Closius–Hiemesch–Giesel-házak
| Closius–Hiemesch–Giesel-házak | |
 | |
| Település | Brassó  |
| Cím | Piața Sfatului 15–16 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1566 |
| Rekonstrukciók évei | 1785, 1835 |
| Építési stílus | reneszánsz |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | ház |
| LMI-kód | BV-II-m-A-11574 |
| Elhelyezkedése | |
 Closius–Hiemesch–Giesel-házak
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 29″, k. h. 25° 35′ 20″45.641500°N 25.589000°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 29″, k. h. 25° 35′ 20″45.641500°N 25.589000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Closius–Hiemesch–Giesel-házak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Closius–Hiemesch–Giesel-házak egy három házból álló épületegyüttes Brassó főterének déli részén, az úgynevezett Virágsoron. Számos generáción keresztül gazdag szász patricius-családok rezidenciája volt. A Closius-házban jelenleg múzeum, a Hiemesch–Giesel ház földszintjén könyvesbolt van. Az épületegyüttes a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11574 sorszámon szerepel.[1]
Történetük
[szerkesztés]Régészeti feltárások megerősítették, hogy a telek legkorábbi épületei a 14. század elejéről származtak. Ekkor három földszintes épület volt ezen a helyen, melyeket keskeny belső udvarok választottak el. 1566-ban a három házat újjáépítették, homlokzataikat 2 méterrel előrébbhozták és egy emeletet húztak rájuk; az építés dátumáról egy kő ablakkeretre felvésett dátum tanúskodik. Az 1689-es tűzvész után ismét újjáépítették őket. A földszinten a középkori házakra jellemző, boltíves portikuszok voltak, ahol a kereskedők portékáikat árulták. A 19. század elején átépítették, jelenlegi formájukat 1835-ben nyerték el.[2]
A házak kétszintesek, pincével, földszinttel, emelettel, és manzárddal. A pince falai habarccsal rögzített terméskőből, a földszint és az emelet vegyesen kőből és téglából épült. A családok az emeleten laktak, a földszinten üzlethelyiségek kaptak helyet, a pincében pedig a kereskedők áruit tárolták. A földszinti helyiségeket reneszánsz, az emeletieket klasszicizáló szekkók díszítik. A reneszánsz falfestés legrégebbi rétegei a 16. századból származnak; a 18. századig többször átfestették.[3] Művészettörténészek szerint Románia területén ez a legnagyobb, lakóházban feltárt festett falfelület.[4]
1948-ban a házakat államosították. Az emeleteket kis lakásokra osztották fel és bérlőknek adták ki, a földszinten üzletek működtek. A kommunizmus bukása után az épületek visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz. A romos, elhanyagolt épületegyüttest 1991–2011 között felújították, különös gondot fordítva a falfestményekre.[2][5]
A Closius-ház
[szerkesztés]A 15. szám alatti ház a 19. század végéig a brassói Closius (a 17. századig Closseiler) család tulajdona volt, melynek nevesebb tagjai:[6]
- Martin Closius (1686–1752) városbíró, városi tanácsos, elöljáró
- Martin Gottfried Closius (1715–1770) városi tanácsos, jegyző
- Stephan Closius (1717–1781) városi tanácsos és orvos; a Fekete templom újjáépítésének támogatója
- Martin Traugott Closius (1744–1789) lelkész, a Fekete templom fődiakónusa, a gimnázium igazgatója
- Georg Stefan Friedrich Closius (1758–1818) földbérlő, gondnok; utódjaira 124 369 forintnyi vagyont hagyott
- Stefan Friedrich von Closius (1795–1873) városi tanácsos, levéltáros
1873-ban a Closius család kihalt, a házat a korábbi bérlő, Dimitrie Eremias (1817–1887) román kereskedő örökölte, és az 1948-as államosításig az ő leszármazottjai birtokolták. 2009-ben visszaszolgáltatták az eredeti tulajdonosoknak, akik eladták a házat a megyei önkormányzatnak. 2009-ben itt nyílt meg a városi civilizáció múzeuma.[2]
Az Albrich-Hiemesch-Giesel-ház
[szerkesztés]A 16. szám alatti két ház többször cserélt tulajdonost. A 18. század végéig a középső az Albrich, a Honterus-udvar felőli ház a Hiemesch családé volt (ugyanezért az épületegyüttest Closius–Albrich–Hiemesch-házaknak is nevezik). A két ház idővel összeépült, és 1777-től mindkettőt Hiemesch birtokolta. 1824-ben a Giesel család, 1872-ben a Trautsch és a Plecker von Pleckersfeld családok, 1905-től a Czeides-alapítvány és az evangélikus egyház tulajdonába került.[7]
Az Albrich család neves tagja volt Martin Albrich (1630–1694) gimnáziumi rektor és Johann Albrich (1687–1749) orvos, a Hiemesch családé pedig Franz Hiemesch (1849–1911) polgármester.[6]
Az egyik földszinti helyiség falfestménye középkori kikötővárost ábrázol, így feltételezik, hogy távoli országokból származó, ritka áruk boltja működött itt.[4] 2013-ban az épület földszintjén megnyílt a Humanitas könyvesbolt.[5]
Képek
[szerkesztés]-
A 17. században -
1848-ban -
2017-ben -
A múzeumnak berendezett Closius-ház -
A Closius család személyes tárgyai -
Könyvesbolt a Hiemesch–Giesel-házban -
Falfestmény: középkori kikötőváros
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c Aldea 454–456. o.
- ↑ Fulga, Ligia: Conceptul tematic al Muzeului Civilizației Urbane a Brașovului. etno.brasov.ro, VI. évf. (2012) 253–254. o.
- ↑ a b Balázs 55–56. o.
- ↑ a b Casele Albrich-Hiemesch. Bienala Națională de Arhitectură. (Hozzáférés: 2018. december 14.)
- ↑ a b Jekelius 22–29. o.
- ↑ Olteanu, Ioana: Restaurarea decorației Caselor Albrich și Hiemesch. Caietele Restaurării, (2013) 34. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Balázs: Balázs János. Brassó – történelmi városkalauz. Barót: Tortoma (2013). ISBN 978973899509394
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich: Genealogie Kronstädter Familien. Brassó: kézirat, a Fekete templom archívuma.
További információk
[szerkesztés]- Jenei, Dana. Renașterea transilvăneană – identitate culturală în context european. Bukarest: Ed. Muzeului Literaturii Române, 113–117. o. (2013). ISBN 9789731671864
.svg){kind=small}