Ugrás a tartalomhoz

Ciprus az őskorban

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőkori épületek maradványai a világörökség részét képező Kirokitia feltárási területen.

Ciprus az őskorban már a környező régiókkal együtt, körülbelül 11 000 évvel ezelőtt benépesült.

Középső kőkorszak

[szerkesztés]

A legősibb, feltárt településének nyomai a sziget déli partjának közelében, Limassoltól néhány kilométerre keletre találhatóak. A Klimonasz régészeti területen feltárt falu fénykorát 2016-ban 10 600 és 11 200 évvel korábbra tették a régészek. A területen tűzhellyel és malomkővel rendelkező, három-hat méteres átmérőjű, kör alakú épületeket álltak, amelyeket földből és farudakból építettek egy központi épület köré. Számos kőből készült eszközt és kagylódíszt is találtak a régészek, illetve háziasított kutyák és macskák maradványait. A település lakói kisebb madarakra és vaddisznókra vadásztak, és a tönkebúza termesztésének és szitálásának nyomai is felfedezhetőek a faluban.[1][2]

A Science magazin 2004-es beszámolója szerint 2001-ben, francia kutatók a közeli Szillurokambosz régészeti területen tártak föl egy 9500 éves sírt. A temetkezési hely arról is híres, hogy az elhunyt mellé egy – halálakor körülbelül nyolc hónapos – macskát temettek el: ez az ember és macska kapcsolatának legősibb bizonyítéka.[3]

Nicosiától délre, az Aszprokremnosz régészeti területen talált leletek (használati tárgyak és egy kicsi női szobor) arra utalnak, hogy Cipruson már az újkőkorszakban, Krisztus előtt 8600–8800 évvel is léteztek települések, azaz a sziget a Földközi-tenger keleti medencéjének többi területével körülbelül egy időben népesedett be, nem pedig azok után ezer évvel, ahogy azt a kutatók korábban feltételezték.[4]

Újkőkorszak

[szerkesztés]

A 20. századi feltárások során még csak a Krisztus előtti 6. évezrednél fiatalabb leletek kerültek elő. Így például, az 1927 és 1931 között, Einar Gjerstad svéd régész vezette ásatások során a régészek újkőkorszaki településeket fedeztek fel: északnyugaton, Limnítisz és keleten Frenarosz közelében, illetve az ősi Ledrát a sziget belsejében, a mai Nicosia közelében.

Az 1930-as és 1940-es években, Porfíriosz Dikaiosz vezetésével zajló régészeti kutatások szerint a sziget lakói Krisztus előtt 6000 évvel már kőből és sárból épült, iglu formájú (alacsony, kör alakú, boltozatos) épületekben éltek egyrészt a tengerpart közeli területeken, másrészt a sziget belsejében, a vízfolyások közelében. A korai szigetlakók művészeti tevékenységére utal, hogy a épületmaradványokon, fennmaradt kő- és terrakotta tárgyakon mintázat található. A korszakból fennmaradt legfontosabb régészeti helyszínek Kirokitia, Fília, Ágiosz Epiktitosz, Erími (aminek keletkezése körülbelül Kr. e. 3000-re tehető), Kalavaszosz, illetve Szotiria.

Ciprus az időszak kezdetén elszigetelt lehetett, ám később kereskedelmi kapcsolatok létesültek Kis-Ázsiával: az északi parton található Trulli településnek például kapcsolatai lehettek az anatóliai Kilikiával. A kapcsolatokra utal, hogy hasonlóság figyelhető meg a kirokítiai, az anatóliai és a thesszáliai használati tárgyak között.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]