Claader Ottó

Claader Ottó
Született	1907. február 26. Vítkovice
Elhunyt	1985. szeptember 2. (78 évesen) Hamburg
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	farmakológus gyógyszerész
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1929, gyógyszerészet)
Sírhelye	Farkasréti temető (35-1-119/120)
Sablon • Wikidata • Segítség

Clauder Ottó (Witkowitz, 1907. február 26. – Hamburg, 1985. szeptember 2.) gyógyszerészdoktor, a kémiai tudományok kandidátusa (1952), egyetemi tanár.

Életpályája

Clauder Ottó a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, ahol 1929-ben gyógyszerészi, majd 1931-ben Winkler Lajos intézetében gyógyszerészdoktori diplomát szerzett. Fél évig még az intézetben Szebellédy László mellett, majd gyógyszertárban dolgozott. 1933-ban Schulek Elemér az Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályára hívta meg. 1937-ben került a Richter Gyógyszerárugyárba, ahol 1939-től főmérnök, 1945 után a növény- és biokémiai laboratóriumok osztályvezetője. 1950-ben egyetemi docens és a Rusznyák-klinika orvoslaboratóriumának irányítója lett. Ez évben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán magántanárrá habilitálták. 1953-ban a budapesti orvostudományi egyetemen adott elő szerves kémiát. 1957-ben egyetemi tanár az általa létesített Szerves Vegytani Intézetben. 1972-1975 között a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnöke volt. A társaság Gyógyszerkutatási Szakosztályának létrehozója. A szakgyógyszerészképzés úttörője.

Hamburgban érte a halál 78 évesen, 1985. szeptember 2-án.

Munkássága

Tudományos munkássága a tuberkulosztatikus anyagok, a tirazin-vázas diuretikumok, az izolált alkaloidok, a vinkamin térszerkezete kutatására irányult. Több egyetemi jegyzete és tanulmánya is megjelent.

Kitüntetései

A SOTE Winkler-, a Kőbányai Gyógyszerárugyár Richter- emlékéremmel tüntette ki. Munkásságát a brüsszeli és a havannai egyetem kitüntetéseivel is elismerték.

Források

• Krajsovszky Gábor (szerkesztő): A Szerves Vegytani Intézet 1957-1997 közötti története [1]
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Gyógyszerészet [2]
• [3]