Corde della mia chitarra
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Corde della mia chitarra | |
| Adatok | |
| Év | 1957-es Eurovíziós Dalfesztivál |
| Ország |  Olaszország |
| Előadó(k) | Nunzio Gallo |
| Nyelv | olasz |
| Dalszerző | Mario Ruccione |
| Szövegíró | Giuseppe Fiorelli |
| Karmester | Armando Trovajoli |
| Dalszöveg | diggiloo.net |
| Eredmények | |
| Döntő | 6. (7 pont) |
| Kronológia | |
| Előző | ◄ Amami se vuoi (1956) |
| Következő | Nel blu dipinto di blu (1958) ► |
A Corde della mia chitarra (magyarul: A gitárom húrjai) egy dal, amely az Olaszországot képviselte az 1957-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt Nunzio Gallo adta elő olasz nyelven. A dal öt perc kilenc másodpercével a verseny történetének leghosszabb dala. A rekordot valószínűleg már senki sem fogja megdönteni, mert a jelenlegi szabályok szerint a részt vevő dalok legfeljebb három percesek lehetnek.
A dal a sanremói Dalfesztiválon nyerte el az indulás jogát.
A március 3-án rendezett döntőben a fellépési sorrendben negyedikként adták elő, a brit Patricia Bredin All című dala után és az osztrák Bob Martin Wohin, kleines Pony? című dala előtt. A szavazás során hét pontot szerzett, ami a hatodik helyet érte a tízfős mezőnyben.
A dal a francia sanzonok stílusában íródott, melyben az énekes a vegyes érzéseiről beszél korábbi kedvese láttán, és rájön, hogy hogy már nem érdekli őt. Arra kéri gitárja húrjait, hogy játszanak neki egyedül, mivel már nem érdekli többé a zene.
Kapott pontok
[szerkesztés]| Zsűrik | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.svg){kind=small} BEL |
 LUX |
.svg){kind=small} GBR |
ITA |
 AUT |
 NED |
 GER |
 FRA |
 DEN |
 SUI | |||
| Kapott pontok | 1 | 1 | 2 | 2 | 1 | |||||||
