Carolina Otero
| Carolina Otero | |
 | |
| Jean Reutlinger 1891–1914 körül készült fényképe Oteróról | |
| Született | Agustina Otero Iglesias 1868. november 4. Valga, Spanyolország |
| Elhunyt | 1965. április 12. (96 évesen) Nizza, Franciaország |
| Művészneve | La Belle Otero |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | spanyol |
| Szülei | apja ismeretlen Carmen Otero Iglesias (anya) |
| Foglalkozása | táncosnő, színésznő, kurtizán |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye |
|
 | |
| Carolina Otero aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carolina Otero témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Carolina Otero (születési nevén: Agustina Otero Iglesias; művésznevén: La Belle Otero[1]) (Valga, Spanyolország, 1868. november 4. – Nizza, Franciaország, 1965. április 12.) spanyol származású franciaországi táncosnő, színésznő és kurtizán.
Élete
[szerkesztés]Korai évei
[szerkesztés]
Agustina Otero Iglesias néven született a galiciai Valgában. Elszegényedett családjával gyerekkorában Santiago de Compostelába költözött, ahol szolgálóként dolgozott.[2] Tízéves korában megerőszakolták, ezért meddő maradt. Tizennégy évesen barátjával és táncpartnerével, Pacóval, elszökött otthonról, és énekesként, illetve táncosként dolgozott Lisszabonban.
Egyes források szerint 14 éves korában férjhez ment egy olasz nemeshez, Guglielmo grófhoz.[3] Második férjével, az angol René Webb iparossal 1906-ban házasodott össze.[4]
1888-ban támogatóra lelt Barcelonában, akivel Marseille-be utazott, hogy megkezdje franciaországi táncos pályafutását. Később elhagyta mecénását, és megalkotta a La Belle Otero nevet viselő színpadi szerepét, melyben andalúziai cigányként lépett fel, és a párizsi Les Folies Bèrgere varieté egyik csillaga lett.[2]
Kurtizánként
[szerkesztés]Néhány év alatt Otero Európa legkeresettebb nője lett. A kor gazdag és hatalmas személyiségeit szolgálta ki kurtizánként. Szeretőit gondosan megválogatta, olyan előkelő férfiakkal ápolt kapcsolatot, mint I. Albert monacói herceg, VII. Eduárd brit király, Szerbia és Spanyolország királyai, Pjotr Romanov orosz nagyherceg, Nyikolaj Romanov orosz nagyherceg, Westminster hercege vagy Gabriele D’Annunzio író. Szerelmi kapcsolatai hírhedtté tették, és kivívta a kor neves női személyiségeinek ellenszenvét.[2]
Egyes források szerint hat férfi öngyilkosságot követett el, miután Otero véget vetett kapcsolatuknak, azonban ezt nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Az viszont tény, hogy egy alkalommal két férfi párbajozott miatta. Csinos, magabiztos, intelligens és vonzó külsejű hölgy volt. Egyik legismertebb ruhája, mely alig takarta kebleit, felragasztott ékkövekkel volt kirakva, és az elterjedt nézet szerint erről mintázták az 1912-ben épült Cannes-i Carlton Szálloda kupoláit is.[2][5]
Filmszínésznőként
[szerkesztés]1898 augusztusában Félix Mesguich, a Lumière cég francia operatőre egy egyperces mozgóképet készített Oteroról, amint Szentpéterváron előadja híres táncát, a Valse Brillante-ot. A film bemutatása az Aquarium varietében botrányba fulladt, mivel a cári hadsereg egyik tisztje is látható volt a szeméremsértő jelenetben. Ezért Mesguicht kiutasították Oroszországból.[6]
Visszavonulása és halála
[szerkesztés]Otero az első világháború után visszavonultan élt egy több millió dollárért vásárolt birtokon.[2][5] Az évek során összegyűjtött vagyonának (kb. 25 millió dollár) jelentős részét pazarló életmódjával és a Monte-Carló-i kaszinók gyakori látogatásával elveszítette. 1965-ben szerény körülmények között, szívinfarktusban halt meg nizzai Hotel Noveltyben levő apartmanjában. Egy szomszédja szerint: „Folyton a múltjáról beszélt (...) Mindig ugyanaz volt: lakomák, hercegek, pezsgő.”[3]
Életének és pályafutásának csúcsáról egy alkalommal így nyilatkozott: „A nőknek egyetlen küldetésük van az életben: hogy szépek legyenek. Amikor valaki megöregszik, meg kell tanulja, hogyan törje össze a tükröket. Én szelíden várom a halált.”[3]
Emlékezete
[szerkesztés]Szülővárosában, Valgában 2002-ben leleplezték szobrát, Camilo Rodríguez Vidal szobrász alkotását. Utolsó lakhelyét, a nizzai Rue d'Angleterre 26. szám alatti házat egy emléktábla jelzi.
Életéről filmek is készültek. Az 1954-es La bella Oterot Richard Pottier rendezte, a főszerepet pedig María Félix mexikói színésznő játszotta.[7] 2008-ban La bella Otero címmel egy kétrészes televíziós sorozat is készült, melyet Jordi Frades rendezett, a címszerepet pedig Natalia Verbeke alakította.[8]
Galéria
[szerkesztés]-
Otero egy képeslapon -
A táncosnő zongorázás közben -
Leo Rauth illusztrációja Oteroról -
A táncosnő drágakövekkel kirakott ruhájában -
Léopold-Émile Reutlinger fényképe a művésznőről -
A Carlton Szálloda Otero kebleiről mintázott kupoláinak egyike -
Emléktáblája nizzai lakhelyén
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyarul: Szép Otero
- ↑ a b c d e Caroline „La Belle” Otero. Lockkeeper.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.) (angolul)
- ↑ a b c (1965. április 23.) „World: Suivez-Moi, Jeune Homme”. TIME. [2013. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 11.) (angolul)
- ↑ Who's Who on the Stage, (B. W. Dodge, 1908), 336.
- ↑ a b La Belle Otero. hotelcarlton.fr. (Hozzáférés: 2015. július 10.) (franciául)
- ↑ Rittaud-Hutinet, Jacques. Le cinéma des origines: Les frères Lumière et leurs opérateurs, 176–177.. o. (franciául)
- ↑ La bella Otero (1954). IMDb. (Hozzáférés: 2015. július 11.) (angolul)
- ↑ La bella Otero (2008). IMDb. (Hozzáférés: 2015. július 11.) (angolul)
Források
[szerkesztés]- Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin: Öngyilkosok szirénje, kerikata.hu, 2008 (magyarul)
- La Belle Otero (hotelcarlton.fr) (franciául)
- Caroline „La Belle” Otero (Lockkeeper.com) (angolul)
- Gundle, Stephen: Glamour: A History, Oxford University Press, 2008, ISBN 9780199210985 (angolul)
További információk
[szerkesztés]- Carbonel, Marie-Hélène - Figuero, Javier: La véritable biographie de la Belle Otero et de la Belle époque, Fayard, 2003, ISBN 978-2213615554 (franciául)
- Szajhák és ékszerek (Huren und Schmuck) - Neue Zürcher Zeitung, Magazin Z, 2008. november 13. (németül)
- Primo, Maria: Carolina Otéro: Szerető, játszótársnő, úrhölgy (Carolina Otéro Geliebte, Gespielin, Grande Dame) Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben - cigar clan, 2008. 1. sz. (németül)