Charles Jacque
| Charles Émile Jacque | |
 | |
| Önarcképe (1862) | |
| Született | 1813. május 23. Párizs |
| Meghalt | 1894. május 7. (80 évesen) Annet-sur-Marne |
| Sírhely |
|
| Nemzetisége | francia |
| Stílusa | tájképfeső |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Émile Jacque témájú médiaállományokat. | |
Charles Émile Jacque (Párizs, 1813. május 23. – Annet-sur-Marne, 1894. május 7.) francia festő és grafikus, a barbizoni iskola egyik jeles táj- és állatábrázolója.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Jacque nagyon gondos megfigyelő, előszeretettel ábrázolja a birkanyájakat a szabadban, a tanyai istállót, a sertéseket óljuk körül és a baromfiudvart. Rézkarcai is kiválóak. Stílusának kezdeti modorosságát hamarosan elhagyja, s széles ecsetvonásokkal fest, állatábrázolásaival együtt a növényi világot és az évszakok, napszakok változásait és az időjárás viszontagságait is megfesti. Legjobb barátai Barbizonban Théodore Rousseau és Jean-François Millet, sok is közöttük a hasonlóság, Jacque kitűnő tájfestő éppen úgy, mint Rousseau, a haszonállatok tanya körüli ábrázolásának súlyos realizmusával pedig a francia paraszti világot festi meg éppen úgy, mint Millet az ő emberábrázolásával. Az iparosodó, városiasodó világban nosztalgiával gondoltak a nemrégen még vidéken élt emberek a szabad természeti táj erdőire, legelőire, az ott barangoló juhnyájakra, sokat is festette Jacque ezt a témát, volt is vele sikere. Constant Troyon mellett Jacques a barbizoni iskola másik nagy állatfestője.
Főbb munkáiból
[szerkesztés]- Tájkép birkanyájjal (Galerie Michael)
- A nyáj hazatérése (Anderson Galleries, LLC, Beverly Hills)
- A pásztorlány és az ő nyája, 1855 (South Coast Fine Art)
- A pásztorlány és az ő nyája eső előtt (Westbrook Galleries Inc.)
- A legelőn, 1860 (Budapest, Szépművészeti Múzeum)
- Nagy és kis major (Louvre)
- Tyúkok és kakas (Mühlhausen)
A művész négy rézkarca
[szerkesztés]-
A művész kislánya, 1840 -
Fiatal nő, 1850 -
Sertésólnál, 1848 -
Legelő sertések őrzőjükkel, 1840
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 501.
- Művészei lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. Budapest : Akadémiai, 1966. 2. köt. 488-489.
