|
|
Megkérdőjelezték, hogy a cikk/jelölt témaválasztása enciklopédiába való-e, azaz hogy megfelel-e a „Nevezetesség” irányelvben leírtaknak. Amiben segíthetsz: kiegészítheted az irányelvnek megfelelő forrásokkal, vagy a tartalmat bedolgozhatod egy a témakört összefoglaló cikkbe. Ha vitatni akarod mindezt, a vitalapon tedd. |
Gulyás Gábor Lóránt 1916. december 31-én látta meg a napvilágot Budapesten. Édesapja, Gulyás Imre 1893. február 11-én született Hajdúnánáson. 1915. novemberében a Budapesti Királyi Ügyészségen ügyészségi megbízottnak nevezték ki. 1915. július 31-én Debrecenben feleségül vette Brassay Anna tanítónőt. A házaspár ezután Budapesten élt, ez a magyarázata annak, hogy egyetlen gyermekük miért Budapesten, s nem Hajdúnánáson született.
1922-ben Dr. Gulyás Imre fiával hazaköltözött Hajdúnánásra. Ekkorra már elvált feleségétől. A család a Mátyás király u. 7. sz. alatt lakott. Dr. Gulyás Imre 1923. május 25-én Budapesten házassságot kötött Szemere Lujzával. Két gyermekük született: Imre 1924. április 25-én, Lujza 1926-ban.
Gulyás Gábor iskola tanulmányait az 1922/23-as tanévben a református elemi iskola 1.b. fiú osztályában kezdte. Későbbi verseiben, visszaemlékezéseiben szeretettel, egy csodavilágot idéző nosztalgiával ír gyermekkoráról. Visszatérő vendég műveiben a szálfatermetű, beteges nagyapa és az apró, zsoltárokat éneklő nagymama, akiknek a Rákóczi u. 1. sz. alatti portáján gyönyörű napokat töltött el.
Az 1926/27-es tanévtől kezdve a református gimnázium tanulója. Jó eszű gyerek volt, egyedül a rajz tantárggyal gyűlt meg némiképp a baja, amelyben közepes osztályzatokat ért el. Felső tagozatos gimnáziumi éveit nagyfokú aktivitás jellemezte. Gimnáziumi évei alatt írta első verseit. A legkorábbi költemény amelyről tudunk 1933. nyarán íródott, s a nyugdíjba vonuló igazgatót, Márk Imrét búcsúztatta.
Gulyás Gábor 1934. júniusában érettségizett le, méghozzá kitüntetéssel. A tanév végén megjelent iskolai értesítőben az szerepel, hogy tanári pályára készült, azonban ez nem valósult meg, Debrecenben az egyetemen jogot kezdett el hallgatni.
Az egyetemen nagyon korán kapcsolatba került a politikával. Tagja lett az egyetemi ifjúság radikális jobboldali szervezetének, a Turul Szövetségnek, ezen belül a Werbőczy Bajtársi Egyesületben vállalt vezető szerepet.
1937 elején nagy változás történt politikai nézetei terén, amelynek egyik első megnyilvánulása az 1937. március 15-i egyetemi emlékünnepély volt, melyen Gulyás Gábor volt a szónok. A Werbőczy Bajtársi Törzs vezetőjeként Gulyás Gábor március végén aláírta a Márciusi Fronthoz való csatlakozásról a nyilatkozatot. A Turul Szövetség számára egyre kínosabbá váló helyzetben a szövetség április 3-án megvonta Gulyás Gábor „bajtársi jogát”, felfüggesztették vezéri tisztségéből majd fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene.
Bényei József a Debreceni irodalmi lexikonban azt írja, hogy Gulyás Gábor nem fejezte be az egyetemet. Valóban, a neve az 1938/39-es egyetemi évkönyvben már nem szerepel a joghallgatók között, s a későbbi személyes adatközlések során sem használta a doktori címet a neve előtt.
Versei 1933-tól jelentek meg, kezdetben a Hajdunánási Újságban. 1936-ban C. Valerius Catullus válogatott versei címmel egy fordításkötetet jelentetett meg Debrecenben, 60 oldalon. Ekkor már a debreceni fiatal írógeneráció ismert tagja volt Szabó Magdával, Tóth Bélával, Gáspár Gyulával, Tóth Endrével, Asztalos Sándorral egyetemben.
1937-38-ban a Válasz c. folyóiratban kerültek közlésre versei (Debreceni sóhajtás, Dér, Szamosi rege, A hajdúkapitány). 1938-ban a debreceni Csokonai Kör Csokonai Könyvtár sorozatában adták ki az Uj Debrecen – Fiatal költők és írók anthologiája c. kötetet, melyben hat verse is helyet kapott (A hajdukapitány, Debreceni sóhajtás, Harangvirág, Tavaszi vers, Ne engedd el útra a kedvesed..., Otthoni séta). Ugyanebben az évben az Est Hármaskönyvében a Hajnali vers került publikálásra.
Az egyetemi tanulmányai befejezése után újságíróként dolgozott. Az Est 1939. augusztusi számában a Huszonnégy nemzet nézi a Hortobágyot című írásával találkozhatunk. Írásai jelentek meg a Tiszántúli Független Újságban a lap 1940. novemberi megszűnéséig, leginkább aktuálpolitikai témákban.
A sepsiszentgyörgyi székhelyű Székely Nép 1941. február 9-i, vasárnapi számában ezt olvashatjuk: „A „Székely Nép” szerkesztősége a szombati napon kibővült. A debreceni újságírás egyik ismert alakját, a székely származású Gulyás Gábort szerződtette le kiadóhivatalunk. Gulyás Gábor a debreceni református napilapnak, a Tiszántuli Független Ujságnak volt két éven keresztül segéd szerkesztője és több fővárosi lap munkatársa.” Gulyás Gábor a lapnál másfél éven keresztül dolgozott, főként a visszacsatolt Észak-Erdély településeiről tudósított, bemutatva az utóbbi időszak fejlődését. Ugyanebben az időben az Est-lapok munkatársa, illetőleg tudósítója volt, azok 1944-es megszűnéséig. 1942-től a budapesti Kis Ujság munkatársa volt a lap 1944-ben történt betiltásáig.
1941. január 23-án Gulyás Gábor Debrecenben feleségül vette Kozák Eszter Erzsébetet (1919.07.03.). Kapcsolatuk nem volt hosszú életű, hamarosan elváltak egymástól. Második feleségével, Bornyi Évával valószínűleg először 1941-ben találkoztak, hiszen ebben az időben mindketten a debreceni Tiszántúl című újság szerkesztőségében dolgoztak.
1942-43-ban kilenc kisregénye jelent meg: Szilvási Isti szabad hajdú lesz (Aurora, 32 oldal), A férfi visszaüt (Áchim, Százezrek könyve, 32 o.), Fotos meg Martonos (Rubleczky, Budapesti regények, 32 o.), A búbos kemence (Fabula, Pepita regények, 32 o.), Az áruló halála (Hungária Ny., Kis Újság könyvesháza, 24 o.), Szabadság – szerelem (Hungária Ny., Kis Újság könyvesháza, 24 o.), A szigetvári hős (Áchim, Kis Újság könyvesháza, 32 o.), Erzsébet, a majom (Auróra, 32 o.), Az utolsó melódia (Bp. 1943). 1943-ban folytatásokban volt olvasható a Vasárnapi Újság hasábjain a Bocskai úr angyalkái című regénye, s szintén az 1940-es évek elején jelent meg az Aurora kiadásában 128 oldalon az Aranyhurok című regény.
Ekkor már Budapesten élt, bár sokat utazott az országban. A Függetlenség munkatársaként 8 hónap alatt megfordult az ország számos településén.
A nyilas hatalomátvétel Gulyás Gábort is nehéz helyzetbe hozta. Egy 1945. július 30-án felvett tanúvallomási jegyzőkönyvben így emlékezik vissza 1944 végére: „1944-ben ismertem meg (Koréh Ferencet) Sepsiszentgyörgyön.
Október 15. után Bozókynak ő tett javaslatot arra, hogy engem is internáljanak. Engem nem találtak, azonban menyasszonyomat, Bornyi Évát bevitték a Megtorlás Házába. Akkor én már nem dolgoztam a felszínen...”
A háború végét Budán, a Csalogány utcában érte meg, ahol hamis papírokkal, mint menekült néptanító bujkált.
A háború után gyorsan munkához látott, 1945. júniusától már cikkei jelentek meg a Független Kisgazdapárt lapjában, a Kis Ujságban, míg az Igazság 1945. augusztus 4-i számában ő írta a vezércikket „Közös utak keresése” címmel.
A Kis Ujságnál belpolitikai szerkesztőként dolgozott. Itt 1946. nyaráig maradhatott. Nagy Tibor újságíró elmondása szerint ekkor„Gulyást koalícióellenes cikkei s tömény demokráciaellenes magatartása miatt el kellett távolítani a laptól – pártközi egyezmény alapján.” Ezután a Pfeiffer Zoltán által létrehozott Magyar Függetlenségi Párthoz csatlakozott, amely pártnak a sajtófőnöke lett, valamint a párt Ellenzék című lapjánál dolgozott. A párt határozottan fellépett a demokrácia fenntartása mellett, a kommunista előretörés ellen, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Gulyás Gábor folyamatos támadásoknak volt ettől kezdve kitéve a baloldali sajtó részéről. Elsősorban a Turul Szövetségben betöltött szerepe miatt került célkeresztbe, s amikor a Márciusi Front kapcsán betöltött szerepét bizonygatta, azt egyszerűen kitalációnak, hazugságnak minősítették.
Irodalmi pályafutása ígéretesen alakult. Versei jelentek meg az Uj Idők hetilapban: 1945-ben a Hét lakat, 1946-ban a Kegyelem, 1947-ben pedig a Tavasz, az Ó, áldott pünkösdnek... és a Hajnali séta.
Még ugyanebben az évben -1947-ben - teljesült nagy álma, az önálló kötet megjelenése. Dióverés címmel ugyanis napvilágot látott első és eddig egyetlen, önálló verseskötete a Misztótfalusi Kiadó gondozásában, amely egy 29 versből álló válogatás, bő 12 év terméséből.
1948. január 13-án Gulyás Gábor és Bornyi Éva összeházasodott. Néhány hét múlva a Kossuth Népe arról tudósított, hogy Gulyás Gábor ismeretlen helyre távozott otthonról. Gulyás Gáborné egészen január 31-ig semmiféle hírt nem kapott a férjéről, csak annyit tudott, hogy Debrecenben nincs. Szombaton aztán arról értesült, hogy Gulyás Gábor Ausztria amerikai övezetében tartózkodik.” A Nemzetközi Menekültügyi Szervezet Előkészítő Bizottsága statisztikai lapján azt olvashatjuk, hogy a házaspár beutazása Ausztriába 1948. márciusában történt meg.
Mivel nem tértek vissza az országba, így a Magyar Köztársaság kormánya Gulyás Gábort magyar állampolgárságától.
Bő másfél évig Salzburgban éltek. 1949. októberének végén Franciaországba költöztek. 1952-ben gróf Dessewfy Gyulával foglalkozó két jelentés is megemlíti Gulyás Gábort. Mindkettő arról számol be, hogy Párizsban él, a Párizsi Rádiónál dolgozik.
Franciaországban néhány évig tartózkodtak. Az Egyesült Királyság Nemzeti Archívumában található egy utaslista az országba való beutazásukról, amely 1954. január 1 és 1955. december 31. között keletkezett. Évekig Nagy-Britanniában éltek, ahol Gulyás Gábor Londonban az Emigration Office-ben dolgozott. Az ottani klíma nem tett jót Gábor egészségének, így innen 1957-ben áttelepültek az USA-ba. A féltestvére, Imre segítette őket, aki ekkor már kint élt az Egyesült Államokban.
Gulyás Gábor USA-ban töltött éveiről keveset tudunk. 1959-ben nyújtotta be az amerikai állampolgárság megszerzésére irányuló kérelmét. Ekkor San Franciscoban éltek, a dokumentumon Gulyás Gábor szakmájaként feldolgozó asszisztens (processing assistant) van feltüntetve.
A Hajdú-Bihari Napló egyik írása 1971-ben megemlíti, hogy Bornyi Éva az USA-ban könyvtárosként dolgozik. 1984-ben Californiában, Menlo Parkban, a Santa Margarita Avenue 173. alatt laktak, ekkor már mindketten nyugdíjasok voltak.
A világháború után Gulyás Gáboron egy idegi alapú betegség vett erőt, amely olyan súlyos volt, hogy a budapesti orvosok azt jósolták, hogy már csak néhány év lehet hátra az életéből. Ez a betegség az amerikai hozzátartozók visszaemlékezése alapján a Parkinson-kór volt.
Több évtizedes külföldön tartózkodásuk idején a házaspárt folyamatos honvágy gyötörte. 1984. augusztus 20-án Magyarország washingtoni nagykövetségén keresztül végleges hazatelepülési kérelmet nyújtottak be. A házaspár nem várta meg a döntést az ügyben, 1984. október 29-én hazautaztak Magyarországra. Kezdetben a XIII. kerületben egy kis lakótelepi lakásban éltek, majd a Szent István Parkkal szembe, a Pozsonyi útra költöztek.
Gulyás Gábor ekkor már nagyon beteg volt. 1987. júliusában hunyt el. Felesége 1988. októberében követte. Mindkettőjük hamvait Tiszacsegénél a Tiszába szórták.
