Ugrás a tartalomhoz

Charnia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charnia
Evolúciós időszak: Ediakara, 570-550 millió éve[1]
Charnia masoni lenyomata és mérete
Charnia masoni lenyomata és mérete
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok? (Eumetazoa)
Törzs: Petalonamae
Nem: Charnia
Ford, 1958
Faj: C. masoni
Szinonimák
  • Glassnerina Germs, 1973
  • Rangea grandis Glaessner & Wade, 1966 = Glaessnerina grandis
  • Rangea sibirica Sokolov, 1972 = Glaessnerina sibirica
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Charnia témájú kategóriát.

A Charnia egy páfrányra emlékeztető szervezet volt az ediakara korszak vizeiben. A teste szegmentált volt, amiről zegzugosan, felváltva jobbra és balra elágazások nőttek egy középső tengelyből kiindulva. A teste eszerint a csúsztatva tükrözés vagy oppozíciós szimmetria tulajdonságait mutatta. A nevét a leicestershire-i Charnwood-erdőről kapta, ahol az első fosszíliáit felfedezték. Ez egyben a legkorábbi fosszília a prekambriumból, amit ismerünk.

Az élőlény a tenger fenekén élt, ez alapján úgy gondolják, hogy az állatok közé tartozott, ugyanis a fosszíliamedencék, amikben a nyomait megtalálták, a mély vizekben alakult ki, a fotoszintetikus mélység alatt. Így a páfrányszerű megjelenés ellenére valószínűleg állati szervezet lehetett, és az áramlatokkal sodródó szerves anyagot szűrögette élete során a vízből ki.

Változatosság

[szerkesztés]

Több Charnia-fajt is leírtak napjainkig, de jelenleg csak a C. masoni fajt fogadják el hivatalosan. Egyes egyedeket a Rangea vagy a rokon Glaessnerina nembe tartozónak írtak le:

  • Rangea grandis, ezt Glaessner és Wade 1966-ban[2] írta le, később Glaessnerina grandis-nak nevezték el;[3]
  • Rangea sibirica, Borisz Szokolov 1972-es példánya, utóbb a nevét Glaessnerina sibirica-ra változtatták.

Két további Charnia faj lett másik családba átsorolva:

  • a Charnia wardi (Narbonne és Gehling, 2003[4]) új helye a Trepassia (Narbonne et al., 2009[5]);
  • a Charnia antecendens (LaFlamme et al., 2007[6][7]) pedig a Vinlandia csoportba került (Brasier, Antcliffe és Liu, 2012[8]).

Számos ediakara-kori fosszília valószínűleg a Charnia (vagy a Charniodiscus) többé-kevésbé lebomlott maradványa. Ilyen például a Ivesheadia, a Blackbrookia, a Pseudovendia vagy a Shepshedia.[9]

Lelőhelyek

[szerkesztés]

Az első példányokat a Charnwood-erdőben, a Maplewell csoportban találták. További példányokat írtak le az Ediakara-dombság lelőhelyein,[2][10] a szibériai és fehér-tengeri üledékekből,[11][12] valamint Új-Fundland prekambriumi szikláiból.

A teremtmény 570-550 millió éve élt.[1]

Felfedezése

[szerkesztés]
Charnia masoni lenyomata, New Walk Museum, Leicester

A Charnia masoni[13] első fosszíliáit Roger Mason, a későbbi metamorf kőzettani professzor fedezte fel iskolás korában, amikor a barátaival 1957-ben a Charnwood-erdőbe mentek sziklát mászni. Ez a terület ma védett fosszília-kutatási terület Közép-Angliában. Mason a szokatlan alakzatról lenyomatot készített, és ezt otthon megmutatta apjának, aki a leicesteri unitárius gyülekezet lelkésze volt, valamint a helyi egyetemen tanított. Ő ismerte Trevor Fordot, egy helyi geológust. Mason elvitte Fordot a lelőhelyhez, akinek a cikke erről a Yorkshire-i Geológiai Társaság lapjában jelent meg.[14]

A holotípus (a fizikai formája az első megtalált példánynak) a Charniodiscus testvértaxonnal együtt a leicesteri New Walk-i Múzeum és Képtárban található meg. A lelet felfedezésének 50. évfordulóján derült ki, hogy Tina Negus 15 éves korában, egy évvel Mason előtt már észrevette,[15] azonban a földrajztanára nem számított prekambriumi fosszíliára,[16] ezért annak lehetőségét elvetette. Mason ezért a múzeumi ismertetőbe beleíratta, hogy Negus már egy évvel korábban megtalálta a fosszíliát, csak "senki nem vette komolyan".[17]

Jelentősége

[szerkesztés]
A Charnia masoni fantáziarajza a Museo delle Scienzében, Trentóban

A Charnia jelentőségét az adja, hogy az elsőként felismert fosszília bizonyítottan prekambriumi üledékekből. 1958 előtt nem volt ismert kétséget kizáróan ebből az időszakból származó lelet, így a kutatók úgy vélekedtek, hogy abban a korabeli kőzetek mentesek fosszíliáktól, esetleg csak mikroszkopikus nyomokat lehetne találni. Ugyan hasonló nyomokat találtak a 30-as (Namíbia) és 40-es (Ausztrália) években, de ezeket kambriuminak gondolták, így észrevétlenek maradtak, míg a Charnia tartós mintájává vált az akkori állatvilágnak. Eleinte algának gondolták, de hamarosan átsorolták a tengeri tollak közé, melyek a mai lágy korallok testvércsoportját alkotják. Miután a Charniát besorolták a prekambrium állatvilágába, egyre újabb élőlényeket találtak abból a korszakból. A tengeri tollakkal való rokonságát elvetették,[18][19] így ez a "csúcstechnika" bizonytalanságát is jellemzi.[20]

Adolf Seilacher elképzelése szerint, ami a 80-as évek közepén vált népszerűvé, a Charnia egy kihalt állatcsoport képviselője egy kihalt együttesből, amiből az Ediakara-fauna alakult ki. Ennek következménye, hogy a mai állatcsoportok sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk. Az új csoportot Vendobionta névvel illetik,[21] így egy bizonytalan helyzetű kládot alkotva, nem kizárva, hogy egysejtűek iteratív növekedése révén alakultak ki.

A holotípus a New Walk-i múzeum sztárja. 2007-ben egész napos szemináriumot szenteltek az állatkának, ahol „Leicester fosszilis nevezetességének” nevezték el.[22]

Életmódja

[szerkesztés]

A Charnia életmódja kevéssé ismert, ami biztos, az az, hogy fenéklakó és helytülő életmódot folytatott az aljzathoz horgonyozva. Jelenleg a legsikeresebb hipotézis szerint a hullámzóna alatt élt, a vizek mélyén, ahol már a fotoszintézis lehetetlen. Mivel semmilyen észlelhető anyagcsere-szerve sincs (száj, belek, stb...), úgy vélik, hogy szűrögetéssel vagy direkt adszorpcióval vehette fel a szerves anyagokat, így ez jelenleg figyelemre méltó kutatási téma.[23]

Az Ediakara korú szervezetek növekedése is kutatási téma, ez alapján cáfolták meg a tengeri tollakkal való kapcsolatát is. Utóbbiak ugyanis az alapjukból kinőve növekszenek, míg a Charnia a csúcsain hajtott rügyeket.[20]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Leicester's fossil celebrity: Charnia and the evolution of early life. University of Leicester . [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
  2. ↑ a b Glaessner, M.F. (1966). „The late Precambrian fossils from Ediacara, South Australia”. Palaeontology 9 (4), 599. o. 
  3. ↑ Germs, G. J. B. (1973). „A reinterpretation of Rangea schneiderhoehni and the discovery of a related new fossil from the Nama Group, South West Africa”. Lethaia 6 (1), 1–10. o. DOI:10.1111/j.1502-3931.1973.tb00870.x. 
  4. ↑ Narbonne, G.M. (2003). „Life after Snowball: the oldest complex Ediacaran fossils”. Geology 31 (1), 27–30. o. [2004. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:<0027:LASTOC>2.0.CO;2 10.1130/0091-7613(2003)031<0027:LASTOC>2.0.CO;2. 
  5. ↑ Narbonne, G. M. (2009). „Reconstructing a lost world: Ediacaran rangeomorphs from Spaniard's Bay, Newfoundland”. Journal of Paleontology 83 (4), 503–523. o. DOI:10.1666/08-072R1.1. 
  6. ↑ M. Laflamme (2007). „Morphology and taphonomy of an Ediacaran frond: Charnia from the Avalon Peninsula of Newfoundland”. Geological Society, London, Special Publications 286 (1), 237–257. o. DOI:10.1144/SP286.17. 
  7. ↑ Hofmann, H. J. (2008). „Ediacaran Biota on Bonavista Peninsula, Newfoundland, Canada”. Journal of Paleontology 82 (1), 1–36. o. DOI:10.1666/06-087.1. 
  8. ↑ Brasier, M.D. (2012). „The architecture of Ediacaran Fronds”. Palaeontology 55 (5), 503–523. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2012.01164.x. 
  9. ↑ (2010) „Effaced preservation in the Ediacara biota and its implications for the early macrofossil record”. Palaeontology 54 (3), 607–630. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2010.01024.x. 
  10. ↑ (1998) „First occurrence of the Ediacaran fossil Charnia from the southern hemisphere”. Alcheringa 22 (3/4), 315–316. o. DOI:10.1080/03115519808619329. 
  11. ↑ Grazhdankin, Dima (2004). „Patterns of distribution in the Ediacaran biotas: facies versus biogeography and evolution”. Paleobiology 30 (2), 203–221. o. DOI:<0203:PODITE>2.0.CO;2 10.1666/0094-8373(2004)030<0203:PODITE>2.0.CO;2. 
  12. ↑ (2008) „Carbonate-hosted Avalon-type fossils in arctic Siberia”. Geology 36 (10), 803–806. o. DOI:10.1130/G24946A.1. 
  13. ↑ Ford, T.D. (1958). „Precambrian fossils from Charnwood Forest”. Yorkshire Geological Society Proceedings 31 (3), 211–217. o. DOI:10.1144/pygs.31.3.211. 
  14. ↑ The discovery of Charnia masoni. University of Leicester . [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
  15. ↑ Ford, Trevor: The discovery of Charnia'. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 12.)
  16. ↑ Negus, Tina: An account of the discovery of Charnia'. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 12.)
  17. ↑ The discovery of Charnia masoni. University of Leicester . [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 5.) „„1957 áprilisában elmentem sziklát mászni két barátommal, Richard Allennel és Richard Blachforddal ('Blach'). Ők az osztálytársaim voltak a leicesteri Wyggeston Nyelviskolában. Engem már akkor is érdekelt a geológia, és tudtam, hogy a Charnia főcsoport sziklái prekambriumi korúak, de nem hallottam még az ausztráliai leletekről. Én és Richard Allen egyetértünk abban, hogy Blach (aki a '60-as évek elején hunyt el) hívta fel a figyelmemet a levélre emlékeztető nyomokra, amik most a leicesteri városi múzeumban vannak kiállítva. Lenyomatot készítettem, és megmutattam apámnak, aki akkor az Unitárius Kápolna Kongresszusának lelkésze volt az East Bond Streeten, és óraadó tanár a leicesteri főiskolán (ami később a Leicesteri Egyetem lett), így ismerte Trevor Fordot. Őt elvittük a lelőhelyre, ahol meggyőződött a lelet valódiságáról. A Yorkshire-i Földtani Társaság lapjában közölt leírása a felfedezésről alapozta meg a Charnia nemet, és ébresztett világszerte érdeklődést iránta. Én csak azért tudtam beszámolni a felfedezésről, mert apám és a természetismeret tanárom támogatott. Tina Negus korábban már látta a nyomot, de senki nem vette őt komolyan.””
  18. ↑ Antcliffe, J.B. (2007). „Charnia and sea pens are poles apart”. Journal of the Geological Society 164 (1), 49. o. DOI:10.1144/0016-76492006-080. 
  19. ↑ Gary C. Williams. „Aspects of the Evolutionary Biology of Pennatulacean Octocorals”. 
  20. ↑ a b (2008) „Charnia at 50: Developmental Models for Ediacaran Fronds”. Palaeontology 51 (1), 11–26. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2007.00738.x. 
  21. ↑ Seilacher, A. 1984. Late Precambrian and Early Cambrian Metazoa: preservational or real extinctions? 159–168. In Holland, H. D., Trendal, A. F. and Bernhard, S. (eds). Patterns of Change in Earth Evolution. Springer Verlag, New York, NY, 450 pp.
  22. ↑ Leicester's fossil celebrity: Charnia and the evolution of early life. University of Leicester . [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
  23. ↑ Narbonne

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charnia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Charnia&oldid=26279641”