Buzágh Aladár

Buzágh Aladár
Született	1895. július 6. Derencsény
Elhunyt	1962. január 20. (66 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	kémikus
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949) Kossuth-díj (1954)
Sírhelye	Farkasréti temető (20. körönd-2-11/12)
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzágh Aladár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Buzágh Aladár (Derencsény, 1895. július 6. – Budapest, 1962. január 20.) kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954).

Életpályája

Buzágh Aladár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 20. körönd-2-11/12. Pátzay Pál alkotása.

1918-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen, majd 1921-ben bölcsészdoktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen. Már 1919-től előbb tanársegéd, majd adjunktus lett a tudományegyetem II. számú Kémiai Intézetében. Külföldön huzamosabb időt töltött 1926 után ösztöndíjasként. Különösen fontosak a Wilhelm Ostwald lipcsei intézetében folytatott kutatásai. 1931-től tanított egyetemeken.

Kutatási területe

Az Ostwald-féle kolloidkémiai iskola hazai továbbfejlesztője, illetve a fizikai kémia ezen új ágának egyik megteremtője. Főképp a szolok stabilitásának és az elektromos kettős réteg szerkezetének vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez fűződik az Ostwald–Buzágh-féle üledékszabály és a szolstabilitás kontinuitás-elméletének megállapítása, továbbá az adhézió mérésére vonatkozó kvantitatív módszer kidolgozása.

Díjai, elismerései

• kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954).

Akadémiai tagsága

• levelező tag (1938)
• rendes tag (1946)
• igazgatósági tag (1946–1949)

Főbb művei

• A kolloidok természettudományi jelentősége (Bp., 1931);
• Kolloidik (Dresden, 1936); Colloid Systems (London, 1937);
• Kolloidika (I-II. Bp., 1946-1952);
• A kolloidika praktikuma (Bp., 1954).

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 280–281. o.  

Kapcsolódó szócikkek

• Wolfram Ervin