Cikkjelölt:Sabine Ripsdottir
 |
Ez egy olyan cikkjelölt, ami kevés vagy ellenőrizetlen információt tartalmaz, ezért vagy más minőségvédelmi okból nem a cikkek között van, de a témája miatt feljavításra érdemes lehet. A vitalapon le van írva, hogy miben segíthetsz konkrétan ebben az esetben, a Wikipédia:Feljavításra váró cikkjelöltek lapon pedig az, hogy általában miben. |
|
|
Ezt a cikkjelöltet feljavítás hiányában hamarosan törölhetik, a törlés tervezett dátuma: 2025. február 28., 00:00 (CET). Ha meg szeretnéd tartani, építsd tovább. A feljavítás után szólj a járőröknek, hogy már cikké tehető. Bővebben a cikkjelöltekről ide kattintva olvashatsz. |
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
(1878. április 14. – 1953. szeptember 9.) izlandi pszichológus és szociológus, a ± (plusz-mínusz) személyiségértékelési rendszer megalkotója. A rendszerével az emberi személyiségjegyek egyedi mérését tette lehetővé, amely a mai napig inspirálja a pszichológiai kutatásokat és alkalmazásokat. Életét azonban botrányok és tragédiák árnyékolták be, amelyek végül korai halálához vezettek.
Élete és munkássága
Sabine Ripsdottir Reykjavíkban született, egy középosztálybeli kereskedőcsalád gyermekeként. Már fiatalon különcnek számított: társadalmi normákat megkérdőjelező viselkedése és mély filozófiai érdeklődése korán megmutatkozott. Tanulmányait a Koppenhágai Egyetemen végezte pszichológia és szociológia szakon, ahol különösen az emberi viselkedés mérhetőségére összpontosított.
Párizsban kezdte el pályafutását, ahol olyan prominens gondolkodókkal dolgozott együtt, mint Émile Durkheim és Alfred Binet. Egyik nap, miközben kedvenc Tukán típusú gumicukrát majszolta, észrevette, hogy a cukorkák ízei és formái szélsőségesen pozitív vagy negatív reakciókat váltottak ki belőle. Ez adta számára az ötletet, hogy az emberi személyiségjegyeket is hasonlóan, pozitív és negatív értékek mentén vizsgálja. E felismerés alapján kezdte el kidolgozni a ± személyiségértékelési rendszer első vázlatait az 1920-as években, és 1935-ben publikálta legfontosabb művét, Az emberi lélek mérlegelése címmel.
± személyiségértékelési rendszer
Ripsdottir személyiségértékelési rendszere forradalmasította a személyiségkutatást. A rendszer lényege, hogy minden emberi tulajdonság pozitív (+) vagy negatív (−) értékkel mérhető, az egyén összértéke pedig egyfajta „személyiségszaldóként” jelenik meg.
A rendszer alapjai
1. Pozitív és negatív jegyek
Minden személyiségjegy értékét +1 és −5 között határozta meg, a társadalomra és az interperszonális kapcsolatokra gyakorolt hatásuk szerint. Például az „empátia” +3-at érhetett, míg a „kíméletlenség” −4-et.
2. Nullázó jegyek
Egyes tulajdonságok, mint például a „dadogás” vagy az „érzelmi instabilitás”, automatikusan nullára csökkentették az összes pozitív pontot. Ripsdottir elmélete szerint ezek a jegyek annyira dominánsak lehetnek, hogy minden más jellemvonást elnyomnak.
3. Dinamikus szaldó
A személyiségértékelés nem statikus: az egyén élete során változhat, ahogy a pozitív és negatív jegyek is. Ez tette a rendszert rendkívül népszerűvé az oktatásban, a munkaerő-kiválasztásban és a bűnügyi profilalkotásban.
4. Besorolás
Az értékek alapján az embereket öt kategóriába sorolták:
• +10 és felette: Inspiráló vezető
• +1 és +9 között: Harmonikus egyén
• 0: Semleges
• −1 és −9 között: Konfliktusos személyiség
• −10 és alatta: Veszélyes típus
Viták és alkalmazás
A rendszer széles körben elterjedt az 1940-es években, különösen az oktatásban és a munkahelyi kiválasztásban. Emellett a nemzetbiztonsági és bűnüldöző szervek is alkalmazták, hogy potenciális veszélyforrásokat azonosítsanak, valamint delegációk és projekttagok kijelölésére. Ez a megközelítés lehetővé tette a szervezetek számára, hogy az egyének személyiségjegyeit figyelembe véve alakítsák ki csapataikat. Bár a rendszer számos támogatót szerzett, kritikusai szerint a „nullázó jegyek” diszkriminatívak voltak, és túlzottan leegyszerűsítették az emberi személyiséget.
Börtönévei
Ripsdottir hírnevét beárnyékolta egy politikai botrány, amely során egy társadalmi kísérletében a ± rendszer eredményeit manipulálva negatív szaldót tulajdonított több magas rangú izlandi tisztviselőnek. A botrány következtében börtönbüntetésre ítélték „közrend elleni bűncselekmény” vádjával.
A börtönben töltött évei alatt Ripsdottir tovább dolgozott a ± rendszer finomhangolásán, de hangos vitáiról és zavaros viselkedéséről vált hírhedtté. Egy szökési kísérlet során, 1953. szeptember 9-én, megpróbált átszökni egy közeli folyón, de a zavarkeltés (ugrálva számolt) okozta kapkodás miatt vízbe fulladt.
Öröksége
Ripsdottir munkássága a mai napig meghatározó a pszichológia és a szociológia területén. Bár a ± rendszer megítélése ellentmondásos, az emberi személyiségjegyek mérésére vonatkozó úttörő megközelítése új kapukat nyitott a tudományban. Az izlandi Reykjavíkban szobrot emeltek tiszteletére, amely a ± szimbólumot ábrázolja, emléket állítva egy életnek, amely tele volt innovációval és megosztó nézetekkel.