Brassai Zoltán (író)
| Brassai Zoltán | |
| Született | Kovács Gábor Zoltán 1948. december 3.[1] Mosonmagyaróvár |
| Elhunyt | 2018. november 16. (69 évesen)[2] Várpalota |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író, irodalomtörténész, pedagógus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brassai Zoltán, polgári nevén Kovács Gábor Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1948. december 3. – Várpalota, 2018. november 16.) magyar író, irodalomtörténész, középiskolai tanár.
Irodalmi műveit Brassai Zoltán néven közölte. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tanított magyar irodalmat, magyar nyelvtant, francia nyelvet és etikát. A 2008/2009-es tanév végén nyugdíjba vonult.
Életútja
[szerkesztés]Szülővárosában végezte általános- és középiskolai tanulmányait is. A gimnáziumi évek különös jelentőséggel bírtak számára: orosz tagozaton végzett és itt sajátította el a majdani ugródeszkát jelentő német- és francia nyelvet, pályaválasztásakor sem tudta még egészen biztosan, hogy matematika-kémia szakra, vagy magyar-francia szakra jelentkezzen. A Mosonmagyaróváron töltött 18 év után végül a szegedi egyetem magyar–francia karára tett sikeres felvételi vizsgát. Az egyetemre való bejutási esélyét jelentősen növelte a már akkoriban is nagy olvasottsága, melyet a felvételiztetők meggyőzőnek találtak. Az egyetemi évek alatt ismerte meg legnagyobb mesterét, Ilia Mihályt, aki nagy hatással volt a későbbi professzorra.
Az egyetem után francia irodalmi és filozófiai munkákat fordított magyarra, majd Hódmezővásárhelyen vállalt tanári állást a Kossuth Zsuzsanna Gépipari és Műszeripari Szakközépiskolában. 1979-re elkészül Az ösztönélet Csáth Géza novelláiban címet viselő doktori disszertációjával, amely első nagyobb művének tekinthető. Habár a kézirat már ’79-ben készen volt, megjelentetésére 1994-ig kellett várni, mikor is Szabadkán az Életjel kiadó Csáth Géza halálának 75. évfordulója alkalmából publikálta azt.[3] A veszprémi Lovassy László Gimnáziumba 1984-ben került. Munkája során az olvasásra hajlítás mellett fontosnak tartotta, hogy sikerült több diákot az irodalom felé fordítania, igyekezett megkeresni és megtalálni a tehetségeket. Nagy szerepe volt a Veszprém megyei idegenforgalom fellendítésében: az általa írott útikalauzok még ma is közkedveltek a turisták körében. Rendszeresen publikált olyan irodalmi lapokban, mint például az Árgus, a Vár ucca műhely és az Életünk.
2018. november 16-án, két hónapos, méltósággal viselt küzdelem után örökre megpihent.[4]
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Az ösztönélet Csáth Géza novelláiban; sajtó alá rend. Dér Zoltán; Szabadegyetem, Subotica [Szabadka], 1994 (Életjel miniatűrök)
- Színhely; Művészetek Háza, Veszprém, 1997 (Vár ucca tizenhét könyvek)
- "…egyetlen szerelem görcsös akarása" – Anyagi és verbális mikrouniverzum: Géczi János költői világa (1999)
- Az érzelmes szatirikus. Balogh Elemér Köszöntése. (tanulmány, 2003)
- Gárdonyi Géza. Kismonográfia; Művészetek Háza, Veszprém, 2003 (Vár ucca műhely könyvek)
- Megérkezni és itt maradni. Tanulmányok és kritikák; Művészetek Háza, Veszprém, 2015 (Vár ucca műhely könyvek)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Brassai Zoltán, http://hgkmovar.hu/mmel/?o=szc&c=k767
- ↑ Elhunyt Brassai Zoltán
- ↑ Napló, 1997. április ( 53. évfolyam, 75-100. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
- ↑ Megosztom, gyász 2018 11 18 14:31: Elhunyt Brassai Zoltán (magyar nyelven). VEOL. (Hozzáférés: 2021. október 8.)[halott link]
