Ugrás a tartalomhoz

Commanderie de la Villedieu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Commanderie de la Villedieu
francia történelmi műemlék
TelepülésÉlancourt
Építési adatok
Építés éve1181
Rekonstrukciók évei1971-1978
Hasznosítása
Felhasználási területTemplar Commandery
TulajdonosTemplomos Rend (1181-1307)
Ispotályos Rend (1312-1792)
állami tulajdon (1792-1970)
Saint-Quentin-en-Yvelines környéki közbirtokosság (1970-)
Egyéb jellemzők
Nevezetességeitemplomos kápolna
templomos határkő
Elhelyezkedése
Commanderie de la Villedieu (Franciaország)
Commanderie de la Villedieu
Commanderie de la Villedieu
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 45′ 54″, k. h. 1° 57′ 54″48.765040°N 1.965120°EKoordináták: é. sz. 48° 45′ 54″, k. h. 1° 57′ 54″48.765040°N 1.965120°E
Térkép
Commanderie de la Villedieu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Commanderie de la Villedieu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Commanderie de la Villedieu ("Villedieu Kommendatúra") a Párizshoz közeli Élancourt közigazgatási területén lévő, eredetileg templomos, majd később ispotályos kommendatúra.[* 1] Egyes források Commanderie de la Villedieu-lez-Maurepas, illetve Commanderie Villedieu près Trappes néven is hivatkoznak rá.[1][2] Az első jelentős nevezetesség a Párizsból Santiago de Compostela-ba vezető Via Turonensis elnevezésű zarándokúton.

Történelme

[szerkesztés]

Templomosok

[szerkesztés]

A kommendatúrát 1150 és 1180 között alapították a Krisztus és Salamon Templomának Szegény Lovagjai (más néven: Templomos Rend), a pontos dátumról azonban nem maradt fenn feljegyzés. Van feljegyzése azonban a Francia Nemzeti Levéltárnak az adományozó személyéről, aki egy bizonyos Dreux de Villette volt, aki Arnaud de la Ferté hűbérúr hűbérese volt. Ez az okirat Jean de Salisbury püspöksége idejéből (1176-1180) származik, mely azt jelzi, hogy ekkor már állt a kommendatúra legrégibb része és ezt adományozták a Templomos Rendnek.[3]

Villedieu hasonló felépítésű a többihez Észak-Franciaországban, egy központi udvart, kis tavacskával, különféle funkciójú épületek ölelnek körül.[4] Az efféle többsélú épületegyüttesek voltak a helyszínei mind a katonai irányításnak, mind vallási és egyéb: mezőgazdasági, pénzügyi tevékenységeknek. A templomos birtok kb. 300 acre (120 ha) föld-, illetve mintegy 110 acre (45 ha) erdőterület volt. A templomos időszakból maradt fenn a néhány évtizede felújított Szent Tamás kápolna és egy gárdakörletnek hívott épület, mely eredetileg istálló lehetett.

templomos határkő a Villedieu Kommendatúrában

Az 1307-ben kiadott - a templomosok elfogatását elrendelő - királyi rendelet alapján a kommendatúra akkori preceptorát,[* 2] bizonyos Jean testvért letartóztattak és másik hét templomossal együtt bebörtönözték. Utódát Raoul de Tavernyt 1307. november 10-én kivallatták. Ő volt az egyike annak a 114 templomosnak, akik beadványt nyújtottak be az ítélőszéknek a Rend védelmében.

Az 1970-es években történt felújítási munkálatok során vésett követ találtak egy kör belsejébe vésett templomos kereszttel. Az angliai Westerdale Kommendatúra(fr), illetve a francia Arveyres Kommendatúra(fr) területén hasonló határkövet találtak, így vélhetően ez is ezt a célt szolgálhatta. Ma a kápolnával szembeni épület homlokzatába építve tekinthető meg.

Ispotályosok

[szerkesztés]

A Templomos Rend feloszlatása után "Villedieu-Maurepas" birtoka a Jeruzsálemi Szent János Ispotályosrend[* 3] tulajdonába került. 1226 augusztusában a saint-denis-i apátság és királyi temetkezési hely apátjától, Pierre d'Auteuil-től kaptak "regulát".[* 4][5]

A kommendatúra épületeggyüttese sok viszontagságot átélt, úgy mint rablótámadásokat, fosztogatásokat, valamint az angol megszállást a százéves háború idején (1337-1453). A harcok nyomán olyan leromlott állapotba került, hogy a francia ispotályos Nagyprior irányítása alá tartozó párizsi "Saint-Jean de Latran" kommendatúra irányítása alá helyezték 1474-ben. A vallásháborúk alatt, 1567-1568-ban a hugenották kifosztották. A birtokot ezután egy uradalmi tiszttartó gondozta és a kápolnában hol egy ispotályos szerzetes, hol pedig Élancourt plébánosa tartott istentiszteleteket, egy 1750-es keltezésű irat szerint.

Már már csak a kápolna és egy határkő maradt fenn az eredeti állapotában, ahogy az egy 1926-os történelmi emlékeket összeíró nyilvántartásban szerepel.[6]

A forradalom után

[szerkesztés]

1792-ben elkobozták az Ispotályos Rend franciaországi vagyonát az állam javára. Ezután mezőgazdasági szerepe volt az épületeknek és 1900-ban a környék egyik legnagyobb majorsága volt. 1930-as évek és 1970 között elhagyatott volt a terület, amikor is egy állami irányítású vidékfejlesztési közintézményt ("L'établissement public d’aménagement", EPA) alapítottak, mely a korábbi kommendatúra tulajdonosává vált. 1971 és 1978 között komoly felújítások történtek. Ma többcélú kulturális központként üzemel, mely kiállításoknak, szemináriumoknak, munkacsoportoknak és művészeknek ad otthont. Étterem is működik az épületegyüttesben. A Saint-Quentin-en-Yvelines környéki közbirtokosság tulajdonában áll.

Képek

[szerkesztés]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Kapcsolódó weboldalak

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. parancsnokság
  2. a kommendatúra elöljárója, aki közvetlenül a Nagymesternek tartozik felelősséggel
  3. a későbbi Máltai lovagrend
  4. rendszabályokat

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Barthélemy 1898 165. oldal
  2. Mannier 1872 107. oldal, olvasd itt, p. 107, a Google Könyvekben
  3. Villedieu-les-Maurepas (francia nyelven). templiers.net
  4. Laissez-vous conter la Commanderie des Templiers de La Villedieu (francia nyelven). Musée de la Ville de Saint-Quentin-en-Yvelines , 2013. [2019. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 9.)
  5. Belot 1978 8. oldal
  6. Monuments historiques - Chapelle de la Ville-Dieu (francia nyelven). Francia Kulturális Minisztérium

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Commanderie de la Villedieu című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.