épületbe.
Az új templom 1795-ben, az egykori Sándor birtokon épült. A műemlék épület Árpád-kori részletet őriz. A szentelvíztartója és a kőből faragott keresztelőkút 13. századi, ugyancsak a régi templomból maradt meg a sekrestye köríves ajtókerete. Az egykori román kori templomról tanúskodnak a megmaradt faragott kövek és egy festett kazetta is. Ugyancsak a régi templom emléke egy szárnyasoltár-töredék.
A műemléktemplomban lévő Szűz Mária szobor a 15. században a csíksomlyói faragóiskolában készült. A 16. század elejéről származik az az olajfestmény, amely Mária koronázását örökíti meg. A táblaképen Jézus hármasképe látható, a főpap, a király és a próféta alakjában, mindhárom ugyanazon arcvonással. A Dürer stílusát idéző alkotás valószínű, hogy a szárnyasoltárhoz tartozott, amely jelenleg a Csíki Székely Múzeumban található. Korábban művészettörténeti párhuzam alapján salzburgi műhely munkájának tartották, de dendrokronológiai kutatások kimutatták, hogy az alapját jelentő jegenyefenyő-deszkák Erdélyből, valószínűleg Dél-Erdélyből származnak.[1]
1672-ben Damokos Kázmér felszentelte a régi templom oltárát. A 18. század elején a csíkszentdomokosi egyház Csík egyik legnépesebb plébániája volt.
1787-1802 között felépítették a mai barokk templomot, amelyet Szent Domonkos tiszteletére szenteltek fel. A műemléktemplom harangjait 1802-ben és 1804-ben Brassóban készítették, 1805-ben Sepsiszentgyörgyről szerezték be. Az 1980-ban készült 1150 kg-os Szent Katalin-harang Passauból származik.
1813-ban a templomot kerítéssel vették körül, három kapubástyát építettek hozzá.
Az 1972-ben végzett általános restaurálások alkalmával a templom régi szobrai visszakerültek az oltárra. Bálint Lajos, érsek plébánossága alatt végzett felújítási munkálatok során helyezték vissza a régi helyére az 1500-as években készült Madonna szobrot is.
A 2006-ban végzett régészeti ásatások alkalmával kisebb középkori kőfaragványok töredékei kerültek felszínre. Az előkerült boltozattartó gyámkő darabjai, valamint a boltozati bordatöredékek egyértelműen igazolják, hogy a középkori templom boltozott volt. A színes vakolatdarabok arra engednek következtetni, hogy a középkorban a szentély falait freskók borították.
A templom leírása
[szerkesztés]A templom szentélye sokszögzáródású és támpillérek nélküli. A sarkait eltérő magasságig faragott kváderek alkotják, faragott lábazati párkánya körbeöleli az épületet. Az apszist egy szárnyas oltárkép díszíti, ugyanakkor a régi templomból megmaradt festett kazetta is látható. A középkori oltár faragott Madonnája Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében képzőművészeti műemlékként szerepel. A fő és mellékoltáron fából faragott szentek szobrai vannak elhelyezve.
A templom mindkét bejáratának és sekrestyéjének kő ajtókerete a régi templomból maradt meg. A nyugati torony alatti köríves kő ajtókeret a díszesebb, amelynek profilja a szögleten egy erőteljes félhengertagból, külső oldalán egy ugyanilyen horonyból és egy lekerekített élű háromoldalú pálcatagból áll. Az ajtókeret eredetileg keskenyebb volt, az új templomba való beépítésekor megszélesítődött, belvilága 197×128 cm. A templom déli oldalán lévő bejárati ajtó profilja egy erős félhenger alakú tagozatot mutat, belvilága a kis falusi templomokhoz viszonyítva szokatlanul nagyobb méretű, 219×139 cm. Hasonló profilú a sekrestye köríves ajtókerete is, amely valószínűleg a régi templomban is azon a helyen lehetett. Az ajtókeret belvilága kisebb méretű 186X91 cm. Mindhárom ajtókeret profilos része kidolgozott.
Az Árpád-korból megőrzött keresztelőkút felső medencerésze kerek, profiljában hármas tagozatú. Peremét vasabroncs övezi, amelynek alsó széle egyszerű félkörös, csipkézettel díszített. Az Árpád-kor másik emléke a szenteltvíztartó, amelyet napjainkban is használnak és díszítése jóval egyszerűbb mint a keresztelőkút. Medencéje kerek, felső széle lekerekített, talpa kissé szélesebb, ferdén kiugró hengeres alakú.
A műemlék épület külső falán a falu nagy szülöttének, Márton Áron erdélyi püspöknek arcmását ábrázoló kovácsolt dombormű látható.
A templom védőfala
[szerkesztés]A templomot három kapubástyás kerítés veszi körül. A cinterem keleti oldalán egy fakereszt látható, amelyet a falu lakossága állíttatott.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Rédai Attila: Mítoszromboló évgyűrűk: dendrokronológiai kutatások Erdélyben (magyar nyelven). liget.ro, 2017. június 28. [2017. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 30.)
Források
[szerkesztés]- Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.
- Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.
- Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
- Botár István: Kövek, falak, templomok. Csíkszereda, 2009.
- Lista monumentelor istorice: Județul Harghita. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
.svg){kind=small}