Cézium-dikromát
cézium-dikromát | |
céziumion | |
dikromátion | |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 13530-67-1 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | Cr2Cs2O7 |
Moláris tömeg | 481,80 |
Megjelenés | narancsvörös színű szilárd anyag |
Oldhatóság (vízben) | rosszul oldódik hideg vízben |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | oxidálószer, egészségre ártalmas, környezetre veszélyes[1] |
R mondatok | R49 R8 R34 R43 R50/53 |
S mondatok | S53 S17 S45 S60 S61 |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | cézium-oxid cézium-szuperoxid |
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A cézium-dikromát a dikrómsav céziumsója, képlete Cr2Cs2O7.
Előállítása
[szerkesztés]Cézium-klorid és ammónium-dikromát reakciójával keletkezik:
Tulajdonságai
[szerkesztés]A rubídium-dikromát narancsvörös színű, higroszkópos szilárd anyag, hideg vízben rosszul, meleg vízben mérsékelten oldódik. Kristályai monoklinok, tércsoport: A2/a.[2]
Cirkóniummal együtt hevítve cézium, króm(III)-oxid és cirkónium(IV)-oxid keletkezik belőle:[3]
Felhasználása
[szerkesztés]Cirkóniummal alkotott keverékének hevítésével elemi céziumot lehet előállítani,[4] amit fel lehet használni elektroncsövek gyártásához. A keverék hevítésekor keletkező céziumgőz reagál a maradék vízzel és oxigénnel, így jobb vákuumot lehet létrehozni.[3]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Caesiumdichromat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Sablon:Alfa
- ↑ Sablon:BibISBN
- ↑ a b Helmut Sitzmann: Caesium-Verbindungen. In: Römpp Chemie-Lexikon, Thieme Verlag, Stand Mai 2005.
- ↑ Arnold F. Holleman – Egon Wiberg – Nils Wiberg: Lehrbuch der anorganischen Chemie. (hely nélkül): Walter de Gruyter. 1995. 1162. o. ISBN 3-11-012641-9 korlátozott előnézet a Google Könyvekben