Cardinal (szőlőfajta)

Cardinal
csemegeszőlő
Egyéb nevei	Apostoliatiko, Karaburnu Rannii, Kardinal, Rannii Carabournu
Eredet	USA, Kalifornia
Nemesítő neve	Elmer Snyder és F.N. Harmon
Nemesítés alapfajtái	Flame Tokay és ribier
Nemesítés éve	1939
Hazai elterjedtsége	házikerti fajta
Általános elterjedtsége	Amerika, Argentína, Bulgária, Chile, Franciaország, Mexikó, Olaszország, Románia, Thaiföld, Vietnám
Fürt leírása	igen nagy, laza
Érési időszak	augusztus közepe-vége
Érzékenység	fagy- és rothadásérzékeny
Művelésmód	kordon
Borának jellemzői	könnyű, asztali bor

A cardinal szőlőfajtát 1939-ben, Elmer Snyder és F.N. Harmon nemesítette Kaliforniában, a Flame Tokay és a ribier fajták keresztezésével. Világszerte ismerik. Honosítására és állami minősítésére 1970-ben került sor, de Magyarországon inkább kiskerti fajta maradt, mert hazánk környezeti adottságai nem kedvezőek számára. Kiterjedt ültetvényei az Amerikai Egyesült Államok, Bulgária, Franciaország, Olaszország, Románia és Spanyolország szőlőtermesztő területein találhatók, ahol étkezésre és borkészítésre egyaránt felhasználják. Thaiföldön és Vietnámban inkább borszőlőnek tekintik.

Jellemzői

Tőkéje erős növekedésű, bőtermő; nyílt „kancsó” alakú levelei jellegzetesek, nagyok. Fürtje igen nagy, átlagosan 41 dkg, laza, bogyója igen nagy (24×24,5mm), kékesvörös, gömbölyded. Korai érésű, már augusztus végén fogyasztható. Jó évjárat és kedvező körülmények között látványos, gusztusos jól értékesíthető; általános értelemben a legpiacosabb csemegeszőlő-fajta.

A cardinal szépséghibája, hogy igen sérülékeny, a környezettel szemben fokozott igényességű. Héja már kevés csapadék hatására is reped, az árnyékban fejlődő fürtök bogyói egyenlőtlen nagyságúak és színezetűek, kocsánya törékeny, rendkívül fagy- és rothadásérzékeny.

Források

• Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 254. oldal; ISBN 963-230-442-X
• Borlexikon [1]
• J. Robinson: The Oxford Companion to Wine. Third Edition , 139. oldal, Oxford University Press, 2006., ISBN 0198609906