Ugrás a tartalomhoz

Szemjon Mihajlovics Bugyonnij

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bugyonnij szócikkből átirányítva)
Szemjon Mihajlovics Bugyonnij
1937-ben
1937-ben
Született1883. április 13.
Budyonnovskaya
Elhunyt1973. október 26. (90 évesen)[1][2][3][4]
Moszkva[5]
Állampolgárságaszovjet
HázastársaMaria Budyonnaya
Gyermekei
  • Nina Budyonnaya
  • Mikhail Budyonny
  • Sergey Budyonny
SzüleiMelania Budyonnaya
Mikhail Budyonny
Foglalkozása
  • politikus
  • katonatiszt
  • író
Tisztsége
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1938. január 12. – 1946. március 11.)
  • member of the Presidium of the Supreme Soviet of the USSR (1938. január 17. – nem ismert)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1946. március 12. – 1950. június 11.)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1950. június 12. – 1954. április 19.)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1954. április 20. – 1958. március 26.)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1958. március 27. – 1962. április 22.)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1962. április 23. – 1966. augusztus 1.)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1966. augusztus 2. – 1970. július 13.)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1970. július 14. – 1973. október 26.)
IskoláiM. V. Frunze Katonai Akadémia (–1932)
Kitüntetései
SírhelyeTemető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemjon Mihajlovics Bugyonnij témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szemjon Mihajlovics Bugyonnij (1883. április 25.1973. október 26.) a Szovjetunió legidősebb marsallja volt. Sztálin egyik legelső támogatója.

Katonai pálya

[szerkesztés]

Az első világháború során belépett a cári hadseregbe, itt altisztté léptették elő. Majd a oroszországi polgárháborúban ő volt a lovasság megszervezője. 1919 és 1924 között az 1. lovashadsereg parancsnoka.

1936-tól a Szovjetunió marsallja. Az 1937–38-as tisztogatást Sztálin híveként túlélte. 1939 és 1952 között az SZKP KB tagja.

1940–41-ben honvédelmi népbiztos első helyettese, majd a második világháborúban a Barbarossa hadműveletet követően a délnyugati front parancsnoka. Hibás döntései miatt több százezer katonáját bekerítették a németek, ő repülőgéppel távozott a frontról. Ennek következménye az lett, hogy a rangjától megfosztották. A kaukázusi csata során ide irányították, itt meg tudta állítani a német csapatokat. Győzelme után leszerelték.

A szépirodalomban

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Sz. M. Budjennij: Tenyészmunka lótenyésztésben; Mezőgazdasági Dokumentációs Központ, Bp., 1951 (Mezőgazdasági Dokumentációs Központ. Fordítások)
  • A megtett út; ford. Apostol András; Zrínyi, Bp., 1959
  • Új utakon; ford. Gellért György; Zrínyi, Bp., 1975
  • Lovasroham; ford. Farkas Attila; Zrínyi, Bp., 1967

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. BnF-források (francia nyelven)
  3. TracesOfWar
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. A tábornokok likvidálása

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]