Catopuma

Catopuma
	Ázsiai aranymacska (Catopuma temmincki)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Macskaalkatúak (Feliformia);
Család:	Macskafélék (Felidae);
Alcsalád:	Macskaformák (Felinae);
Nem:	Catopuma; Sewerzow, 1858
Szinonimák
	Badiofelis Pockock, 1932;
Fajok
	Catopuma badia; Catopuma temmincki;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Catopuma témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Catopuma témájú médiaállományokat és Catopuma témájú kategóriát.

A Catopuma az emlősök (Mammalia) osztályának, a ragadozók (Carnivora) rendjének, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjének és a macskafélék (Felidae) családjának egyik neme. Két közepes termetű, kizárólag Délkelet-Ázsiában, Dél-Kínában és Északkelet-Indiában honos faj tartozik ide.

Megjelenésük

A kifejlett borneói vörösmacskák (C. badia) hossza fejtől törzsig 53-67 centiméter, farkuk 32-39 centiméteres; ezzel ez a 4-5 kg-os faj körülbelül akkora, mint egy nagyobb házimacska. Az ázsiai arany- vagy Temminck-macskák (C. temmincki) lényegesen nagyobbak, fej-törzs hosszuk 66-105 centiméter, farkuk 42-57 centiméter, súlyuk legfeljebb 16 kg.^[1] Szőrzetük a vörösesbarnától az okkersárgán át a szürkésig változhat, hasoldaluk mindig világosabb. A legtöbb macskafélével ellentétben bundájuk kevésbé mintázott: csak fejük tetején, pofájukon találhatók sötét-fehér csíkok. Füleik rövidek és lekerekítettek.

Elterjedésük, élőhelyük

Az ázsiai aranymacska Délkelet-Ázsiában fordul elő. Míg ez a faj nagyobb területen él, így Dél-Kínától Szumátráig, a borneói vörösmacska kizárólag Borneón él. Mindkét faj főleg erdőlakó, babérlombú, monszun- és trópusi esőerdőkben, illetve szárazabb erdőkben él.

Életmódjuk

A Catopuma fajok életmódja kevésbé ismert. Éjszakai és alkonyati életmódúak, és bár elsősorban a földön vadásznak, képesek fára mászni. Főleg kisebb emlősöket és más gerinceseket zsákmányolnak.^[2]

Rendszertani helyzetük

Az ázsiai aranymacskát 1827-ben fedezték fel, és Coenraad Jacob Temminck holland zoológusról nevezték el Temmink-macskának; zavarba ejtően az afrikai aranymacskát (Caracal aurata) ugyanebben az évben írták le. A borneói vörösmacskát először John Edward Gray brit zoológus írta le 1874-ben. Leírásukkor mindhárom fajt az eredetileg összes kismacskát magában foglaló Felis nembe sorolták; a Catopuma nemet 1858-ban vezette be a kismacskaformák sok más új nemével együtt Nyikolaj Alekszejevics Severzow zoológus. Kezdetben azonban a legtöbb szerző ragaszkodott ahhoz, hogy minden kismacskát a Felis nembe soroljanak. Csak a részletesebb rendszertani (kladisztikus) vizsgálatok megjelenésével kerültek a kismacskák különböző csoportjai különböző nemekbe, így az ázsiai aranymacska és a borneói macska a Catopumába.

Nem sokkal az ezredforduló után derítették ki genetikai elemzésekkel, hogy az ázsiai aranymacska és a borneói vörösmacska közeli rokonságban állnak egymással és a márványfoltos macskával (Pardofelis marmorata); ez a csoport mintegy 9,4 millió évvel ezelőtt, a többi macskaféléktől külön fejlődött ki. Ezért a későbbiekben mindhárom fajt a Pardofelis nembe sorolták, amely eredetileg csak a márványfoltos macskát foglalta magában. A kismacskaformákon belül ez a csoport az összes többi nem testvércsoportját képezi.^[3] A márványfoltos macska és az ázsiai aranymacska koponyájában csak néhány évvel később fedeztek fel különbséget.^[4] Emiatt, illetve a három faj eltérő életmódja miatt (a borneói macska és a Temminck-macska túlnyomórészt talajlakó, de a márványfoltos macska nagyrészt fákon él) a Catopuma nemet újra érvényesítették.^[5] Ez az IUCN Cat Specialist Group is elfogadta;^[6]^[7] mind a "Handbook of the Mammals of the World" szabványos műben, mind az IUCN Vörös Listáján az ázsiai aranymacska és a borneói vörösmacska a Catopuma nembe került,^[5]^[8] a márványfoltos macska pedig egymaga alkotja a Pardofelis nemet.^[9]

Egy másik macskafélét, az afrikai aranymacskát szintén "aranymacskának" neveznek. Ez a faj Nyugat- és Közép-Afrikában fordul elő, és időnként rokonították is vele a jelenlegi Catopuma fajokat Profelis aurata néven, legközelebbi rokona azonban a karakál (Caracal caracal). Emiatt az afrikai aranymacskát jelenleg a Caracal nembe sorolják.^[10]^[11]

Fajok

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

ázsiai aranymacska vagy Temminck-macska (Catopuma temmincki)
borneói vörösmacska (Catopuma badia)

Képek

Ázsiai aranymacska (C. temmincki) táplálékkal
Borneói vörösmacska (C. badia)
Rajz a borneói vörösmacskáról
Ázsiai aranymacska feje

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Asiatische Goldkatzen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Sunquist & Sunquist (2002): Wild Cats of the World The University of Chicago Press, Chicago. ISBN 0-226-77999-8

Jegyzetek

↑ Sunquist & Sunquist (2002), Seite 50.
↑ Grassman, Jr. L.I., Tewes, M.E., Silvy, N.J., Kreetiyutanont, K. (2005) Ecology of Three Sympatric Felids in a Mixed Evergreen Forest in North-Central Thailand. Journal of Mammalogy, Vol. 86, No. 1: pp. 29-38 PDF
↑ Johnson, W. E., Eizirik, E., Pecon-Slattery, J., Murphy, W. J., Antunes, A., Teeling, E., O'Brien, S. J. (2006) The late miocene radiation of modern felidae: A genetic assessment Science 311: 73-77. DOI: 10.1126/science.1122277
↑ Fernando Lencastre Sicuro, Luis Flamarion B. Oliveira (2011): Skull morphology and functionality of extant Felidae (Mammalia: Carnivora): a phylogenetic and evolutionary perspective. Zoological Journal of the Linnean Society 161(2): 414–462. DOI: 10.1111/j.1096-3642.2010.00636.x
↑ ^a ^b Catopuma temminckii
↑ Artenprofil Asiatische Goldkatze; IUCN/SSC Cat Specialist Group
↑ Artenprofil Borneo-Goldkatze; IUCN/SSC Cat Specialist Group
↑ Mel E. Sunquist & Fiona C. Sunquist: Family Felidae (Cats) in Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier: Handbook of the Mammals of the World: Volume 1: Carnivores, Lynx Edicions, Barcelona, 2009. S. 241
↑ Pardofelis marmorata
↑ Laila Bahaa-el-din, Philipp Henschel, Thomas M. Butynski, David W. Macdonald, David Mills, Rob Slotow & Luke Hunter: The African golden cat Caracal aurata: Africa's least-known felid. Mammal Review. Band 45, Ausgabe 1, Seiten 63–77, Januar 2015, DOI: 10.1111/mam.12033
↑ Caracal aurata

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Sunquist & Sunquist (2002), Seite 50.

[2] Grassman, Jr. L.I., Tewes, M.E., Silvy, N.J., Kreetiyutanont, K. (2005) Ecology of Three Sympatric Felids in a Mixed Evergreen Forest in North-Central Thailand. Journal of Mammalogy, Vol. 86, No. 1: pp. 29-38 PDF

[3] Johnson, W. E., Eizirik, E., Pecon-Slattery, J., Murphy, W. J., Antunes, A., Teeling, E., O'Brien, S. J. (2006) The late miocene radiation of modern felidae: A genetic assessment Science 311: 73-77. DOI: 10.1126/science.1122277

[4] Fernando Lencastre Sicuro, Luis Flamarion B. Oliveira (2011): Skull morphology and functionality of extant Felidae (Mammalia: Carnivora): a phylogenetic and evolutionary perspective. Zoological Journal of the Linnean Society 161(2): 414–462. DOI: 10.1111/j.1096-3642.2010.00636.x

[Catopuma_temminckii-5] Catopuma temminckii

[6] Artenprofil Asiatische Goldkatze; IUCN/SSC Cat Specialist Group

[7] Artenprofil Borneo-Goldkatze; IUCN/SSC Cat Specialist Group

[8] Mel E. Sunquist & Fiona C. Sunquist: Family Felidae (Cats) in Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier: Handbook of the Mammals of the World: Volume 1: Carnivores, Lynx Edicions, Barcelona, 2009. S. 241

[9] Pardofelis marmorata

[10] Laila Bahaa-el-din, Philipp Henschel, Thomas M. Butynski, David W. Macdonald, David Mills, Rob Slotow & Luke Hunter: The African golden cat Caracal aurata: Africa's least-known felid. Mammal Review. Band 45, Ausgabe 1, Seiten 63–77, Januar 2015, DOI: 10.1111/mam.12033

[11] Caracal aurata

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]