Carl Jacob Burckhardt
| Carl Jacob Burckhardt | |
 | |
| Született | 1891. szeptember 10.[1][2][3][4][5] Bázel[6] |
| Elhunyt | 1974. március 3. (82 évesen)[1][3][4][5][7] Vinzel |
| Állampolgársága | svájci |
| Házastársa | Elisabeth Burckhardt[8] |
| Szülei | Carl Christoph Burckhardt |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Bázeli Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Cemetery of Vinzel (177) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Jacob Burckhardt témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Carl Jacob Burckhardt (Bázel, 1891. szeptember 10. – Vinzel, Vaud kanton, 1974. március 3.) svájci diplomata és történész. Legjelentősebb diplomáciai megbízatása a Népszövetség főképviselői posztja volt Danzig Szabad Városban 1937 és 1939 között.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Első diplomáciai tapasztalatait Svájc bécsi követségén szerezte 1918 és 1922 között, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása utáni zűrzavaros években. 1922-ben doktori címet szerzett, majd a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársa lett és Kisázsiában részt vett a török függetlenségi háború utáni lakosságcsere lebonyolításában.
Ezután visszatért Svájcba, megnősült és a zürichi egyetem docense lett 1927-ben, majd 1929-ben a modern történelem címzetes professzora. 1932 és 1937 között már az újonnan alapított genfi Nemzetközi Tanulmányok Intézete rendes professzora volt. 1935-ben publikálta az első kötetét Richelieu bíborosról szóló átfogó életrajzának, amit csak 1967-ben fejezett be.
1937 és 1939 között ő lett a Népszövetség utolsó főbiztosa Danzig Szabad Városban. Igyekezett megőrizni a város független nemzetközi státuszát, ennek érdekében szoros munkakapcsolatot alakított ki vezető náci politikusokkal. Személyesen találkozott Adolf Hitlerrel is, aki rajta keresztül igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy stratégiai céljai kizárólag a Szovjetunió ellen irányulnak. A német okkupáció után Svájcban dolgozott, újra a Vöröskereszt állományában. Ebben a minőségében többször utazott a Harmadik Birodalomba fogolytáborok látogatására.
A háború után a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke lett 1945 és 1948 között. Vezetői tevékenysége sok politikai bírálatot váltott ki, mert olyan szigorúan vette a Vöröskereszt semlegességét, hogy nem volt hajlandó elítélni a napvilágra került náci bűnöket sem. Kemény antikommunizmusa jegyében a náci bűnöket tartotta a kisebbik rossznak. 1945 és 1949 között egyúttal Svájc párizsi követe is volt.
1949 után visszatért akadémiai pályafutásához és egy sor könyvet publikált. 1954-ben kitüntették a Német Könyvkereskedelem Békedíjával.
Művei
[szerkesztés]- Der Berner Schultheiss Charles Neuhaus (1925)
- Richelieu (4 kötetben, 1935–67)
- Gestalten und Mächte (1941)
- Reden und Aufzeichnungen (1952)
- Meine Danziger Mission, 1937–1939 (1960)
- GW (6 kötetben, 1971)
- Memorabilien (1977)
- Briefe: 1908–1974 (1986)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ berlini Művészeti Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b Babelio (francia nyelven)
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://commons.wikimedia.org/wiki/File:GraveMarieElisabethDeReynold-CimetiereDeVinzel_RomanDeckert09072022.jpg
- ↑ le carnet du "Monde" (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 1945. április 23.
- ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven), 1947. április 29.
- ↑ https://www2.unil.ch/elitessuisses/personne.php?id=52774
- ↑ https://archive.org/details/sim_journal-officiel-de-la-republique-francaise_june-21-22-1948_146/page/6010/mode/2up
- ↑ https://www.friedenspreis-des-deutschen-buchhandels.de/alle-preistraeger-seit-1950/1950-1959/carl-jacob-burckhardt
