Ugrás a tartalomhoz

Cézium-dikromát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
cézium-dikromát
céziumion
dikromátion
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13530-67-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Cr2Cs2O7
Moláris tömeg 481,80
Megjelenés narancsvörös színű szilárd anyag
Oldhatóság (vízben) rosszul oldódik hideg vízben
Veszélyek
Főbb veszélyek oxidálószer, egészségre ártalmas, környezetre veszélyes[1]
R mondatok R49 R8 R34 R43 R50/53
S mondatok S53 S17 S45 S60 S61
Rokon vegyületek
Azonos kation cézium-oxid
cézium-szuperoxid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A cézium-dikromát a dikrómsav céziumsója, képlete Cr2Cs2O7.

Előállítása

[szerkesztés]

Cézium-klorid és ammónium-dikromát reakciójával keletkezik:

Tulajdonságai

[szerkesztés]

A rubídium-dikromát narancsvörös színű, higroszkópos szilárd anyag, hideg vízben rosszul, meleg vízben mérsékelten oldódik. Kristályai monoklinok, tércsoport: A2/a.[2]

Cirkóniummal együtt hevítve cézium, króm(III)-oxid és cirkónium(IV)-oxid keletkezik belőle:[3]

Felhasználása

[szerkesztés]

Cirkóniummal alkotott keverékének hevítésével elemi céziumot lehet előállítani,[4] amit fel lehet használni elektroncsövek gyártásához. A keverék hevítésekor keletkező céziumgőz reagál a maradék vízzel és oxigénnel, így jobb vákuumot lehet létrehozni.[3]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Caesiumdichromat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. Sablon:Alfa
  2. Sablon:BibISBN
  3. a b Helmut Sitzmann: Caesium-Verbindungen. In: Römpp Chemie-Lexikon, Thieme Verlag, Stand Mai 2005.
  4. Arnold F. Holleman – Egon Wiberg – Nils Wiberg: Lehrbuch der anorganischen Chemie. (hely nélkül): Walter de Gruyter. 1995. 1162. o. ISBN 3-11-012641-9 korlátozott előnézet a Google Könyvekben