Buzsáki hímzés

A buzsáki hímzés négy (eredetileg horvát és szlovén lakosú) somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai.^[1]

Csoportosítása és motívumkincse

A fehérhímzés jellegzetes motívuma a levél és a sakktáblaszerű térkitöltő elem, valamint a merev láncöltéssor. Ezeket hármas laposöltéses cikk-cakk vonalként képzett háromszögek közé helyezték el..^[2]
A kék-piros pamuthímzés, más néven vézás^[3] hímzés a legismertebb a buzsáki hímzésfajták közül; az 1960-as években még az általános iskolákban is tanították kézimunka órákon. Nagy rozettákat alkalmaznak, amelyeknél a szirmokat váltakozva kell kivarrni a kétfajta fonállal laposöltéssel, a szirmok lezárása láncöltéssel történik. A kék-piros hímzés zegzugvonalai kiemeltek, s a rozetták ezek közeiben helyezkednek el.
A színes gyapjúhímzés motívumai azonosak a pamuthímzésével, ám a fonal anyaga miatt ezeket lazábban helyezték el.^[4]

Alapanyag és öltésfajták

A vastag kender vagy finomabb pamutos vásznat használták a hímzések alapanyagaként jellegzetesen, ám az ágyneműk között gyolcsot (legfinomabb szövésű pamut vászon) is lehetett találni. Többnyire alkalmazott öltésfajták: laposöltés, hamis laposöltés, háromsoros laposöltés, keresztöltés(keresztszemes hímzés), láncöltéssor, zsinóröltés, huroköltés, előöltés és négyzetöltések. A hímzéseken még subrika, rátétmunka vagy szalagdíszítés jelent meg térkitöltő elemként.

Alkalmazása

Mindhárom csoportba tartozó hímzésféleséget alkalmazták az ingeken; általában keresztben haladt a minta a szűk rövid ingujjakon, míg a bővülő hosszabb ujjakon hosszában. Lepedőkön jellemző volt a kék-piros pamutos hímzés. Párnavégeken gyakori volt a színes gyapjúhímzés.^[5]

Források

↑ Buzsáki hímzés meghatározása „A buzsáki hímzés négy (eredetileg horvát és szlovén lakosú) somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai.” – Magyar Néprajzi Lexikon
↑ „A fehér varrás mintája levelekből, sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll, melyeket nagy hármas laposöltéssel cikkcakk vonalak, tehát háromszögek közeiben helyeztek el.” – Magyar Néprajzi Lexikon
↑ „Az eredeti vézás hímzés vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal töltik ki az előzőleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat.” – idézet Buzsák község honlapjáról Archiválva 2017. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ „A feltehetően újabb divatú gyapjúhímzés nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal jelentkezik; a rozetták között a vidékre oly jellemző többé-kevésbé szétnyitott V alakokkal, melyeknek közei sakktábla szerűen vannak kitöltve” – Magyar Néprajzi Lexikon
↑ Buzsáki hímzés Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. Néprajzi Múzeum, Budapest Magyar Néprajzi Lexikon

További információk

[1] Buzsáki hímzés meghatározása „A buzsáki hímzés négy (eredetileg horvát és szlovén lakosú) somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai.” – Magyar Néprajzi Lexikon

[2] „A fehér varrás mintája levelekből, sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll, melyeket nagy hármas laposöltéssel cikkcakk vonalak, tehát háromszögek közeiben helyeztek el.” – Magyar Néprajzi Lexikon

[3] „Az eredeti vézás hímzés vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal töltik ki az előzőleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat.” – idézet Buzsák község honlapjáról Archiválva 2017. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben

[4] „A feltehetően újabb divatú gyapjúhímzés nagyobb öltésekkel és lazább mintákkal jelentkezik; a rozetták között a vidékre oly jellemző többé-kevésbé szétnyitott V alakokkal, melyeknek közei sakktábla szerűen vannak kitöltve” – Magyar Néprajzi Lexikon

[5] Buzsáki hímzés Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. Néprajzi Múzeum, Budapest Magyar Néprajzi Lexikon

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]