Csíkos disznó

Csíkos disznó
	Kan dagonyázás után
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Artiofabula;
Alrend:	Disznóalakúak (Suina);
Család:	Disznófélék (Suidae);
Alcsalád:	Suinae;
Nemzetség:	Suini;
Nem:	Sus;
Faj:	Sus scrofa; Linnaeus, 1758
Alfaj:	S. s. vittatus;
Tudományos név
	Sus scrofa vittatus; H.Boie, 1828
Szinonimák
	Sus scrofa andersoni Thomas & Wroughton, 1909; Sus scrofa jubatulus Miller, 1906; Sus scrofa milleri Jentink, 1905; Sus scrofa pallidiloris Mees, 1957; Sus scrofa peninsularis Miller, 1906; Sus scrofa rhionis Miller, 1906; Sus scrofa typicus Heude, 1899;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csíkos disznó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos disznó témájú kategóriát.

A csíkos disznó (Sus scrofa vittatus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába tartozó vaddisznó (Sus scrofa) egyik alfaja.

Előfordulása

A csíkos disznó előfordulási területe a Maláj-félsziget, Indonéziában Szumátra és Jáva, keleten egészen a Komodo szigetig.

Megjelenése

Kisméretű alfaj, melynek ritkás a szőrzete, viszont a fején és hátának elülső részén hosszú szálú „sörény” látható. A pofáján és orrán fehér sávozás van; az orrától a nyakáig vöröses sávozás húzódik.^[1] Jóval kisebb, mint a kontinentális kontyos disznó (Sus scrofa cristatus); a legnagyobb példányai a Komodo szigeten élnek, ezek elérhetik a 48 kilogrammos testtömeget.^[2]

Meglehet, hogy egy önálló disznófaj, azaz nem a vaddisznó alfaja; hasonlóságokat mutat több, más délkelet-ázsiai disznófajjal.^[3] Ha mégis a vaddisznó alfaja, akkor egy bazális, azaz alapi alfaj. A koponyája nem mutat specializálódást, a pofája rövid és az agytérfogata eléggé kicsi.^[4]

Életmódja

Ez a disznó főleg gyümölcsevő. A jávai Ujung Kulon Nemzeti Parkban körülbelül 50 különböző gyümölccsel táplálkozik, főleg fügével (Ficus carica); emiatt élőhelyének egyik fő magterjesztő állata.^[5] A Komodo-szigetekhez tartozó Rinja-szigeten az étlapja változatosabb, itt a gyümölcsök mellett gyökereket, gyöktörzseket, perjeféléket, rovarokat, kígyókat és döghúst is fogyaszt. Apálykor a parton levő rákokból is táplálkozik.

Ott, ahol megossza az elterjedési területét a komodói varánusszal (Varanus komodoensis), az óriásgyík elsődleges táplálékává válik.^[2]

Szaporodása

A koca füvekből készített „fészkében” 2-6 malacnak ad életet. A malacok decembertől márciusig jönnek világra. A malacok kevésbé csíkosak, mint az európai vadmalacok.^[2]

Képek

Szemből
Régi rajz a disznóról
Csíkos disznóból táplálkozó komodói varánuszok

Jegyzetek

↑ Groves, C. P. et al. 1993. The Eurasian Suids Sus and Babyrousa. In Oliver, W. L. R., ed., Pigs, Peccaries, and Hippos - 1993 Status Survey and Conservation Action Plan, 107-108. IUCN/SSC Pigs and Peccaries Specialist Group, ISBN 2-8317-0141-4
↑ ^a ^b ^c Affenberg, W. (1981), The Behavioral Ecology of the Komodo Monitor, University Press of Florida, pp. 248, ISBN 081300621X
↑ Colin Groves|Groves, C. (2008). Current views on the taxonomy and zoogeography of the genus Sus. pp. 15–29 in Albarella, U., Dobney, K, Ervynck, A. & Rowley-Conwy, P. Eds. (2008). Pigs and Humans: 10,000 Years of Interaction. Oxford University Press. ISBN 978-0-19-920704-6
↑ Hemmer, H. (1990), Domestication: The Decline of Environmental Appreciation, Cambridge University Press, pp. 55-59, ISBN 0521341787
↑ Oliver, W. L. R. et al. 1993. The Eurasian Wild Pig (Sus scrofa). In Oliver, W. L. R., ed., Pigs, Peccaries, and Hippos - 1993 Status Survey and Conservation Action Plan, 112-121. IUCN/SSC Pigs and Peccaries Specialist Group, ISBN 2-8317-0141-4

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wild boar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Banded pig című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[groves1993-1] Groves, C. P. et al. 1993. The Eurasian Suids Sus and Babyrousa. In Oliver, W. L. R., ed., Pigs, Peccaries, and Hippos - 1993 Status Survey and Conservation Action Plan, 107-108. IUCN/SSC Pigs and Peccaries Specialist Group, ISBN 2-8317-0141-4

[auffenberg1981-2] Affenberg, W. (1981), The Behavioral Ecology of the Komodo Monitor, University Press of Florida, pp. 248, ISBN 081300621X

[groves2008-3] Colin Groves|Groves, C. (2008). Current views on the taxonomy and zoogeography of the genus Sus. pp. 15–29 in Albarella, U., Dobney, K, Ervynck, A. & Rowley-Conwy, P. Eds. (2008). Pigs and Humans: 10,000 Years of Interaction. Oxford University Press. ISBN 978-0-19-920704-6

[hemmer1990-4] Hemmer, H. (1990), Domestication: The Decline of Environmental Appreciation, Cambridge University Press, pp. 55-59, ISBN 0521341787

[oliver1993-5] Oliver, W. L. R. et al. 1993. The Eurasian Wild Pig (Sus scrofa). In Oliver, W. L. R., ed., Pigs, Peccaries, and Hippos - 1993 Status Survey and Conservation Action Plan, 112-121. IUCN/SSC Pigs and Peccaries Specialist Group, ISBN 2-8317-0141-4

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]