Ugrás a tartalomhoz

Cochin (tyúk)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fehér cochin kakas
Kék cochin tyúk portréja
Cochin kakas

A cochin az egyik legrégebbi tenyésztett tyúkfajta. Régebbi magyar nyelvű leírások kokinkínai tyúk néven is ismerik.

Fajtatörténet

[szerkesztés]

A cochin Kínából származik, de keletkezésének pontos története nem tisztázott. Horst Schmidt leírása szerint, az első ópiumháború háború befejeződésével 1843-ban Viktória királynő birtokába jutott vékony felépítésű, gyenge lábtollazatú egyedek nem lehettek a kiinduló törzsállomány. A cochin mai formájának kitenyésztéséhez sokkal inkább az 1847-ben Sanghaj-ból származó testes, bőséges láb- és testtollazatú példányok szolgálhattak alapul. Az utódok már az 1850-es Birmingham kiállításon be lettek mutatva a nagyközönségnek. Még ebben az évben Berlin állatkertje is kapott néhány példányt. A baromfik fajtatörténetében gyakran használták fel a cochint új fajták kitenyésztéséhez, tökéletesítéséhez, ezért egy sereg baromfifajta hordozza magába a cochin megjelenését vagy tulajdonságait, például a brahma, wyandotten, orpington, mechelner, Plymouth Rocks, sundheimer, sussex, rhodeländer, német lazactyúkok. A cochin fajta többek között ezért is tetszetős, mert számos fajta ősanyjának és ősatyjának lehet őket nevezni.

Fajtabélyegek, színváltozatok

[szerkesztés]

A cochin az egyik legnagyobb baromfifajta. A kakasok 5-6 kilogrammot nyomnak. Jellegzetes kocka testük van, szélesek és gazdag tollazattal rendelkeznek. A fej a testhez képest aránylag kicsi, egyszerű taraj ékesíti. Csüd színe sárga, ami a sűrű lábtollazattól alig látszik, szemek vörösbarnák, füllebenyek pirosak, csőr rövid és erős. A cochin színei: fekete, fehér, kék, borsárga, kendermagos, babos, többszegélyes fogoly szín.

Tulajdonságok

[szerkesztés]

Nagy testű, nyugodt fajtáról van szó. Mivel nem repülnek, elegendő akár egy bő fél méteres kerítés ahhoz, hogy a területükön maradjanak. Mivel súlyos fajtáról van szó, nem repülnek, ezért az ülőrudakat nem szabad magasra tenni a tyúkólban. Tollas lába miatt előnyös a gyepes terület, száraz, tiszta talaj. Nem félénkek, könnyen szelídíthetőek. Rendszeresen és megbízhatóan kotlanak. Növekedésük azonban lassú, elhúzódó. 1,5 éves korában számít teljesen kifejlettnek. A közepes évi tojáshozama és a húshozama mellett szemet gyönyörtető értékkel is bír. Tenyésztők egy problémamentes felnevelésről számolnak be, a csibék rátermettek, izgágák. Viszonylag ritka fajtáról van szó, lényegesebben elterjedtebb a törpe változata.

Általános tulajdonságok:
Testtömege kakas 4 - 5,5 kg, tojó 3,6 - 4,5 kg
Gyűrűmérete kakas 27, tojó 24
Tenyésztojás tömege 53 g
Tojáshéj színe barna, sárgásbarna
Éves tojáshozama 120 db

Források

[szerkesztés]
  • HORST SCHMIDT, Hühner und Zwerghühner. Stuttgart 1999
  • THEODOR SPERL, Hühner zucht für jedermann. Reutlingen 1999
  • ERTHER VERHOEF - AAD RIJS, Tyúkok enciklopédiája. Budapest 2004

További információk

[szerkesztés]