Ugrás a tartalomhoz

Bumeráng-generáció

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bumeráng generáció a nyugati kultúrában a 21. században érettségiző fiatal felnőttekre alkalmazott kifejezés.[1][2][3] Azért kapták ezt a nevet, mert a fiatalok egy része a szüleivel közös lakást választ, miután korábban egyedül élt - tehát bumerángként térnek vissza a szüleik lakhelyére. Ez az elrendezés sokféle formát ölthet, a felnőttkor előtti nagyfokú függőséget tükröző helyzetektől a nagymértékben független, külön háztartásban élőkig.

A kifejezés csak az e korosztályba tartozó, ténylegesen hazatérő tagokra, nem pedig az egész generációra utalhat. Mivel az otthonmaradási gyakorlatok gazdasági osztályonként eltérőek, a fogalom leginkább a középosztály tagjaira alkalmazható.

Bevezetés

[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államokban és néhány más iparosodott kultúrában hagyományosnak számító "üres fészek" szülői elvárás az 1990-es években és a 2000-es években egyre inkább átadta helyét a "zsúfolt fészek" valóságának. Ez utóbbi kifejezést Kathleen Shaputis 2004-ben megjelent The Crowded Nest Syndrome (A zsúfolt fészek szindróma) című könyve tette népszerűvé: Surviving the Return of Adult Children,[4] amely kritikusan szemléli ezt a tendenciát.

Roderic Beaujot, a University of Western Ontario professzora hosszasan tárgyalja a késleltetett otthonmaradás jelenségét. Idézi a kanadai népszámlálási statisztikákat, amelyek szerint 1981-ben a 20-29 éves kanadaiak 27,5%-a élt a szüleivel, 2001-ben ez az arány 41%-ra nőtt..[5] Az Egyesült Államokban a szüleikkel élő 20-34 éves felnőttek aránya az 1960-as 9%-ról 2000-re közel 17%-ra nőtt.[6] Az amerikai népszámlálási adatok ugyanakkor arra is utalnak, hogy a szülőkkel együtt élő felnőttek aránya 1981 óta állandó. 2005 (14%) és 2011 (19%) között az Egyesült Államok Népszámlálási Irodája 5 százalékpontos növekedést jelentett a szüleikkel együtt élő fiatal férfiak (24-34 évesek) számában. Ugyanebben az időszakban a szüleikkel élő fiatal nők száma a 2005-ös 8%-ról 2011-re 10%-ra nőtt.[7]

E generáció felnőtté válása egybeesik a 2000-ben a tőzsdei buborék összeomlásával kezdődő gazdasági visszaeséssel. Ez 2004-ig növekvő munkanélküliséghez vezetett, ugyanabban az időben, amikor ez a generáció a középiskola vagy a főiskola elvégzése után belépett a munkaerőpiacra. Ráadásul az új gazdaságban, ahol a globalizáció okozta jelenségek, mint például a kiszervezés, sok munkahelyet megszüntettek, a reálbérek az elmúlt húsz évben csökkentek,[8][9][10][11] és a főiskolai diploma már nem biztosít munkahelyi stabilitást.[12][13][14]

Emellett a 2007-2008-as pénzügyi válsággal, amely a világ nagy részét sújtotta, sok fiatal vagy elbocsátásra került, vagy nem tudta többé megengedni magának, hogy egyedül éljen. A hazaköltözés lehetővé teszi számukra a fizetetlen szakmai gyakorlatok és a további iskolai tanulmányok lehetőségét anélkül, hogy a piaci árú bérleti díj fizetésének terhei (vagy egyáltalán a bérleti díj fizetése) terhelnék őket.

A válási arányok növekedése, valamint a kezdeti házasságkötések késése szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatal felnőttek visszatérnek a szüleikhez.[15]

Ez a generáció abban különbözik a korábbiaktól, hogy sok tagja arra számít, hogy néhány évig a szüleivel marad, miközben fenntartja saját társadalmi és szakmai életét. A Bumeráng-generáció legtöbb tagja számára az otthonmaradás továbbra is prioritás marad, bár az anyagi terhek (és a szüleik otthonában lévő pénzügyi stabilitás nyújtotta kényelem) gyakran késlelteti e cél megvalósulását.[16]

Trend

[szerkesztés]

A bumeráng-hatás/késleltetett otthonmaradás jelensége jelentős kutatást és vitát váltott ki, beleértve a neves egyetemeken végzett tudományos tanulmányokat; olyan teljes hosszúságú könyveket, mint a Christina Newberry által írt The Hands-On Guide to Surviving Adult Children Living at Home;[17] országos újságokban megjelent cikkeket; dokumentumfilmeket, mint a Generation Boomerang;[18] és nagyjátékfilmeket, mint a Failure to Launch (2006) Matthew McConaughey főszereplésével.[19]

Támogatás

[szerkesztés]

A jelenséget elsősorban a gazdasági instabilitás indokolja, ahogyan azt Kimberly Palmer 2007-es U.S. News & World Report cikke, a "The New Parent Trap: More Boomers Help Adult Kids out Financially" (Az új szülői csapda: több boomer segít a felnőtt gyerekeknek anyagilag) megfogalmazza..[20] Különösen a Boomeranger kifejezést használták, hogy utalást tegyenek a Bumeráng-generáció azon Gen-X és Gen-Y tagjaira, akik vagy visszatértek korábbi, szerényebb életmódjukhoz, vagy egyszerűen hazaköltöztek a szülőkhöz és más szeretteikhez, válaszul a nagy recesszióra. Ahol a fiatalok és a szüleik el tudják viselni ezt a megállapodást, ott ez óriási pénzügyi könnyebbséget jelent a fiatalnak. Az ilyen együttélés értékes biztosítási formát jelenthet, különösen a szegényebb családokból származó fiatalok számára.[21] A szülők számára is biztosíthat nem elhanyagolható jövedelmet, bár sok kultúrában a boomeranger megtartja a rendelkezésre álló jövedelmének egészét vagy majdnem egészét a diszkrecionális bevásárlásokra.

Bár a generációk közötti együttélés a modern, iparosodott nyugati társadalmakban sokak számára ismeretlen fogalom, és ezért kihívást jelent, azok, akik megpróbálkoznak vele, profitálhatnak a tapasztalatból. Ez a megállapodás minden érintettet arra kényszerít, hogy olyan módon kommunikáljon és tárgyaljon, ahogyan azt nem tette, amikor a gyerekek még nem voltak felnőttek. A legjobb esetben ez egészséges felnőttkori kapcsolatokhoz vezethet a szülők és a gyermekek között.

Ez előnyös lehet a szülőknek, amikor elérik az idős kort. Azokban a társadalmakban, ahol gyakori, hogy a gyermekek felnőttkorukig a szüleikkel élnek, például az ázsiai és a spanyolajkú kultúrákban, a gyermekek gyakrabban gondoskodnak az idősödő szülőkről, minthogy a felelősséget harmadik félre, például egy idősotthonra hárítsák. Hogy a Bumeráng-generáció követi-e majd ezt a példát, még nem tudni, ahogy az idősebb Baby Boom generáció öregszik. A recesszió a Baby Boomereket is érintette, talán még jobban, mint a gyermekeiket, mivel sokan jelentős befektetéseket és nyugdíjcélú megtakarításokat veszítettek el.[22] Ebben az esetben a szülők és felnőtt gyermekeik együttélése kölcsönösen előnyös lehet az anyagi terhek enyhítése szempontjából. Míg a boomerangerek ingyen lakhatnak albérletben, gyakori, hogy cserébe más pénzügyi kötelezettségeket is vállalnak, például az élelmiszer- vagy közüzemi szolgáltatásokért.[23]

2014-ben a 20-as és korai 30-as éveikben járó felnőttek 20%-a lakott a szüleivel, ami kétszerese az előző generációhoz képest.[24] Bár a szülői támogatás szükségességének számos okát említik, az egyik legnagyobb hozzájáruló tényezőnek a diákhitel-adósságot tartják. A 25 éves főiskolát végzettek 45%-a jelenleg 20 000 dollárral vagy annál nagyobb összeggel tartozik.[25] Egyes családok esetében a 2000-es évek közepének pénzügyi instabilitása a felsőoktatásra szánt pénzeszközök csökkenését okozta, így csökkent a szülői pénzügyi hozzájárulás, és több kölcsönre volt szükség az oktatási költségek fedezésére. És bár a diákhiteleket egyre gyakrabban a diák nevére veszik fel, néhány szülő, aki hitelt vett fel, jelentős adóssággal néz szembe, és most a felnőtt gyermekeikre támaszkodik, hogy pénzügyi segítséget nyújtsanak, amíg ők törlesztik a hiteleket.[26]

Ellenvélemények

[szerkesztés]

A boomeranging gyakorlatának kritikusai, mint például Shaputis,[4] aggódnak amiatt, hogy ez a trend negatív hatással van a gyermekek pénzügyi és társadalmi függetlenségére.

Azok, akik hazatérnek a főiskolai kollégiumi élet korlátlan természetéből, nehezen tudnak újra alkalmazkodni a szüleik otthoni elvárásaihoz. Ahol a lakótér közös, ott a barátokkal való összejövetelek gyakorisága vagy terjedelme korlátozott lehet. A randevúzás is hasonlóan korlátozott, és a fiatal felnőtteknek a szüleiktől való független működésre való érzékelt képtelenségének megbélyegzése is ronthatja.[27]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Reed, Jim. „'Boomerang' generation back home”, BBC News 
  2. ↑ Sharon Jayson Analysis: 'Boomerang' generation mostly hype USA Today 3/14/2007
  3. ↑ MICHELLE HIRSCH,The Boomerang Generation: More Reasons to Move Back Home Archiválva 2010. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. June 12, 2010 The Fiscal Times
  4. ↑ a b Shaputis, Kathleen. The Crowded Nest Syndrome: Surviving the Return of Adult Children. Clutter Fairy Publishing, 2004. Print. ISBN 978-0-9726727-0-2
  5. ↑ Delayed Life Transitions: Trends and Implications Archiválva 2007. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. accessed on June 9, 2007
  6. ↑ Fields J. and L.M. Casper, America's families and living arrangements, 2000, US Census Bureau, Current Population Reports, as cited in Nijole Benokratis, Marriages and Families, 6th edition, Pearson, 2008, p.371
  7. ↑ Families and Living Arrangements, table AD-1 accessed on June 9, 2007
  8. ↑ Jobs moving overseas Archiválva 2012. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben accessed on January 29, 2007
  9. ↑ U.S. underestimates jobs lost to outsourcing, labor experts assert Archiválva 2006. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. from Cornell News accessed on January 29, 2007
  10. ↑ Job outsourcing 'serious problem' from the Washington Times accessed on January 29, 2007
  11. ↑ Bureau of Labor Statistics grossly underestimates U.S. jobs lost to outsourcing Archiválva 2006. szeptember 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. from Cornell News accessed on January 29, 2007
  12. ↑ Is Job Stability in the US Falling? Reconciling Trends in the Current Population Survey and Panel Study of Income Dynamics from the Social Science Research Network accessed on January 29, 2007
  13. ↑ Marcotte, Dave E. (1999). „Has Job Stability Declined?: Evidence from the Panel Study of Income Dynamics”. American Journal of Economics and Sociology 58 (2), 197–216. o. DOI:10.1111/j.1536-7150.1998.tb03467.x. JSTOR 3487712. 
  14. ↑ College graduates in non-college jobs: Theory and evidence Archiválva 2010. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. accessed on January 29, 2007
  15. ↑ Goldfarb: Who Pays for the Boomerang Generation?. [2017. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 12.)
  16. ↑ Sussman, Anna Louie: 'Boomerang' Millennials Get Cozy at Home. WSJ , 2015. július 29. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
  17. ↑ Newberry, Christina. The Hands-On Guide to Surviving Adult Children Living at Home. Nuru Guides, 2012. Print. ISBN 978-0981390055
  18. ↑ Generation Boomerang (2011) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  19. ↑ McConaughey, Matthew; Parker, Sarah Jessica & Deschanel, Zooey et al. (2006-03-10), Failure to Launch, <https://www.imdb.com/title/tt0427229/plotsummary>. Hozzáférés ideje: 2017-04-04
  20. ↑ Palmer, Kimberly. "The New Parent Trap: More Boomers Help Adult Kids out Financially." U.S. News & World Report, Dec. 12, 2007
  21. ↑ Federal Reserve Bank of Minneapolis, Moving Back Home: Insurance Against Labor Market Risk, March 2010
  22. ↑ Brandon. „The Recession's Impact on Baby Boomer Retirement”, 2011. október 31.. [2011. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  23. ↑ Parker, Kim: The Boomerang Generation Feeling OK about Living with Mom and Dad. Pew Social Trends , 2012. [2017. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 13.)
  24. ↑ Davidson, Adam. „It's Official: The Boomerang Kids Won't Leave”, The New York Times, 2014. június 20. (Hozzáférés: 2017. március 28.) 
  25. ↑ Lewin, Tamar. „Some Parents, Shouldering Student Loans, Fall on Tough Times”, The New York Times, 2012. november 11. (Hozzáférés: 2017. március 28.) 
  26. ↑ Schoenberger, Chana R.. „Should Parents Use Retirement Savings for College Tuition?”, Wall Street Journal, 2017. március 3. (Hozzáférés: 2017. március 28.) 
  27. ↑ „Home stretch: What happens when twentysomethings move back in with”, The Independent, 2012. április 22. (Hozzáférés: 2017. április 4.) (brit angol nyelvű) 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bumeráng-generáció&oldid=25829320”