Ugrás a tartalomhoz

Canterbury régió

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canterbury régió
Közigazgatás
Ország Új-Zéland
SzékhelyChristchurch
PolgármesterMargaret Bazley
Népesség
Teljes népesség624 200 fő (2018. jún. 30.)[1]
Földrajzi adatok
Terület44 504,3 km²
IdőzónaUTC+12
Elhelyezkedése
Térkép
d. sz. 43° 36′, k. h. 172° 00′43.600000°S 172.000000°EKoordináták: d. sz. 43° 36′, k. h. 172° 00′43.600000°S 172.000000°E
Canterbury régió weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Canterbury régió témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Új-Zéland tartományi határainak alakulása, 1841–1876

A Canterbury régió Új-Zéland legnagyobb területű régiója, azaz az ország két szintes közigazgatási rendszerében a felső szinten elhelyezkedő önkormányzati egység. A Déli-sziget középső-keleti részén terül el. Irányító szervezete a regionális tanács (Canterbury Regional Council, újabb hivatalos nevén Environment Canterbury). Területe 44 508 km², lakossága 2015. júniusi hivatalos becslés szerint 586 500 fő volt. A régió jelenlegi formájában az 1989-es közigazgatási reform során jött létre, kivéve a Kaikoura kerületet, ami csak 1992-ben csatlakozott hozzá.

A régió fővárosa Christchurch, a Déli-sziget legnagyobb városa és az ország harmadik legnagyobb városi területe, a régió lakosságának 65%-ával. Jelentősebb városok még Timaru, Ashburton, Rangiora és Rolleston.

Története

[szerkesztés]

A hűvösebb Déli-szigetet és különösen annak belső területeit a maorik sokkal kevésbé tartották letelepedésre alkalmasnak, mint az Északi-szigetet. A 19. század elején becslések szerint három-négy ezer bennszülött élhetett ezen a területen. Az ő számuk is tovább csökkent az 1810-1815 közötti belső háborúk idején, majd különösen 1830 és 1832 között, amikor a Déli-szigeten élő Ngāi Tahu törzset megtámadta a Te Rauparaha által vezetett északi Ngāti Toa törzs. Az európaiak letelepedésének kezdetén, 1840 körül mindössze félezer körüli maori élhetett a mai Canterbury régió területén.

Az első európaiak ezen a parton is a bálnavadászok voltak, akik az 1830-as években hoztak létre telepet a Banks-félszigeten. 1836-ban már 11 bálnavadász-hajó állomásozott itt, közülük négy amerikai. George Hempleman kapitány 1837-ben a félsziget Peraki-öblében felépítette az első állandó bálnavadász-telepet, ami így Canterbury tartomány első európai települése lett. Hamarosan meg is „vásárolták” a területet a helyi maori főnöktől lőfegyverekért és más tárgyakért cserébe. A félsziget kitűnő kikötőhelyein gyorsan nőtt a különböző nemzetiségű bálnavadász-hajók száma. 1838-ban már 16 francia hajóból álló flotta jelent meg itt, köztük a Cachalot, Jean Langlois irányításával, aki szintén földet vásárolt a maoriktól és francia gyarmatot akart létrehozni 1940-ben Akaroa körül. A francia konkurencia aktivitása felgyorsította a britek gyarmatalapító törekvéseit, és közvetlenül hozzájárult a waitangi szerződés mielőbbi megkötéséhez. A francia hajók száma egy darabig még tovább növekedett az akaroai francia település létrehozásával, de 1843 után a britek már vámrendeletekkel kiszorították az időközben brit gyarmattá lett Új-Zélandról a „külföldi” hajókat.

1848-ban Edward Gibbon Wakefield brit kalandor és John Robert Godley, angol-ír arisztokrata létrehozták Angliában a Canterbury Association nevű társaságot azzal a céllal, hogy szervezett kivándorlás révén anglikán vallású gyarmati települést hozzanak létre Új-Zéland Déli-szigetén. A társaságnak sikerült jelentős összegeket gyűjtenie és közép- illetve felsőbb osztályokbeli kivándorlókat toboroznia.[2] Egy előkészítő csoport 1850 áprilisában partra szállt a ma Lyttelton Harbour nevű öbölben. A kivándorlók első nagyobb hulláma, 750 telepes, 1850 decemberében érkezett Lytteltonba négy hajóval.[2]

A Canterbury tartományt (Canterbury Province) 1850 decemberében hozták létre a Church of England támogatásával. Eredetileg arra tettek kísérletet, hogy a tartományban csak az anglikánok számára tegyék lehetővé a letelepedést, de aztán erről lemondtak. A kivándorlók első két hajója, a Charlotte Jane és a Randolph 1850. december 16-án érkezett meg, ez a nap lett a tartomány születésnapja.[3]

1853-ban, még az első országos választások előtt, a 21 éven felüli, vagyonnal rendelkező férfi telepesek megválasztották az első tartományi vezetőt (Superintendent), James FitzGerald személyében, majd a 12 tagú tanácsot is. A tartomány gazdasági élete kezdettől fogva a juhtenyésztésen alapult. A táj jellegzetes füves pusztái kiválóan alkalmasak voltak erre, és már az 1850-es évek első felében több mint fél millió juh legelt itt; ez a szám az 1860-as évekre három millióra nőtt.[2] A jól jövedelmező juhtenyésztés lehetővé tette a tartományi központ, Christchurch kiépítését: számos neogótikus épületet emeltek a kor neves építésze, Benjamin Mountfort tervei alapján.

A Déli-sziget nyugati partján kialakult aranyláz (West Coast Gold Rush) idején a Déli-Alpok vízválasztójától nyugatra fekvő, nehezen megközelíthető területeket leválasztották a tartományról, és 1867-ben létrejött a Westland tartomány, a mai West Coast régió elődje. Az országos egyetem, a University of New Zealand 1870-es létrehozása után annak központja egy ideig Canterbury tartomány fővárosában, Christchurchben volt.

Földrajza

[szerkesztés]

A Canterbury régió területe a Déli-Alpokból a sziget keleti oldalán lefutó folyók vízgyűjtő területeire terjed ki, északon a Clarence folyó vízgyűjtőjétől a déli Waitaka folyóéig. A régió nyugati határát alkotó vízválasztótól, a Déli-Alpoktól keletre nagy és aktív geológiai törésvonal, az Ausztrál-Indiai-lemez és a Csendes-óceáni-lemez találkozása húzódik. A nyugatra fekvő Csendes-óceániai lemez geológiai mércével mérve gyorsan, évi átlag 35 mm-es sebességgel mozog dél-délnyugati irányban az itt alábukó Ausztrál-Indiai-lemezhez képest, valamint évi 10 mm-es sebességgel tolja fel a Déli-Alpok hegyeit. Ez a geológiai aktivitás rendszeresen nagy földrengéseket okoz a térségben.

A gleccserek, a víz és a szinte állandó erős nyugati szél által koptatott Déli-Alpok hegyeiből nagy mennyiségű hordalék érkezik a Canterbury-síkságra, amelyen helyenként 15 méter vastagságú löszréteg keletkezett. A csendes-óceáni parton fekvő Banks-félszigetet két nagy, miocén-kori vulkánkitörés hozta létre.

Lakossága

[szerkesztés]

A régió lakossága az új-zélandi statisztikai hivatal 2015. júniusi becslése szerint 586 500 fő volt, az ország egész lakosságának 13%-a. Canterbury a második legnépesebb régió Auckland után. A lakosság átlagéletkora 39,9 év volt, két évvel az országos átlag felett. 100 nőre 97,5 férfi jutott. A 65 év felettiek aránya 15,5%, a 15 év alattiaké 18,7% volt.[4]

Canterbury régió népsűrűsége
Városi területek Canterbury régióban Lakosság (2015 júniusi becslés) A régió lakosságának %-ában
Christchurch 381.800 65,1%
Timaru 28.500 4,9%
Ashburton 19.600 3,3%
Rangiora 17.000 2,9%
Rolleston 11.800 2%
Lincoln 4.900 0,8%
Temuka 4.290 0,7%
Woodend 2.970 0,5%
Waimate 2.920 0,5%
Geraldine 2.440 0,4%
Oxford 2.100 0,4%
Darfield 2.070 0,4%
Kaikoura 2.040 0,3%
Methven 1.710 0,3%
Leeston 1.700 0,3%
Amberley 1.580 0,3%
Pleasant Point 1.360 0,2%
Twizel 1.210 0,2%
Rakaia 1.110 0,2%

Kultúra és identitás

[szerkesztés]
A külföldön született lakosok legnagyobb csoportjai[5]
Nemzetiség Lakosok száma (2013)
Egyesült Királyság Egyesült Királyság 34,719
Ausztrália Ausztrália 8,520
Kína Kína 7,380
Fülöp-szigetek Fülöp-szigetek 4,647
Dél-Afrika Dél-Afrika 4,107
Hollandia Hollandia 3,087
India India 2,937
Dél-Korea Dél-Korea 2,904
Egyesült Államok Egyesült Államok 2,754
Szamoa Szamoa 2,523

A 2013. évi népszámlálás során a régió lakosságának 86,9%-a európai származásúnak vallotta magát, 8,1% maorinak, 6,9% ázsiainak, 2,5% csendes-óceáninak, 0,8% közel-keletinek, latin-amerikainak vagy afrikainak, és 2,0% egyébnek (főleg „új-zélandinak”).

A lakosság csaknem 20%-a külföldön született (az országos átlag 25%). A bevándorlók eredete szerint továbbra is a brit szigetek a legnagyobb forrás 36,5%-kal. 2013-as adatok szerint érkezésük ideje szerint egynegyedük akkor kevesebb, mint öt éve érkezett, 11%-uk pedig kevesebb, mint két éve, azaz már a 2011-es katasztrofális földrengés után.[5][6]

Canterbury lakosainak 49,75-a vallja magát kereszténynek, 3,3%-uk más vallás követője, 44,55-uk pedig vallástalan. A legnagyobb felekezetek az anglikán, 14,8%-kal, és a katolikus, 12,7%-kal.[6]

Gazdaság

[szerkesztés]
Átkelés a Macauley folyón, Lilybank Station, Canterbury, Új-Zéland, 1977.

A régió a hagyományos mezőgazdaság, halászat, erdőgazdaság mellett már jelentős iparral is rendelkezik.[7] A mezőgazdaságban a kezdeti szinte kizárólagos juhtenyésztés mellett a felfejlődött a tejtermelés, a szántóföldi gazdálkodás, a kertészet és különösen a bortermelés.[8] A kitűnő természeti adottságokat kihasználva Canterbury ma Új-Zéland gabonatermelésének nagyobb részét adja: 2002-ben az országos búzatermelés 60,7%-a, az árpa 51,1%-a és a zab 43,7%-a itt termett.[8]

A régió szőlőtermesztését az Akaroa környékén letelepedett francia bevándorlók alapozták meg. A fehér borok közül a legnépszerűbbek a rajnai rizling, a sauvignon blanc, a chardonnay, a tramini, valamint a szürkebarát. A pinot noir termesztése Waipara környékén sikeres.

A feldolgozóipar a régió második legnagyobb gazdasági ágazata, ezen belül a fejlett agrárszektorhoz jól kapcsolódik a mezőgazdasági gépek gyártása. Az építőiparnak sajnálatos módon a 2011-es nagy földrengés adott lökést. 2015-ös adatok szerint 2000 helyi feldolgozóipari vállalkozás 23 000 főt alkalmazott, és mintegy 2,2 milliárd új-zélandi dollárral (NZD) járult hozzá a nemzeti jövedelemhez.[9] A régió GDP-je a nemzeti GDP 12%-át tette ki 2003-ban.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Subnational population estimates (RC, SA2), by age and sex, at 30 June 1996, 2001, 2006-18 (2018 boundaries). Statistics New Zealand
  2. ↑ a b c John Parker, Frontier of Dreams: From Treaty to Nationhood (1830–1913), Auckland, NZ: Scholastic (NZ) Ltd, 2005 (ISBN 978-1-86943-681-0), pp. 58–59
  3. ↑ Swarbrick, Nancy: Public holidays - Celebrating communities. Te Ara: the Encyclopedia of New Zealand, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2014. április 20.)
  4. ↑ 2013 Census QuickStats about a place: Canterbury Region – Age and sex. Statistics New Zealand. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
  5. ↑ a b Birthplace (detailed), for the census usually resident population count, 2001, 2006, and 2013 (RC, TA) – NZ.Stat. Statistics New Zealand. (Hozzáférés: 2016. január 23.)
  6. ↑ a b 2013 Census QuickStats about culture and identity – data tables. Statistics New Zealand, 2014. április 15. [2014. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 25.) A megadott százalékok összege meghaladhatja a 100%-ot, mert egyes kérdésekre több válasz adása is lehetséges volt.
  7. ↑ Wilson, John: Canterbury region: Industry. Te Ara Encyclopedia of New Zealand, 2009. március 2. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  8. ↑ a b Wilson, John: Canterbury region: Agriculture after 1900. Te Ara Encyclopedia of New Zealand, 2009. március 2. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  9. ↑ Christchurch Manufacturing Jobs. CDC.org.nz . (Hozzáférés: 2015. március 9.)
  10. ↑ Regional Gross Domestic Product. Statistics New Zealand, 2007. [2010. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 18.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Canterbury, New Zealand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Canterbury_régió&oldid=25412636”