Brutyó János
| Brutyó János | |
| Született | 1911. november 20.[1] Makó |
| Elhunyt | 1987. január 10. (75 évesen) Budapest[2] |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Párt | |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brutyó János témájú médiaállományokat. | |
Brutyó János (Makó, 1911. november 20. – Budapest, 1987. január 10.) kommunista pártmunkás, szakszervezeti vezető.
Életpályája
[szerkesztés]Szülei: Brutyó Pál és Tóth Mária voltak.[3] 1923-tól mezőgazdasági cselédként dolgozott. 1926-tól napszámosnak állt, majd ácsinas volt. 1930-ban szabadult fel, és 1945-ig ácssegédként dolgozott. 1932-ben Budapestre költözött. 1933-ban belépett a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségébe. 1934-ben belépett a KMP-be Papp Lajos és Birkás Imre támogatásával.[4] 1935-ben Rajk Lászlóval az építőmunkás sztrájkbizottság tagja lett. 1936-ban a MÉMOSZ központi választmányának tagja lett.
1945 elején Csillaghegyen megszervezte a kommunista pártot, melynek vezetőségi tagja volt. 1945–1946 között a csillaghegyi Magyar Kommunista Párt szervezetének titkára volt. 1946-ban kommunista pártiskolára küldték. 1946–1947 között a Magyar Kommunista Párt szentendrei járási szervezetének titkára volt. 1947–1948 között a Magyar Kommunista Párt, 1948–1949 között pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének instruktora volt. 1949–1950 között a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének munkatársaként dolgozott. 1950–1951 között a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének főtitkárhelyettese volt. 1951–1955 között építésügyi miniszter-helyettes lett. 1955-ben az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke lett.
1956 októberében Nagy Imre-kormánnyal szemben álló erőket támogatta. 1957–1966 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja volt.[4] 1958-tól országgyűlési képviselő volt. 1959–1965 között a SZOT főtitkára, 1965–1966 között elnöke, 1966-tól a SZOT Elnökségének tagja volt. 1961–1963 között az Elnöki Tanács tagja volt. 1962–1966 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja volt. 1966–1982 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke volt. 1982-ben nyugdíjba vonult, és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja lett.
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.[5]
Művei
[szerkesztés]- A munkáshatalom erősítéséért (Budapest, 1975)
- Pártegység és pártfegyelem (Budapest, 1979)
- Munkásévek (Budapest, 1980)
- A választott úton (Budapest, 1983)
Díjai, kitüntetései
[szerkesztés]- Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1953)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1954)
- Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958)
- Munka Vörös Zászló Érdmrend (1961, 1971)
- Szocialista Hazáért Érdemrend (1968)
- Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
- Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1981)
- Népek Barátsága Érdemrend
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/02362.htm, Brutyó János, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ Születése bejegyezve a makói állami születési akv. 898/1911. folyószám alatt.
- ↑ a b A Hevesi Megyei Népújság 1987. január 13-i száma
- ↑ Billiongraves.com
- ↑ Brutyó János 1911-1987
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nemzeti Emlékezet Bizottság
- Gyászjelentése a Dunántúli Napló 1987. január 13-i számában
További információk
[szerkesztés]- Maris János: Tevékeny élet. Brutyó János munkássága (Propagandista, 1985)
- Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerkesztette: Nyírő András. Interart Kiadó, Budapest, 1989.
