Ugrás a tartalomhoz

Cikkjelölt:Karl-Gerät

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez egy olyan cikkjelölt, ami kevés vagy ellenőrizetlen információt tartalmaz, ezért vagy más minőségvédelmi okból nem a cikkek között van, de a témája miatt feljavításra érdemes lehet. A vitalapon le van írva, hogy miben segíthetsz konkrétan ebben az esetben, a Wikipédia:Feljavításra váró cikkjelöltek lapon pedig az, hogy általában miben.
Ezt a cikkjelöltet feljavítás hiányában hamarosan törölhetik, a törlés tervezett dátuma: 2024. október 21., 00:00 (CEST). Ha meg szeretnéd tartani, építsd tovább. A feljavítás után szólj a járőröknek, hogy már cikké tehető. Bővebben a cikkjelöltekről ide kattintva olvashatsz.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Karl-Gerät
54-cm-Mörser Karl (Gerät 041) töltés közben
54-cm-Mörser Karl (Gerät 041) töltés közben
TípusÖnjáró ostrommozsár
Fejlesztő ország Harmadik Birodalom
Általános tulajdonságok
Személyzet21 fő (parancsnok, sofőr, segédhajtó, 18 tüzér)
Hosszúság11,15 m
Szélesség3,16 m
Magasság4,38 m
Tömeg124 t
Műszaki adatok
MotorDaimler-Benz MB 503 A benzines vagy Daimler-Benz MB 507 C dízel
Teljesítmény590 LE (430 kW) vagy 580 LE (425 kW)
Felfüggesztéstorziós rúd
Sebesség6-10 km/h
Fajlagos teljesítmény4,8 LE/tonna
Hatótávolság42 km (benzinmotor) 60 (dízelmotor) km
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl-Gerät témájú médiaállományokat.

A Karl-Gerät (040/041) (németül „Karl-készülék”), más néven Mörser Karl egy második világháborús német önjáró ostrommozsár volt (Mörser), amelyet a Rheinmetall tervezett és épített.

„Ziu” Mozsárágyú töltés közben


Története

[szerkesztés]

1936 márciusában a Rheinmetall egy szupernehéz tarackra tett javaslatot a Maginot-vonal megtámadására. Eredeti koncepciójuk egy több lánctalpas járművel szállított és a helyszínen összeszerelt fegyver volt, de a hosszú előkészítési idő arra késztette őket, hogy 1937 januárjában önjáró fegyverre cseréljék. 1938-ban és 1939-ben az első Neubaufahrzeug harckocsi prototípusával és egy méretarányos modellel kiterjedt vezetési kísérleteket végeztek, hogy megvizsgálják egy ilyen hatalmas jármű rendkívül nagy talajnyomását és kormányzását. A tüzelési próbák 1939 júniusában zajlottak.[1] A teljes körű vezetési próbákat Unterlüssben tartották 1940 májusában. A fejlesztésben Karl Becker tüzérségi tábornok vett részt, akiről a hatalmas fegyvert elnevezték.[2]

Összesen hét Karl-Gerät tarackot gyártottak. Az első hat beceneve „Adam” (később „Baldur”), „Eva” (később „Wotan”), „Thor”, „Odin”, „Loki” és „Ziu” volt; a hetediknek, a kutató- és próbafegyvernek (Versuchs-Gerät) nem volt neve. A hat sorozatgyártású jármű leszállítása 1940 novemberétől 1941 augusztusáig zajlott.[3]

1941 februárjában tárgyalások kezdődtek a fegyver hatótávolságának növeléséről, 1942 májusában pedig 54 cm-es (21 hüvelyk) Gerät 041-es csövet rendeltek a hat járműhöz. Az Adolf Hitlerrel 1943 márciusában tartott konferencián elhangzott, hogy az első Gerät 041-et 1943 júniusára, a harmadikat pedig augusztus közepére szállítják. A Gerät 041-es csövek közül csak három készült el ténylegesen, a Karl-Gerät Nr. I, IV és V, bár bármely jármű átalakítható volt a kisebb fegyver használatára.[4]

Huszonkét Panzer IV Ausf. A D, E és F alvázat négy lövedék szállítására alkalmas felépítménnyel módosították, amelyek a tornyot helyettesítették, és egy daruval szerelték fel, mint Munitionsschlepper für Karl-Gerät lőszerszállító/rakodó.[5] Mindegyik fegyverhez két vagy három haditechnika tartozott.

Változatok

[szerkesztés]
  • Gerät 040: eredeti modell, egy rövid, 600 milliméteres (24 hüvelyk) kaliberű csővel felfegyverezve;
  • Gerät 041: későbbi modell, hosszú (L/11,55) 540 milliméteres (21 hüvelyk) kaliberű csövekkel felfegyverezve.

Leírás

[szerkesztés]
Egy Karl-Gerät ikerkocsis vasúti transzporterén (schnabel)

A 124 tonnás járművet Daimler-Benz MB 503A 12 hengeres folyadékhűtéses benzinmotor vagy Daimler-Benz MB 507C 12 hengeres folyadékhűtéses dízelmotor hajtotta, de ezt főként célzásra használták (a szerelvény mindkét oldalon csak 4 fokos elmozdulással rendelkezett), mivel a motorok csak 10 km/h (6,2 mph) végsebességet biztosítottak. Hosszabb távra a Karl-Gerät-ot egy speciális, 35 tonnás (34 hosszú tonna; 39 rövid tonna) mobildaru segítségével hét rakományra szerelték szét. Az alvázat egy hattengelyes Culemeyer-Strassenroller alacsony pótkocsira rakták. A fegyver többi része könnyebb volt, és négytengelyes pótkocsikat használtak. Ha az utánfutónak az alvázzal kellett átkelnie egy hídon, amely nem bírta együttes tömegét, akkor az alvázat le kellett rakni, és saját erejével át kellett hajtani.[6]


Nagy távolságú szállítási és előkészítési eljárások

[szerkesztés]

A fegyvert nagy távolságokra szállították vasúton keresztül egy Schnabel-kocsi(wd) egyik változatán; az egész alvázat két hatalmas, talapzatra szerelt, öttengelyes forgóvázra rögzített forgókar közé akasztották.[7] Amikor elérte rendeltetési helyét, a fegyvert leválasztották a vasúti kocsik tartókarjáról, és a kitűzött helyére hajtották. A lövedék alvázát ezután leengedték a földre úgy, hogy a folytonos lánctalpas egységek útkerekeit a torziós rugós felfüggesztő karjaik elforgatásával "emelték", hogy az alváz a talajhoz közel essen, így a kilövés előkészítéseként a visszarúgási erők egyenletesebben oszlanak el. Az egyes lánctalpak kerekeit is hasonlóan "emelték", hogy a sínek szabaddá váljanak a síneken, miközben vasúton szállítják őket a Schnabel-motorkocsik között.

A Karl-Gerätnél bebizonyosodott, hogy nem okozott gondot a normál talajon való mozgás, de semmi esetre sem volt szabad felázott talajon kanyarodni, nehogy elsüllyedjen a puha talajba. Tűzeléskor az alvázat vissza kellett süllyezteni a tüzeléshez és pontosan ki kellett vízszintezni a lőállásást. Magát a lövedéket csak nulla magasságban lehetett betölteni, ezért minden lövés között újra kellett irányítani a csövet a megfelelő pozícióba.[7]

Technika

[szerkesztés]

A különféle Karl-Gerät két különböző típusú sebességváltót, motort és felfüggesztési rendszert használt egy megdöbbentő kombinációban. Az alábbi táblázat bemutatja az egyes járművek felszerelését. 1944 májusa után a benzinmotorokat dízelmotorokra cserélték. A VII. sz. kísérleti modellről kevés információ áll rendelkezésre, és az alábbi adatokat meg nem erősítettnek kell tekinteni.[3]

Lőszerei

[szerkesztés]

Az eredeti, nehéz, 600 mm-es betontörő gránátok ( schwere Betongranate ) akár 15 m széles és 5 m mély krátert robbantott.[8] Nagyobb hatótávra volt szükség, és 1942-ben bevezették a könnyűbeton áttörő lövedéket ( leichte Betongranate) 040. Az 54 cm-es lövedékek tüzelési próbáját csak 1944 végén fejezték be, és azt megelőzően nem használták őket harcban. Az eredeti 60 cm-es nehéz gránát a nevén kívül nem volt más jelölése. Az újabb lövedékekhez hozzáadták a Gerät számot.[9]

Lőszer Kaliber
mm (in) 		Súly
kg (lb) 		Robbanóanyag töltet tömege
kg (lb) 		Kezdő torkolati sebessége
m/s (ft/s) 		Maximális lőtáv
m (yd) 		Behatolás
m (ft)
Nehéz beton áttörő gránát (schwere Betongranate) 600 (24) 2170 (4780) 289 (637) 220 (720) 4320 (4720) 2,5 (8,2) + beton
Könnyű beton áttörő gránát (leichte Betongranate) 040 600 (24) 1700 (3700) 220 (490) 283 (930) 6440 (7040) 2,5 (8,2) + beton
Könnyű beton áttörő gránát (leichte Betongranate) 041 540 (21) 1250 (2760) nincs adat 378 (1240) 10 060 (11 000) 3–3,5 (9,8–11,5) beton
Erősen robbanó gránát (Sprenggranate) 041 540 (21) nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat

Harctörténet

[szerkesztés]

1941. január 3-án a bergeni gyakorlótéren létrehozták a Heavy Battery (schwere Batterie) 833-at, és elrendelték, hogy 1941. február 15-ig harcképes legyen. 1941. április 2-án Nehéztüzérségi Zászlóaljá (schwere Artillerie Bataillon) 833 bővítették. Az eredeti 833-as Batterie-t áttervezték az új zászlóalj első ütegévé, és egy új második üteget alakítottak ki, mindegyik ütegben két tarack volt, és az utasítás szerint 1941. május 1-jéig harcra készen kell állniuk a Barbarossa hadművelet előkészítéseként. Kezdetben egyetlen üteget kellett bevetni a breszt-litovszki szovjet erőd ellen, de ez 1941. május 14-én megváltozott, amikor a másik ütegnek parancsot kapott, hogy támadja meg a Lviv melletti szovjet határerődöt. Az első üteget a Déli Hadseregcsoport 17. Hadseregének IV. Hadtestéhez rendelték be Lviv közelében, míg a másodikat a 4. hadseregcsoport központja által a Bresti erőd elleni támadásának támogatására utasították. A lövegek 60, illetve 36 lövést adtak le.[10]


A varsói Prudential épületet 2 tonnás lövedék találta el egy Karl-Gerät-től. A képet Sylwester Braun "Kris" lengyel katona készítette 1944. augusztus 28-án.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jentz pp. 4–8
  2. ↑ Jentz p. 1
  3. ↑ a b Jentz p. 17
  4. ↑ Jentz p. 49
  5. ↑ Chamberlain and Doyle p. 262
  6. ↑ Jentz pp. 8, 14–16
  7. ↑ a b Jentz p. 8
  8. ↑ Jentz p. 37
  9. ↑ Jentz pp. 24-5
  10. ↑ Jentz p. 33

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Chamberlain and Doyle: Chamberlain, Peter & Doyle, Hillary. Encyclopedia of German Tanks of World War Two: The Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled guns and Semi-tracked Vehicles 1939–1945. Silverdale Books (2004). ISBN 1-84509-012-8 
  • ↑ Jentz: Jentz, Thomas. Bertha's Big Brother Karl-Gerät (60 cm & 54 cm): The Super-Heavy Self-Propelled Mortar also known as Gerät 040/041 Nr. I-VII.. Boyds, Maryland: Panzer Tracts (2001). ISBN 0-9708407-2-1 
  • ↑ Taube: Taube, Gerhard. Die schwersten Steilfeuer–Geschütze 1914 - 1945. Geheimwaffen Dicke Berta und Karl. Stuttgart: Motorbuch-Verlag (1981). ISBN 3-87943-811-0 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Mörser Karl
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl-Gerät témájú médiaállományokat.

[[Kategória:Második világháborús német harckocsik]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cikkjelölt:Karl-Gerät&oldid=27428156”