Charles Mingus
| Charles Mingus | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Charles Mingus Jr. |
| Született | 1922. április 22. Nogales, Arizona |
| Elhunyt | 1979. január 5. (56 évesen) Cuernavaca, Mexikó |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Iskolái | Jordan High School |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz, hard bop, bebop, avant-garde jazz, post-bop, Third Stream, gospel, orchestral jazz, free jazz |
| Aktív évek | 1943–1979 |
| Hangszer | nagybőgő, zongora, cselló, harsona |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Atlantic, Candid, Columbia, Debut, Impulse!, Mercury, United Artists |
| IPI-névazonosító |
|
| Charles Mingus weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Mingus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Charles Mingus Jr. (Nogales, Arizona, 1922. április 22. – Cuernavaca, Mexikó, 1979. január 5.) a dzsessz-zene történetének egyik rendkívül meghatározó nagybőgőse, komponistája és zenekarvezetője.
Mingus szerzeményei a hard bop hangulatát az afroamerikai gospel zenével, a third streammel, a free dzsesszel és a komolyzenével ötvözik. Bár maga Mingus egész életében a beskatulyázás ellen ágált, életműve a fekete tradíciókon alapuló modern dzsessz volt. Példaképének Duke Ellingtont tartotta, és gyakran hivatkozott a templomi zenére.
Életpályája
[szerkesztés]Mingus gyakorta alkalmazta a kollektív improvizációt, ami a New Orleans-i dzsesszparádék állandó eleme, ezzel az individuum és a zenekar, mint egy nagyobb egység kommunikációjára fókuszált. Zenekarai megalapításakor Mingus nem csak a hangszeres tudást és a muzikalitást vette figyelembe, hanem a zenészek személyiségét is. Sok zenésze később nagy szólókarriert futott be. Tehetséges és sokszor kevésbé ismert munkatársakat toborzott magának, hogy a hagyományoktól eltérő gondolatait megvalósítsa. Zenészként Mingus a nagybőgő technikájának forradalmasítója volt, napjainkig is a hangszer egyik legendás játékosaként ismerik.
Idővel rendkívül szenvedélyes zenéjének köszönhetően ráragadt a „Dzsessz Dühös Embere” becenév. Sokszor dühkitöréseket rendezett a színpadon, megfeddte vagy kirúgta a zenészeit.[1]
Zeneszerzői kvalitásai valamint zenészei speciális feladatai miatt Mingust gyakran Duke Ellington utódjának tartják. Dizzy Gillespie szerint Mingus az „ifjabb Duke”, köszönhetően szervezési zsenialitásának.[2]
Sokak szerint saját zenéjét Mingus vezetése nélkül nehézkes játszani. Ennek ellenére rengeteg zenész tartja repertoáron Mingus kompozícióit még napjainkban is. Életműve nyomán alakult a Mingus Big Band, a Mingus Dynasty és a Mingus Orchestra. Nevét viseli a Charles Mingus Középiskolai Zenei Verseny is.[3]
Gunther Schuller szerint Mingus neve a legfontosabb amerikai komponisták listáján szerepel, nem csak dzsessz-kategóriában.[4] 1988-ban a Nemzeti Művészeti Alap elkészíttette Mingus szerzeményeinek katalógusát, amit ma a New York-i Könyvtár zenei részlegén őriznek.[5] 1993-ban a Kongresszusi Könyvtár megszerezte a teljes Mingus életművet, kottákat, zenei felvételeket. Ezt a gyűjteményt a könyvtár a legértékesebb „dzsesszkézirat-kollekciónak” tartja.[6]
Díjak és kitüntetések
[szerkesztés]- 1971: Guggenheim Fellowship (Zenei kompozíció)
- 1971: beiktatták a Down Beat Jazz Hall of Famebe.
- 1988: A Nemzeti Művészeti Alap kibocsátotta a "Let My Children Hear My Music" című katalógusát Mingusról. A mikrofilmeket a New York-i Könyvtárban őrzik, ahol tanulmányozhatók.
- 1993: A Kongresszusi Könyvtár összeállítja a Mingus-hagyatékot[7]
- 1995: az amerikai posta Mingus arcképével ellátott bélyeget bocsátott ki.
- 1997: posztumusz megkapta a Grammy életműdíjat.
- 1999: az 1959-es Mingus Dynasty című lemezt beiktatták a Grammy Hall of Fame-be.
- 2005: beiktatták a Jazz at Lincoln Center intézet Nesuhi Eretgun Jazz Hall of Fame-jébe.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az 1965-ös UCLA-koncert kritikája a New York Times-ból http://www.nytimes.com/1984/09/23/arts/an-irrepressible-65-mingus-concert.html?&pagewanted=all
- ↑ David Simpson: Myself When I Am Real: The Life and Music of Charles Mingus, írta: Gene Santoro. Jazz Institute of Chicago book review. [2008. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 25.)
- ↑ Ernest Barteldes: Thirty Years On, The Music Remains Strong; Charles Mingus öröksége a Manhattan School of Music-ban. nypress.com, 2009. február 18. [2009. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
- ↑ Lásd az 1998-as Triumph of the Underdog című dokumentumfilmet
- ↑ NYPL katalógus http://catalog.nypl.org/record=b11250454
- ↑ A Kongresszusi Könyvtár álláspontja http://www.loc.gov/today/pr/1993/93-081.html
- ↑ A Kongresszusi Könyvtár álláspontja, 1993. június 11. Rule, S. "Library of Congress buys Charles Mingus Archive", New York Times, June 14, 1993
