Ugrás a tartalomhoz

Buldoghangyaformák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Buldoghangyaformák
Éjjeli buldoghangya (Myrmecia pyriformis)
Éjjeli buldoghangya (Myrmecia pyriformis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Alrendág: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea)
Család: Hangyák (Formicidae)
Alcsalád: Buldoghangyaformák (Myrmeciinae)
Emery, 1877
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Buldoghangyaformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Buldoghangyaformák témájú kategóriát.

Myrmecia nigriscapa dolgozók kommunikációja
Hegyi buldoghangya (Myrmecia pilosula) dokumentált előfordulása Ausztráliában és Tasmániában
Buldoghangya feje

A buldoghangyaformák (Myrmeciinae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera)rendjében a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik kisebb alcsaládja két recens és hat kihalt nemmel.

Származásuk, elterjedésük

[szerkesztés]

Magyarországon egy fajuk sem honos.

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés]

Nagy, erős hangyák, többnyire elérik a 2–2,5 cm-t. A buldoghangya (Myrmecia) nem tagjai az ausztráliai faunabirodalomban (Notogea) élnek.[1]

Mérgük fő komponense a hisztamin.[2]

Életmódjuk, élőhelyük

[szerkesztés]

Ebbe az alcsaládba tartozik az Ausztráliában élő vörös buldoghangya (Myrmecia sanguinea) rokonsága. A közelükbe kerülő embert dühösen megtámadják, hatalmas rágójukkal összecsipkedik, és hatalmas fullánkjukkal megszurkálják. A vizet, nemcsak isszák, de egyes megfigyelők szerint fürdenek és úsznak is benne.[1]

Gazdasági jelentőségük

[szerkesztés]

Rendszertani felosztásuk és a Magyarországon ismertebb fajok

[szerkesztés]

Az alcsaládot két nemzetségre bontják. A kihalt nemek nagy többsége nemzetségbe sorolatlan.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
  2. Szegedi Tudományegyetem: Etológia

Források

[szerkesztés]