Chauliodus
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen[1] | ||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Chauliodus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Chauliodus témájú kategóriát. |
A Chauliodus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a nagyszájúhal-alakúak (Stomiiformes) rendjébe és a mélytengeri viperahalfélék (Stomiidae) családjába tartozó nem.
Előfordulásuk
[szerkesztés]A Chauliodus halnem fajai minden mérsékelt övi és trópusi óceánban megtalálhatók.
Megjelenésük
[szerkesztés]A halak hossza 14,5-35 centiméter között van. Mivel a Chauliodus halnem fajai, az óceánok mélyében élnek, világítószervvel rendelkeznek. A halak szemét világító perem övezi, hátúszóján világító fénycsali, oldalán és hasán fénykibocsátó szervek találhatók. A legtöbb világítószerv a halak testének alsó részén helyezkedik el. Finom, kékes pislákoló fényt szórnak. Ez közömbösíti a vízfelszín felől lehatoló kék fényt, így az állatok nem vetnek árnyékot az alatta levő vízre. Ez az álca elrejti a mélyből jövő, nagyobb ragadozók elől. A világítószerveket ki és be tudják kapcsolni, eltakarva vagy szabadon hagyva a világítószervekben keletkező fény útját. Szemük nagy, hogy minden halvány fényt, amit más halak bocsátanak ki észrevegyék. Hatalmas fogaik miatt, nem tudják teljesen becsukni a szájukat. Hasuk megnyúlhat akkorára, hogy velük azonos méretű zsákmányt is lenyelhessenek.
Életmódjuk
[szerkesztés]A Chauliodus nem fajai magányosan élnek, és lassan úszó ragadozó halak. 400-800 méteres mélységekben érzik otthon magukat. Táplálékuk különböző mélytengeri halak; közülük némelyik akkora, mint ők maguk. A nem fajai vadászhatnak a fényes csali segítségével, amely a háton található (ezt lógatja a szája előtt), vagy egyszerűen járja a mélyt, remélve, hogy rátalál egy zsákmányállatra. Ha nagy a zsákmány, lenyelés közben leáll a lélegzés, mert összenyomódnak a kopoltyúk.
Szaporodásuk
[szerkesztés]Szaporodási szokásaik alig ismertek. Feltételezik, hogy a halak nagy mennyiségű ikrát termelnek, amelyek a felnőtt stádium előtt planktonikus lárvákká fejlődnek.
Rendszerezésük
[szerkesztés]A nembe az alábbi 9 élő faj és 2 fosszilis faj tartozik:
- Chauliodus barbatus Garman, 1899
- Chauliodus danae Regan & Trewavas, 1929
- Chauliodus dentatus Garman, 1899
- Chauliodus macouni Bean, 1890
- Chauliodus minimus Parin & Novikova, 1974
- Chauliodus pammelas Alcock, 1892
- Chauliodus schmidti Ege, 1948
- Chauliodus sloani Bloch & Schneider, 1801
- Chauliodus vasnetzovi Novikova, 1972
- †Chauliodus eximus (Jordan, 1925) - késő miocén, Kalifornia; korábban Eostomias eximusként ismerték
- †Chauliodus testa Nazarkin, 2014 - késő miocén, a Szahalin nyugati részéről[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sepkoski, J. John Jr. (2002. szeptember 16.). „A compendium of fossil marine animal genera”. Bulletins of American Paleontology, 5–560. o. ISSN 0007-5779. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
- ↑ M. V. Nazarkin (2014. május 1.). „The fossil viperfish Chauliodus testa sp. nov. (Stomiiformes: Stomiidae) from the Neogene of western Sakhalin, Russia”. Paleontological Journal 48 (3), 317–325. o. DOI:10.1134/S0031030114030150.
Források
[szerkesztés]- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Chauliodus FishBase
- Pequeño, G., 1989. Peces de Chile. Lista sistematica revisada y comentada. Rev. Biol. Mar., Valparaiso 24(2):1-132.
- Parin, N.V., 1990. Chauliodontidae. p. 293-295. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 1.
- Harold, A.S., 1999. Chauliodontidae: viperfishes. p. 1909-1910. In K.E. Carpenter and V.H. Niem (eds.) FAO species identification guide for fishery purposes. The living marine resources of the Western Central Pacific. Vol. 3. Batoid fishes, chimaeras and bony fishes. Part 1 (Elopidae to Linophrynidae). FAO, Rome.
- Eschmeyer, W.N., E.S. Herald and H. Hammann, 1983. A field guide to Pacific coast fishes of North America. Houghton Mifflin Company, Boston, U.S.A. 336 p.
- Weitkamp, D.E. and R.D. Sullivan, 2003. Gas bubble disease in resident fish of the lower clark fork river. Trans. Am. Fish. Soc. 132(5):865-876.
- Gibbs, R.H. Jr., 1984. Chauliodontidae. p. 336-337. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the north-eastern Atlantic and the Mediterranean. UNESCO, Paris. Vol. 1.
- ITIS szerinti rendszerbesorolásuk
