Climatius
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő szilur - kora devon | ||||||||||||||||||
 A Climatius rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Climatius reticulatus | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Climatius témájú kategóriát. |
A Climatius a tövises őscápák (Acanthodii) osztályának a Climatiiformes rendjébe, ezen belül a Climatiidae családjába tartozó nem.
Tudnivalók
[szerkesztés]A Climatius (magyarul: „dőlt hal”) Európa és Észak-Amerika tövises őscápáinak egyike.
A hal erős felépítésű farokúszója és a sok oldalúszója arra következtetnek, hogy aktív úszó volt. Valószínűleg egyéb halakkal és rákokkal táplálkozott. Az alsó állkapcsában számos fog ült, amelyeket időnként lecserélt ha azok elkoptak. A felső állkapcsa fogatlan volt. Nagy szemei arra utalnak, hogy vadászatkor a látására hagyatkozott. A legősibb halak egyikének számít.[1]
Habár csak 7,5 centiméter hosszú volt, a Climatius 15 éles tövissel rendelkezett. Egy-egy tövis ült a farok alatti úszónál, a hasúszóknál, a mellúszóknál; a hátúszónál két tüske volt; mindezek mellett négy pár tüske volt a hal oldalán is.[1]
Források
[szerkesztés]- Parker, Steve. Dinosaurus: the complete guide to dinosaurs. Firefly Books Inc, 2003. Pg. 60
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Climatius című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 30. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
