Ugrás a tartalomhoz

Brazília földrajza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brazília
Brazília domborzati térképe
Brazília domborzati térképe
d. sz. 10° 00′, ny. h. 50° 00′10.000000°S 50.000000°W
KontinensAmerika
SzubrégióDél-Amerika
Főbb területi jellemzők
Területi helyezés5.
Teljes terület8 547 404 km²
Partvonal7 491 km
Szárazföldi határ16 145 km
Környező országok Francia Guyana,  Suriname,  Guyana,  Venezuela,  Kolumbia,  Peru,  Bolívia,  Paraguay,  Argentína,  Uruguay
Extrém területi jellemzők
Legmagasabb pontPico da Neblina, 2994 m
Legalacsonyabb pontAtlanti-óceán, 0 m
Leghosszabb folyóAmazonas, 6992 km
Legnagyobb szárazföldi vízfelületLagoa dos Patos, 9850 km²
Használatban levő terület
Egyéb jellemzők
Éghajlategyenlítői, trópusi
Domborzatészakon medence, délen fennsík
A Wikimédia Commons tartalmaz Brazília témájú médiaállományokat.

Brazília földrajza az ország természeti viszonyait írja le.

Fekvése

[szerkesztés]
Pico da Neblina, az ország legmagasabb pontja
Egy folyó az Amazonas-medence őserdejében

Az ország észak-déli kiterjedése kb. 4500 km és kb. 7500 km-es partszakasszal érintkezik az Atlanti-óceánnal. A legmagasabb pontja a venezuelai határhoz közel emelkedő Pico da Neblina (2994 m).

A dél-amerikai kontinens keleti, illetve központi részét foglalja el. Felszíne mégsem mutat nagy változatosságot, két fő tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld.

  • Egyes források[1] négy tájegységet különböztet meg:
  1. Az ország legészakibb részén a Guyanai-hegyvidék
  2. Az Amazonas-medence mintegy 3500 km hosszú és 200 km széles síkság a Guyanai-hegyvidék és a Brazil-felföld között. A szárazföld belsejében szélesebb, az Amazonas torkolatában szűkül.
  3. A Brazil-felföld 2000 méter magasságig kapaszkodó hegyek és fennsíkok, platók rendszere. Magassága a parttól a kontinens belseje felé csökken. Legmagasabb csúcsa a Pico da Bandeira (2884 m).
  4. a Paraguay folyó alföldje a legkisebb tájegység, az ország délnyugati részén.

Vízrajza

[szerkesztés]

A leghosszabb folyói:'

Az ország nagy kiterjedése és nedves éghajlata következtében bő és kiterjedt folyó- és vízrendszerhálózattal rendelkezik. Brazíliában találhatjuk bolygónk legnagyobb folyóvízrendszerét. 8 folyóvízrendszer található Brazíliában, melyek közül a legfontosabbak: az Amazonas északon, a São Francisco a középső területen és a Paraguay, Uruguay és Paraná rendszerek délen.

Az Amazonas folyó vízgyűjtője a világon a legkiterjedtebb. 5 800 000 km²-t ölel fel, melyből 3 904 392 km² a brazil földön található. A vízgyűjtő fő folyója Peruban ered, ahol Vilcanotának, majd Ucaiali-nak, Urubambanak, később pedig Marañonnak nevezik. A brazil határt átlépve a Solimőes nevet kapja, míg a Negro („fekete”) folyóval Manaus város közelében össze nem folynak. Ezután az Atlanti óceánba való torkolatig az Amazonas nevet viseli. A forrástól az óceánig 6440 km-en folyik keresztül. Ez a föld legbővebb vizű, legszélesebb folyóvize. Sokan a leghosszabbnak is tartják, mivel a folyó az áradási időszakban az útját még az óceánban is folytatja. Átlagosan 5 km széles és néhány ponton az 50 km szélességet is eléri. Az óceánok évi vízutánpótlásának 20%-át adja. Az Amazonas-medence a benne élő 2500-3000 halfajtával a leggazdagabb a világon.

Éghajlata

[szerkesztés]

Brazília fő éghajlatai

  • az egyenlítői (Amazonasi régióban), ezt egész évben esős, magas hőmérséklet-átlagok jellemzik (25-27 °C között)
  • a trópusi éghajlatot (Közép-Brazília és az északkeleti régió) a magas átlaghőmérséklet (18-28 °C között) és a száraz-nedves évszakok váltakozása jellemzi. A déli régió hűvösebb, mint az ország többi része (átlaghőmérséklet 18 °C, de télen fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet.

Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai miatt sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli át. Így Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 °C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony. A legdélebbi vidékek éghajlata már mérsékelt égövi, itt télen előfordulhat fagy és hó.

Élővilága, természetvédelem

[szerkesztés]
Erdőirtás növénytermesztés vagy legelők számára

Brazíliában található a föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságoknak köszönheti. A brazil vegetációt 10 csoportra oszthatjuk: Amazonasi esőerdő, az Atlanti esőerdő, caatinga, pantanal, campos, mata de araucária, mata de cocais, mangue és restinga.

  • amazonasi esőerdő: kb. 7 millió km² kiterjedésű, Dél-Amerika északi és középső területein elterülő esőerdő. Legnagyobb területe Brazíliában van, bár találhatunk esőerdőt Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban, Guyanában, Suriname-ban és Venezuelában is. Az Amazonas medencéje Brazília felszínének 58%-át foglalja el. A Földön itt a leggazdagabb, legváltozatosabb az élővilág. Az itt élő fajok pontos száma nem meghatározható. A természettudósok 800 000 és 5 millió közé teszik a megkülönböztethető fajok számát, ez a világon ismert összes faj 15-30%-a. Az amazonasi homokzátonyokat időszakosan ellepik a folyók - ezek az ún. várzeák - és emiatt Brazíliában ezek a legtermékenyebb talajok közé tartoznak.
  • atlanti esőerdő: Brazília Atlanti-óceán menti partjaira volt jellemző ez a növénytakaró. A fajok 50%-a csak itt és sehol máshol nem él meg. Kutatók szerint a trópusi esőerdők között itt van a legnagyobb biodiverzitás/hektár arány az egész világon. Ez a terület a legveszélyeztetettebb a növekvő városiasodás és iparosodás következtében. Mára eredeti területének csupán 7%-án maradt meg, főleg Brazília déli és délkeleti régióiban.
Hercegnővirág fák São Paulóban
  • Caatinga: Az északkeleti régió félsivatagos területét cserjés növényzet fedi: a Caatinga. Néhány területen fél-lombhullató erdő található.
  • Pantanal, a lapály, a legnagyobb mocsaras terület a világon. 150 000 km²-en terül el Mato Grosso, Mato Grosso do Sul államokban és Paraguayban. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Kb. 650 madár-, 80 emlős-, 260 hal- és 50 hüllőfaj él itt.
  • Cerrado területe szavanna jellegű tájegység Közép-Brazíliában. Bokrok és alacsony fák jellemzik. Ma a Cerrado-t a terjeszkedő mezőgazdasági termelés veszélyezteti. A terület fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica, a szójabab, a szőlő, mangó és trópusi gyümölcsök.
  • Camposnak a mezők növényvilágát, a nagy kiterjedésű füves és cserjés területeket nevezik. Brazília déli- és délkeleti részét jellemzi ez a növényzet.
  • Mata de Araucária Brazília déli területén található, s az Araucária (Araucária angustifolia) fajból származó fenyőerdő borítja.
  • Mata de Cocais az Amazonas és Caatinga között terül el, Maranhão, Piauí, és Tocantins államokban. Az Amazonashoz közeli területeken a nedves éghajlatnak köszönhetően a pálmafák igen gyakoriak.
  • Mangue: tavas, mocsaras terület, bokrok és fák borítják.
  • Restinga a brazil tengerpart mentén húzódó homokos területekre jellemző bokrokból, alacsony fákból álló vegetáció.
Lásd még: Kategória:Brazília állatvilága
Lásd még: Kategória:Brazília növényvilága

Nemzeti parkjai

[szerkesztés]

Brazília területének 25%-a védett valamilyen formában. Ennek nagyjából fele bennszülött föld (terras indígenas), másik felét vagy a tagállamok, vagy a szövetségi állam nyilvánította védett területté.[2]

Természeti világörökségei

[szerkesztés]

Az UNESCO világörökség-listáján szereplő területek:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyar Nagylexikon 4. kötet, 514 - 515. old.
  2. ↑ Protected Areas of Brazil - Tours. [2009. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brazília_földrajza&oldid=24912566”