Ugrás a tartalomhoz

Crinia bilingua

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crinia bilingua
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Crinia
Faj: C. bilingua
Tudományos név
Crinia bilingua
(Martin, Tyler & Davies, 1980)
Szinonimák
  • Ranidella bilingua Martin, Tyler & Davies, 1980
  • Crinia bilingua — Heyer, Daugherty & Maxson, 1982
  • Ranidella bilinguaWells & Wellington, 1985
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Crinia bilingua témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Crinia bilingua témájú kategóriát.

A Crinia bilingua a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Crinia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Ausztrália Nyugat-Ausztrália államában és az Északi terület északnyugati szegletében, állandó vízfolyásokban honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 210 000 km².[1]

Nevének eredete

[szerkesztés]

A faj neve – bilingua – a hímek által hallatott kétféle hívó hangra utal.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.[3] Háta szürke, világosbarna-sárga, barna, vörösesbarna vagy olajzöld, sötétebb foltokkal vagy hosszanti csíkokkal. A szemek között gyakran háromszög alakú folt található.[3] A hasa krémszínű vagy szürke. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Lábán hosszanti csíkok húzódnak. Sem a mellső, sem a hátsó lábán nincs úszóhártya, ujjain nincsenek korongok.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

A faj hímjei a mocsarak és átmenetileg elöntött területek szélén lévő fűcsomók tövéből hallatják hangjukat. A nyári csapadékos évszakban párzásra hívó énekük folyamatos, de ez a téli száraz évszakban is előfordulhat, egyike azon kevés fajoknak a Kimberley régióban, amelyek ezt teszik.[2]

Tavasztól nyárig a nedves évszakban szaporodik. A petéket egyenként vagy kis csoportokban rakja le, és a mocsarakban, ideiglenes medencékben és lagúnákban a vízfelszín alatti növényzethez rögzíti. Az ebihalak elérhetik a 2,5 cm hosszúságot, és vörös, barna vagy arany színűek. Gyakran a víz alján maradnak, és körülbelül egy hónap alatt fejlődnek békává, bár az ebihalak a melegebb területeken gyorsabban is fejlődhetnek.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]