Carangoides bartholomaei

Carangoides bartholomaei
	Kifogott floridai példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Sügéralkatúak (Percoidei);
Család:	Tüskésmakréla-félék (Carangidae);
Nem:	Carangoides; Bleeker, 1851
Faj:	C. bartholomaei;
Tudományos név
	Carangoides bartholomaei; (G. Cuvier, 1833)
Szinonimák
	Caranx bartholomaei Cuvier, 1833;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Carangoides bartholomaei témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Carangoides bartholomaei témájú kategóriát.

A Carangoides bartholomaei a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A Carangoides bartholomaei előfordulási területe az Atlanti-óceánban van. A nagyobb elterjedése ez óceán nyugati felén van, az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusetts államtól kezdve, Bermudán, a Karib-térségen és a Mexikói-öblön keresztül, egészen a brazíliai São Paulóig sokfelé megtalálható. Az óceán keleti felén a Szent Pál-szikláinál (St. Paul's Rocks) található meg.

Megjelenése

Ez a hal általában 50 centiméter hosszú, de akár 100 centiméteresre is megnőhet. 45 centiméteresen már felnőttnek számít. Eddig a legnehezebb kihalászott példány 14 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 8-9 tüske és 25-28 sugár, míg a farok alatti úszóján 2-3 tüske és 22-25 sugár ül. A felső állcsontja nem nyúlik a szemek mögé. A fiatal példány testén 5 sötét, függőleges sáv látható.

Életmódja

Trópusi és szubtrópusi tengeri hal, amely a korallzátonyok közelében él, 0-50 méteres mélységek között. A felnőtt példány a nyíltabb, a partoktól távolabbi részeket kedveli, míg a fiatal a partközeli tengerifű mezőket, valamint a Sargassum nevű barnamoszat-tutajok menedékét és medúza csoportok társaságát keresik. Főleg magányosan él, de kisebb rajokban is megfigyelhető. Tápláléka kisebb halak. A Carangoides bartholomaei időnként a cápák, köztük a nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran) dörzspapír tapintású bőréhez dörzsölődik, hogy megszabaduljon az élősködőitől.^[1]

Szaporodása

Az ívási időszaka februártól októberig tart.

Felhasználása

A Carangoides bartholomaei-t ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. Igen ízletes húsa miatt nagyon keresett halfaj. Néha ciguatera-mérgezést okozhat.

Képek

Rajz a halról
A horgászok igen kedvelik

Jegyzetek

↑ Great Hammerhead. Elasmodiver.com. Hozzáférés ideje: October 18, 2008.

Források

Carangoides bartholomaei (Cuvier, 1833) FishBase
Cervigón, F., 1993. Los peces marinos de Venezuela. Volume 2. Fundación Científica Los Roques, Caracas, Venezuela. 497 p.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[elasmodiver-1] Great Hammerhead. Elasmodiver.com. Hozzáférés ideje: October 18, 2008.

[1]