Chiaravalle apátság
| Chiaravalle apátság | |
 | |
| Az apátság épülete | |
 | |
| Ország | Olaszország |
| Település | Milánó |
| Hely | Via Sant’Arialdo |
| Építés éve | 12. század |
| Bezárás | 1798 |
| Típus | apátság |
| Építész(ek) |
|
| Elhelyezkedése | |
 Chiaravalle apátság
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 45° 24′ 58″, k. h. 9° 14′ 13″45.416027°N 9.236915°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 58″, k. h. 9° 14′ 13″45.416027°N 9.236915°E | |
 | |
| Chiaravalle apátság weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chiaravalle apátság témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Chiaravalle-apátság (Abbazia di Chiaravalle vagy Santa Maria di Rovegnano) Milánótól délkeleti irányban mintegy 5 km-re található.
Története
[szerkesztés]A rendet megalapító Clairvaux-i Szent Bernát apát építtette 1135-ben, annak az ingoványnak a helyén, amelyet a cisztercita barátok csapoltak le. A templomot Szent Bernát apát elolaszosított nevéről keresztelték el, és 1221-ben szentelték fel. 1413-ban épült a sekrestyéje, 1517-ben pedig az a válaszfal, amely a szerzeteseknek fenntartott hátsó részt elkülönítette a világiak számára szolgáló elsőtől. 1628-ban fedett előcsarnokot kapott. Bonaparte Napóleon tábornok uralma alatt a templomot lezárták, s a kolostor nagyobb részét lerombolták. 1861-ben, a Milánó–Genova-vasútvonal építésekor a Bramante által épített nagy kolostort (Chiostro Grande) lebontották. 1926-tól kezdve az egész komplexum alapos restauráláson ment át, jórészt újjáépítették. Az 1954-ig tartó munkálatok során a barokk díszítőelemeket eltávolították és visszaállították a templom eredeti, román stílusú külsőjét. 1952-ben a ciszterciták visszakapták a kolostort Alfredo Ildefonso Schuster kardinális közbenjárásának köszönhetően. 2004-ben restaurálták a templombelsőt díszítő freskókat.
Leírása
[szerkesztés]A bejárat jelenleg egy régi erődtornyon vezet át; idáig ér a szerzetesek által lakott Foresteria, amelynek falain régi, gótikus oszlopcsarnok nyomai láthatók. A bejárat mögötti keskeny udvaron keresztül széles tér van, ennek túlsó oldalán áll maga a templom. Homlokzatának szép, gótikus portálját eltakarja az 1628-ban épült előcsarnok.
A templom latinkereszt alaprajzú. Három hosszanti hajóját nyolc-nyolc oszlop választja el egymástól, amelyeket 17. századi freskók ékesítenek. Az ötödik oszloppárnál kezdődnek a gazdagon faragott szentély székek, Carlo Garavaglia 1465-ből származó alkotásai. A kereszthajó jobb szárnyának felső részén Bernardino Luini 1523-ban készült Madonna-freskója látható. A fő- és a kereszthajó találkozása, a négyezet fölött helyezkedik el a torony, amelynek belső falait egy 15. vagy 16. századi ismeretlen festő két értékes freskója díszíti. Stílusa Giottóéra emlékeztet.
A szentély legfőbb dísze a faragott és intarziás apátszék, Gottardo Tedesco 1576-ban készült mesterműve. A cisztercita templomok építésmódjának megfelelően a szentélytől jobbra is balra is három-három kápolna található, amelyeket szintén értékes freskók és szobrok díszítenek. Az 1413-ban épült sekrestyében látható oltárlapot egy 16. századi Leonardo iskolájához tartozó művész alkotta. A jobb oldalhajó mellett húzódik az apátság 13. századból származó maradványa, egy kettős oszlopokon nyugvó, festett boltíves kerengő. Itt található az apátság 1153. július 22-i alapítására emlékeztető márványtábla is. A kicsiny, négyzetes harangtorony 1568-ból származik
Források
[szerkesztés]
- Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, ISBN 978-0393327304
- Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
- Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9